173304. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajvíz eltávolítására a talajból, főként csúszásveszélyes lejtők, mérnöki műtárgyak és hasonlók víztelenítéséhez és/vagy víznyeréshez, valamint eljárás a berendezés építésére

7 173304 8 Más a helyzet természetesen abban az esetben, ha a 15 szivárgókat víznyerésre alkalmazzuk, mert ilyen esetben ezeket úgy kell megépíteni, hogy könnyen tisztíthatóak, karbantarthatóak legyenek. Ilyen meg­oldás lehet pl. a később ismertetésre kerülő találmány szerinti „szűrőhurkák” alkalmazása. A 3. és 4. ábrán a találmány szerinti berendezés alkalmazását egy egészében 16 hivatkozási számmal jelölt lokális csúszási karéj víztelenítése, azaz stabilizá­lása kapcsán mutatjuk be. Megjegyezzük, hogy a talál­mány aktív csúszásos területeken különösen hatéko­nyan alkalmazható, itt ugyanis a meg-megújuló csú­szások a szivárgó munkaárkának dúcolását összetörhe­tik, tehát az árokban dolgozók fokozott balesetve­szélynek vannak kitéve. A 16 csúszási karéj víztelení­tésére itt is a rézsű lába közelében, de a csúszási tartományon kívül megépített két 4 aknát készí­tünk, amelyekből a szaggatott vonalakkal jelölt, a lejtésű 5 víztelenítő járatokat legyező alakban hajtjuk ki, és végeikre egy-egy 7 ejtőkutat a terepszintről végrehajtott függőleges fúrással csatlakoztathatunk. A 3. ábrán a talajvízmozgás irányát hullámvonalas c nyilak jelölik, a 4. ábrán az eredeti talajvízszintet vt, a 7 ejtőkutak által „leszívott” depressziós talajvízszin­tet v2 hivatkozási betűvel, a 16 karéj csúszólapját a 17, a csúszólap alatt elhelyezkedő szilárd, csúszásbiz­tos talajréteg határfelületét pedig 18 hivatkozási számmal jelöltük. A 3. és 4. ábra szerinti megoldásból különösen jól kitűnik a találmány néhány lényeges előnye. A 7 ejtőkutak készítésére mozgékony gépeket — pl. tehergépkocsin szállítható fúróberendezéseket — lehet alkalmazni, amelyek a felszínen mozognak, te­hát nem kerülhetnek veszélybe. A 4 vasbeton akna olyan erős szerkezet, hogy a benne dolgozók még aktív mozgás, megcsúszás esetén sem kerülnek olyan veszélybe, mint egy dúcolt, nyüt munkaárokba. E mellett a 4 aknák — amint ez a 3. és 4. ábrák szerinti megoldás esetében is történt — a csúszási karéjon kívül a hegylábon telepíthetők, és a 7 ejtőkutak a hegyoldalban, valamint az 5 vízvezető járatok ugyan­csak a csúszásveszélytől mentes talajtartományokban helyezkednek el, a munka során tehát a balesetveszély ki van küszöbölve és a rendszer egyetlen része sincs kitéve annak, hogy az aktív csúszás tönkreteszi. Igen lényeges tényező, hogy az 5 vízvezető járatok a csú­szással már nem veszélyeztetett szilárd talajrétegben, a 18 határfelület alatt haladnak, tehát a 17 csúszófelü­letre számottevő mennyiségű víz nem kerülhet. Ha­gyományos szerkezetek csúszás miatt bekövetkező tö­résénél gyakran előfordul, hogy a víz a törés helyén koncentráltan jut a csúszófelületre, ami a helyzetet természetesen rosszabbítia. Bár elméletileg nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy előbb a 7 ejtőkutakat építsük meg, majd ezekre irányítsuk a 4 aknákból az 5 vízvezető járatokat létre­hozó fúrásokat, sokkal célszerűbb, ha fordítva járunk el, nevezetesen, ha előbb az 5 járatokat építjük ki, majd ezekre ,/útjuk rá” a 7 ejtőkutakat; a terepszint­ről végrehajtott függőleges furatokkal ugyanis lénye­gesen könnyebb „eltalálni” a már elkészült 5 járato­kat, mint fordítva. Amennyiben valamely 5 járatra a 7 ejtőkutat kényszerítő körülmények folytán a csúszá­sos területben kellene elhelyezni - erre mutat példát a 4. ábrához egyébként hasonló, és azonos hivatkozási számokat tartalmazó 5. ábra - és ha itt a 7 ejtőkút tönkremenne, minden további nélkül mód van arra, hogy az 5 vízvezető járatra, amely a 18 határfelület alatt, a szilárd, mozgásmentes rétegben helyezkedik el, más helyen további 7 ejtőkutat fúrjunk, amelyet szaggatott vonallal rajzoltunk be. A 6. ábrán a találmány szerinti berendezés egy ivóvíz nyerésére irányuló alkalmazási lehetőségét tün­tettük fel vázlatos perspektivikus nézetben, ugyan­csak rézsűs, megfelelő vízhozamot szolgáltató terüle­ten. Jelenleg ilyen adottságok mellett az egy meghatá­rozott irányból (d nyíl) áramló talajvizet erre az irányra keresztirányban húzódó galériával fogják fel; ennek elméleti nyomvonalát pontvonallal és 19 hivat­kozási számmal jelöltük. A galéria azonban igen költ­séges megoldás és nagyobb mélységű kialakítása nem gazdaságos akkor sem,ha a víznyerés céljából mélyeb­ben elhelyezkedő talajvíz felhasználása különben in­dokolt lenne. A találmány értelmében a költséges galéria helyett annak 19 elméleti nyomvonalában tele­pítünk egy 7 ejtőkút-sort, amelyet egy vagy több 4 gyűjtőaknával az ez utóbbi felé lejtő (a nyilak) vízve­zető járatok kötnek össze. A 7 gyűjtőkút-sor fogja fel, „szívja le” és gyűjti össze a talajvizet. A megoldás előnye azon túlmenően, hogy a galériánál lényegesen olcsóbb, abban jelentkezik, hogy nagyobb mélység­ben is gazdaságosan, jól gépesítve építhető, és így mélyebb helyzetű talajvízre vonatkoztatva is nagy biz­tonsággal harántolja az összes vízadó réteget, aminek azért van jelentősége, mert gyakran mm-nagyságrendű vastag vízadó rétegek húzódnak a talajban, amelyek átvágása jelentősen megnöveli a vízhozamot. Könnyen belátható, hogy a találmány szerinti rendszer alkalma­zásával például rétegezett terep esetén a csápos kút­­rendszerek vízhozama is ugrásszerűen megnövelhető, hiszen ha a csápok végére egy-egy ej tőkutat „ülte­tünk”, a lényegében vízszintes csápok által nem érin­tett vízadó rétegeket is harántoljuk a függőleges ejtő­­kutakkal, így azok vízkészletét is a csáposkútba gyűjt­­hetjük. A 6. ábra szerinti megoldásnak egyébként további előnye, a galériás rendszerrel szemben, hogy a cserél­hető „szűrőhurka” elemek könnyen kiszedhetők és tisztíthatok, ezzel szemben a galéria tisztítása megle­hetősen nehézkes és költséges. A találmány szerinti rendszer nemcsak csúszásos területek víztelenítésére alkalmas, hanem mélyépítési (pl. vízépítési) műtárgyak mély munkagödreinek ide­iglenes, az építés alatti víztelenítésére is eredményesen és gazdaságosan használható. Ilyen megoldásra mutat példát a 7. ábra, ahol a vasbeton műtárgyat egészében 20 hivatkozási számmal jelöltük. A 20 műtárgyat befogadó 20a munkagödröt két oldalt 7 ejtőkutakból álló kútsor veszi körül, amelyekből a lejtéssel részben a 20 műtárgy alatt húzódó 5 vízvezető járatok indul­nak ki. A 7. ábrán jelöltük a v2 depressziós talajvíz­szinteket is. Megjegyezzük, hogy ilyen esetekben ugyan csak ideiglenes víztelenítésre van szükség, a rendszernek a talajban maradó elemei bármikor mű­ködésbe hozhatók, és a műtárgy esetleges hibáit, pl. szigetelési hibákat ismételt víztelenítés védelmé alatt könnyen ki lehet javítani. A 4 aknából az összegyűj­tött talajvíz szivattyúzással távolítható el. A 8—10b ábrákon tüntettük fel az akár a 7 ejtőku­­takba, akár az 5 víztelenítő járatokba helyezhető találmány szerinti szűrőszerkezet egy előnyös kiviteli 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents