173304. lajstromszámú szabadalom • Berendezés talajvíz eltávolítására a talajból, főként csúszásveszélyes lejtők, mérnöki műtárgyak és hasonlók víztelenítéséhez és/vagy víznyeréshez, valamint eljárás a berendezés építésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173304 .ÆÊêSk. Bejelentés napja: 1976. III. 5. (BA-3375) Nemzetközi osztályozás: 'B/r'— E 02 D 19/10 E 02 D 3/10 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1978. X. 28. E 03 B 3/34 TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. VI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Ács Endre oki. mérnök, Sávolyi István, Bányászati Tervező Intézet, Szathmári Dezső oki. mérnökök, Budapest Budapest Berendezés talajvíz eltávolítására a talajból, főként csúszásveszélyes lejtők, mérnöki műtárgyak és hasonlók víztelenítéséhez vagy/és víznyeréshez, valamint eljárás a berendezés építésére 1 A találmány talajvíznek a talajból történő eltávolítására szolgáló berendezésre vonatkozik, főként csúszásveszélyes lejtők, mérnöki műtárgyak és hasonlók víztelenítéséhez, vagy/és víznyeréshez, például ivóvízellátási célokra. A találmány tárgyát képezi a berendezés építésére szolgáló eljárás is. Építőipari objektumok létesítése során gyakran kerül sor ideiglenes vagy állandó jellegű víztelenítésre, mivel az építmények terepszint alatti része általában talajvízbe kerül, vagy a talajvíz az építmény állékonyságát befolyásolja. Ideiglenes víztelenítést alkalmaznak például talajvízszint alatti szigetelt terek építésénél a száraz munkagödör biztosításához, hosszú időre szóló, állandó jellegű víztelenítést pedig például földművek rézsűinek biztosításához irányoznak elő. Az ideiglenes víztelenítésnek számos módja ismeretes: nyütvíztartás, vákuumos víztelenítés stb. Az állandó jellegű víztelenítés legelterjedtebb eszköze pedig a szivárgórendszer. A szivárgók építése a szűrőanyag befogadására szolgáló nyitott munkaárokkal történik, amely viszonylag széles és mély, és az esetek túlnyomó többségében csak dúcolás védelme alatt emelhető ki. Csúszásos területen azonban még a dúcolás sem nyújt megfelelő biztonságot, mivel a meg-megújuló csúszások azt összetörhetik. Emellett a szivárgók élőmunka- és anyagigénye a mélységgel ugrásszerűen nő, tehát a munka igen költséges, kivitelezése pedig nehéz, körülményes, sokszor nehéz vállalkozót találni az elvégzéséhez. A mélyszivárgók funkcionális hátránya, hogy eltömődésük esetén tisztításuk, regenerálásuk 173304 2 csak nagy munka- és költségráfordítás árán lehetséges. Talajvizet tartalmazó talajrétegekből víznyerésre elterjedten használnak csáposkutakat. Ezeket központi akna és abból oldalirányban kihajtott vízgyűjtőcsövek 5 alkotják. A megoldás hátránya, hogy a vízgyűjtő csövek (csápok) az egymás felett elhelyezkedő vízadó rétegek közül legfeljebb egy-két réteget érintenek, ezért víztermelő kapacitásuk viszonylag alacsony, legalábbis nem képesek az adott helyen elérhető maxi- 10 műm kinyerésére, főként rétegezett, nem egynemű talaj esetében. Ismeretes a 484 331 számú svájci szabadalmi leírásból csúszásra vagy kúszásra hajlamos rézsű biztosítására olyan megoldás, amely szerint kívülről közel víz- 15 szintes drénfuratot hoznak létre a csúszásra hajlamos talajtartományban, s a furatban injektálással lehorgonyzó szerkezetet alakítanak ki. így - meglehetősen bonyolult és költséges módon — csápszivárgó jön létre, amely idővel azután kútként működik, s egyben 20 horgonyként is funkcionál. E megoldás hátránya, hogy a közel vízszintes helyzetű csáp csak a vízvezető réteg - ér kibukkanásainál kerül biztosan a vízvezető rétegbe, de amint beljebb fúlják a talajba, a vízvezető rétegből kikerül, ezért csak kis hatásfokkal képes mű- 25 ködni. Ezen túlmenően a rézsű minden vízadó rétegében külön-külön csápszivárgót kellene építeni, ami — tekintettel arra, hogy adott helyen három—öt, vagy akár még több réteg jelenlétével kell számolni - a létesítési költségeket elviselhetetlenül megnövelné. 30 A találmány feladata, hogy mind az állandó, mind
