173312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás S-metil-metioninnal (U-vitaminnal) kiegészített fekélygátló hatású takarmányadalék előállítására
173312 4 hatja sertéshústermelésünk gazdaságosságának jövőbeni alakulását. A sertés gyomorfekélyének két, egymástól jól megkülönböztethető alakja fordul elő. Egyik a gyomor mirigyes (cardia, fundus, pylorus), másik a nyelőcsői (oesophageális) részén helyezkedhet el. Korábban többnyire csak a sertés gyomrának mirigyes részén előforduló, ún. fekélyeket írták le, melyek akkor képződnek, ha a gyomornedv a nyálkahártyát körülírt területen megemészti. Ezzel a formával napjainkig is (még ma intenzív, zárttartású telepek állataiban is) csak igen elvétve találkoztunk. Ez a kórforma egy-egy állományban az is csak 1,2—2,1%-os gyakorisággal fordul elő. Az emberben gyakori neurogen eredetű gyomorfekély előfordulását állatokban nem igazolták. (Manninger, R.—Mócsy-J.: Állatorvosi belgyógyászat II. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1965.) Más a helyzet a sertésgyomor nyelőcsői részén előforduló ún. oesophagealis gyomorfekéllyel. Ezt a kórformát 1951-ben (Bullard, J. F.: Gastric ulcer in a boar. J. Am- Vet. Med. Ass. 1951. 119, 129.), hazánkban 1963-ban (Szabó, I. és misai: A sertés oesophagealis gyomorfekélye. Magy. Áo. Lapja, 1969. 24, 341.) figyelték meg, illetve írták le először. Előfordulásának gyakorisága a zárt tartású, intenzív sertéstelepek elterjedésével párfflizamosan egyre emelkedő tendenciát mutatott és mutat. E kórformára jellemző, hogy az elváltozás szinte kizárólag csak a gyomor nyelőcsői részének nyálkahártyájára szorítkozik. Itt a nyálkahártya hyper és/vagy parakeratózisát észlelhetjük, enyhébb-súlyosabb mértékben máskor meg a diffúz hyper- és parakeratózis mellett kisebb felületes vagy a mélyebb szövetekbe is beterjedő nagyobb fekélyek fordulnak elő. Nem ritka az egész nyelőcsői részre kiterjedő, igen terjedelmes fekély sem. Gyakori az erek falának kimaródása következtében előálló és a gyomor üregébe történő elvérzés miatti hirtelen elhullás. Ha az elváltozás nem is vezet elhullásra, a fekélyes állatok termelési eredménye jelentősen romlik. Az állatok ténylegesen hosszabb hizlalási idő után érik el a vágási végsúlyt. Csökken az átlagos napi súlygyarapodás előállításához felhasznált takarmány mennyisége, romlik a sertéshús-termelés gazdaságossága. Az utóbbi 15—20 év alatt megjelent közlemények szerint a különböző külföldi sertésállományokban a gyomor pars oesophagica-ján az esetek 87%-ában találtak elváltozást. (Adamesteanu, C. et. al.: Observatii asupra ulcerulni esofagu-gastric la porc. Séria Med. Vet. si Zootechn., 1969. 25, 55). Különböző hazai sertésállományokban pedig 29,5%-os gyakorisággal találtak elváltozást a nyelőcsői rész nyálkahártyáján. (Balogh, T. et al.: A sertés gyomorfekély jellegű elváltozásaival kapcsolatos Békés megyei tapasztalatok. Magy. Áo. Lapja. 1969. 24, 637.) Saját vizsgálataink (1975) során az ország legnagyobb sertéstelepéről származó, közel 1000 db állat vágóhídi ellenőrzése alkalmával a gyomor nyelőcsői részének nyálkahártyáján 81,5%-os gyakorisággal találtunk enyhébb vagy súlyosabb elváltozásokat. Annak ellenére, hogy az utóbbi 15-20 évben a külföldi és hazai szerzők nagyszámú közleményben foglalkoztak a betegség kiváltásáért felelős okokkal, a 3 2 betegség kóroktana mind ez ideig tisztázatlan. Abban szinte minden szerző véleménye megegyezik, hogy eddig ismeretlen, „új betegségiről van szó. Az is elfogadott, hogy nincs közvetlen összefüggés az ember pepticus és a sertés oesophagalis gyomorfekélyének kóroktana között. A sertések oesophagealis gyomorfekély-betegsége komplex eredetű, azaz kóroktanában egyaránt szerepe lehet:- a fajtának, kornak, élősúlynak, ivarnak,- toxikus ártalmaknak,- bizonyos takarmány-összetevőknek,- hiányállapotoknak,- külső környezeti tényezőknek,- az alkalmazott tartási- és takarmányozási technológiáknak,-ipari abrakkeverékek gyártástechnológiai folyamatainak,- a táplálékfelvétel során bekövetkező mechanikus hatásnak stb. Az egy-egy kórra irányuló megelőzési és gyógyítási próbálkozások egyike sem vezetett eddig egyértelmű eredményre. A szóbajöhető igen nagyszámú kórok közül- az alkalmazott tartási- és takarmányozási technológia,- az etetett takarmány összetétele és fizikai formája, valamint- a külső környezeti tényezők azok, amelyek elsősorban felelősek a betegség kiváltásáért. Ezért a betegség megelőzésében, a kártétel csökkentésében, megszüntetésében jelenleg egyetlen járható út látszik, nevezetesen az etetett takarmány valamilyen „gyomorfekély-gátló” és gyógyító hatású additív anyaggal történő kiegészítése. A jelen találmány olyan összetételű ipari abrakkeverék előállítására vonatkozik, amely a kártételt nemcsak csökkenti, tehát megelőzi, illetve gyógyítja a sertés-gyomorfekélyt, hanem számos egyéb kedvező hatása következtében további gazdasági hasznot is biztosít azáltal, hogy növeli a súlyhozamot, javítja a takarmány-kihasználást és mindemellett a takarmányt aromásító hatása is van. A találmány szerint előállított szer alkalmazásakor tartástechnológiai okokra visszavezethető légzőszervi megbetegedések is csökkennek. A fekélygátló hatású takarmányt változatlan tartási és takarmányozási körülmények között lehet felhasználni, ily módon ez külön beruházást, technológiai átalakítást nem igényel. A találmány szerinti eljárás során S-metil-metioninnal (illetve annak klorid vagy bromid sójával) vivőanyag, előnyösen korpa segítségével koncentrált előkeveréket készítünk. Ezt az előkeveréket az ipari abrakkeverékek kiegészítésére gyártott premixekbe keveijük, majd az S-metil-metioninnal így kiegészített premixet a keverőüzemekben alkalmazott hagyományos technológia szerint elegyíttetjük és homogenizáltatjuk az abrakkeverékkel. Az eljárás előnye, hogy az S-metil-metionin kedvező hatását hasznosítjuk, és hogy a megfelelő összetételű, S-metil-metioninnal kiegészített ipari abrakkeveréket a keverőüzemekben rendelkezésre álló technikai berendezéssel állíthatjuk élő. Vivőanyagként használhatunk a korpán kívül, például keményítőt, talkumot, szárított élesztőt és/vagy algalisztet is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
