173325. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott építőelem
5 173325 6 Az le ábrán nézetben, az lf ábrán pedig metszetben látható egy teljes emeletmagasságú 9 építőelem, amely szélei mentén ugyanolyan horonyeresztékes kapcsolófelületekkel rendelkezhet, mint amelyet az le és ld ábrák mutatnak. A 9 építőelem belsejében a 2 határolólapok lokális stabilitását eredményező kiosztásban vannak a 4 távtartók egymáshoz képest elhelyezve. A 2a ábrán föltüntetett esetben az építőelem fölső 10 határolólapja szokványos öntött technológiával készülő gipszlemez, míg alsó 11 határolólapja valamilyen nagyszilárdságú erősítőbetétet, például vágott huzalt, fémbordát, acélbetétet, perforált lemezt, fémhálót stb. tartalmazhat. Ez utóbbiak az utószilárduló anyagú, pl. ugyancsak gipszbázisú alsó 11 határolólappal szilárdsági értelemben együttdolgoznak. A 2b ábrán mind a fölső, mind az alsó 10 határolólapok öntött technológiával készülő gipszlemezek, közöttük pedig műanyag adalékos gipszből készült 12 távtartók vannak elhelyezve. Ugyanilyen műanyagadalékos gipszből készülhetnek az építőelem keretét képező 6 szélső bordák is. A 2c ábrán keresztmetszetben olyan előregyártott építőelemet mutatunk be, ahol a fölső 10 határolólap, a 4 távtartók, valamint az elem keretét alkotó horonyeresztékes kialakítású 6 szélső bordák egyaránt az előbbiekben említett öntött technológiával készülnek. Az elem alsó határolólapját a 13 előregyártott lemez képezi, amely adhéziós úton kapcsolódik a 4 távtartókhoz. A 2d ábrán az előbbihez hasonló előregyártott építőelemet láthatunk. Ezúttal azonban a 4 távtartók és a 13 előregyártott lemez közé be van iktatva egy a 2a ábrán láthatóhoz hasonló 11 határolólap. Ez utóbbi a fölső 10 határolólappal, valamint a 4 távtartókkal együtt, velük azonos utószilárduló anyagból és célszerűen velük közös műveleti lépésben készül. Előnye a 2c ábrán látható variánshoz képest, hogy a 13 előregyártott lemez teljes felülete mentén érintkezik az alsó „öntött” 11 határolólappal, és így közöttük fokozottabb együttdolgozás érhető el. A 3. ábra a találmány szerinti előregyártott építőelem készítésére szolgáló elemgyártó sablont mutatja. A 3a oldalnézeti rajz mutatja a 14 hossztartót, amelyen a 15 keretek által megtámasztott 16 sablonlemezek képezik az 5 építőelem előállítására szolgáló zsaluzó felületeket. A 3b és 3c ábrákon összecsukott és kinyitott állapotban látható ugyanez az elemgyártó sablon. A horonyeresztékes kapcsolási lehetőség megteremtésére szolgáló 6 szélső bordák kialakítását segíti az ezek negatívjának megfelelő keresztmetszetű 17 alsó profilképző idom, valamint a 18 fölső profilképző idom-Az elemgyártó sablon el van látva a 16a végfalakkal is, amelyek a kizsaluzás megkönnyítése érdekében a 21 fogantyú segítségével a 19 csukló körül elforgatva lehajthatok. Az elemgyártó sablon 16 sablonlemezei előnyösen műanyagból készíthetők, és a 3c ábra szerinti helyzetbe nyithatók széjjel. A szétnyitást segítik elő a 22 fogantyúk is. Amikor a 22 fogantyúk segítségével az oldalsó 16 sablonlemezeket szétnyitjuk, akkor az alsó 20 kilincs a 23 reteszzár útján kismértékben elmozdítja a 24 reteszt. így lehetővé válik a 25 rögzítőtüske kihúzása a 3 magbetétből. A 25 rögzítőtüske stabilizálja a 3 magbetétet az utószilárduló habarcs fölhajtó erejével szemben. Kihúzása után az 1 építőelem az elemgyártó sablonból könnyűszerrel kiemelhető. Természetesen a következő elem elkészítéséhez elemgyártó sablont ismét a 3b ábrán látható helyzetébe kell összecsukni. A 4. ábrán láthatjuk, hogy lehetőség van az 1 építőelemeknek csoportzsaluban való elkészítésére is. A csoportzsaluzatot egymással párhuzamosan elhelyezett, a zsaluzó felületek szerepét betöltő 27 szélső oldalfalak és a 28 belső oldalfalak alkotják. Ezek mindegyike „fix” helyzetű, tehát ellentétben a 3. ábrán bemutatott esettel, nincs lehetőség a zsaluzó felületek csukló körüli elbillentésére. A zsaluzó elemek között alakulnak ki a 36 sablonterek, amelyek az utószilárduló anyag befogadására, és így az 5 építőelemek elkészítésére alkalmasak. A 36. sablonterek el vannak látva a fölső 29 profilképző idommal és az alsó 31 profilképző idommal. Ezek közül az alsó 31 profilképző idomok dugattyú módjára tudnak a 36 sablonterekben mozogni, miáltal az elkészült építőelemek a 36 sablonterekből önmagukkal párhuzamosan kitolhatok. A fölső 29 profilképző idomok is eltávolítható módon kapcsolódnak a csoportzsaluzathoz, és a gyártás közbeni helyzetben a 30 rögzítőidomok tartják. A 4a ábrán látható, hogy az alsó 31 profilképző idomok a 32 rudak útján vannak összeköttetésben a 33 mozgatószerkezettel, amely az elemek kizsaluzására szolgál. A 4b ábra azt a helyzetet mutatja, amikor a 33 mozgatószerkezet a 32 rudak útján a 31 profilképző idomokat fölső szélső helyzetükbe kinyomta. Látható az is, hogy a 31 profilképző idomokra a 35 magrögzítő tüskék útján rá vannak szerelve a 3 magbetétek. A 3 magbetétekben ki vannak alakítva a 34 üregek és ezek belsejébe tudnak belenyúlni a 35 magrögzítő tüskék. A 3 magbetétek belsejében levő 26 üregek ezzel szemben azt a célt szolgálják, hogy a határolólapok utószilárduló anyaga azok belsejébe be tudjon hatolni, és ott megszilárdulva kialakuljanak a 4 távtartók. A 4c ábra azt az állapotot mutatja, amikor a 33 mozgatószerkezet segítségével a 32 rudakat a 4a ábrán föltüntetett alaphelyzetbe visszaengedtük. Ilyenkor a 27 szélső oldalfalak és a 28 belső oldalfalak között kialakuló és a 3 magbetétek által szabadon hagyott 36 sablonterekbe juttatható be az 5 építőelemek határoló lapjainak kialakítására alkalmas utószilárduló anyag. Az 5 építőelemek 8 eresztékkel ellátott 6 szélső bordáinak képzését segíti elő az ezek negatívjaként kialakított 29 profilképző idom, melynek a 27 szélső oldalfalakhoz való hozzáerősítését szolgálják a 30 rögzítőidomok. A 4d ábrán láthatjuk azt a helyzetet, amikor az utószilárduló habarcs megkötése után a 33 mozgatószerkezet segítségével a 32 rudakat, általuk pedig az alsó 31 profilképző idomokon nyugvó, már elkészült 5 építőelemeket a 36 sablonterekből alulról fölfelé történő mozgatással kinyomtuk. Ezt követően az elkészült 5 építőelemek a 35 magrögzítő tüskékről leemelhetők, és tárolóhelyre továbbíthatók. A 4e ábrán külön oldalnézetben föltüntettük a 3 magbetétet a benne kialakított 26 és 34 üregekkel. Az előbbiek az utószilárduló anyagból készülő 4 távtartók számára szolgálnak zsaluzatul, míg az utóbbiak alkalmasak arra, hogy a 35 magrögzítő tüskéket 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
