173265. lajstromszámú szabadalom • Előhívó elem és eljárás elektrosztatikus látens képek előhívására
11 173265 12 kel nagy töltésfokú képeket és gyors előhívási sebességeket lehet elérni. A találmány szerinti előhívó elem szerkezetek bármilyen megfelelő, fotovezető réteg-felülettel ellátott felületen levő látens elektrosztatikus képek előhívására használhatók. A fotovezető rétegek lehetnek homogén rétegek, sugárhatásra nem vezető alapanyagba ágyazott szerves vagy szervetlen sugárhatásra vezetők, sugárhatásra vezető anyagba ágya-ott szerves vagy szervetlen sugárhatásra vezetők és hasonlók. Tipikus sugárhatásra érzékeny, fotovezető anyagok az üveges szelén, üveges szelénötvözet arzénnel, kadmiumszulfiddal, cinkoxiddal, kadmiumszulfoszeléniddel, Watchung vörös B-vel fémmentes ftálciánin alfa formájával, fémmentes ftálciánin „x” formájával, és hasonlók. Sugárhatásra vezető anyagokat ismertetnek főként Ullrich 2 803 542 számú USA szabadalma, Bixby 2 970 906 számú USA szabadalma, Middleton 3 121 006 számú USA szabadalma, Middleton 3 121 007 számú USA szabadalma, Corrsin 3 151 982 számú USA szabadalma és Byrne és Kurz 3 357 989 számú USA szabadalma. Az előzőkben felsorolt szerves és szervetlen anyagok csupán tipikus anyagok és nem tekinthetők a sugárhatásra érzékeny anyagok teljes felsorolásának. Ha a sugárhatásra érzékeny fotovezető anyagokat kötőanyaggal keverjük, az ered ményként nyert villamos töltés nélküli réteg a maximális képélesség elérése céljából előnyösen előhívó anyagot (nyomdafestéket) taszító az alatt a megnövelt időtartam alatt, amíg az előhívó réteg és képhordozó felület érintkezésben van. Az előző meghatározás szerint egy felület akkor nyomdafestéket taszító, ha az alkalmazott folyósított poláris előhívó anyag vagy nyomdafesték inkább „golyók”, „cseppek” vagy „nyúlványok” képzésére hajlamos, mint a nyomdafestéket taszító felületen film vagy bevonat képzésére. Előhívó anyagot nem taszító sokszorosító felületek ott használhatók, ahol az optimális képélesség megnövelt előhívó réteg és képhordozó érintkezés közben másodrendű jelentőségű. A sugárhatásra érzékeny, fotovezető anyagokhoz, tipikus kötőanyagok a polivinilklorid, polisztirol, polimetilmetakrilát, polivinilacetát, szilikongyanták és hasonlók. Mint jól ismert, a sugárhatásra érzékeny rétegeket rendszerint egy alaplemezzel együtt használják, amely alaplemez jobb villamos vezető, mint a csak sugárhatásra vezető, villamos szigetelő réteg. Az elektrosztatikus képhordozó felületek tipikus példaképpeni kiviteli alakjait ismertetik az előzőkben felsorolt szabadalmak és e leírásunk további részében ismertetésre kerülő példák. E találmány távtartó részecskéi az előhívás folyamán az előhívó elem és képhordozó felületek közé vannak helyezve. A távtartó részecskék tarthatók és szállíthatók az előhívó elem felületén, a képhordozó felületen vagy mind az előhívó elem mind a képhordozó felületen, még mielőtt az említett felületeket a közöttük levő távtartó részecskékkel egymással szemben levő helyzetbe hoznánk. Ha kívánatos, a távtartó részecskék akkor vihetők be az előhívó elem és képhordozó felületek közé, amikor a két felület már egymáshoz van hozva. A távtartó részecskék előnyösen lazán szórhatok az előhívó elem vagy képhordozó felületre. A távtartó részecskék bármüyen megfelelő technológia révén felvihetők így például kézzel való behintés vagy egy önműködő garat révén is. A részecskéknek előhívó elem vagy képhordozó felületen való egyrétegű egyenletes eloszlását előmozdítja, 6 ha nagygrekvenciájú rezgő energiát viszünk a bevonni kívánt felületre. Ettől eltérően a távtartó részecskék előhívó elem felületén lazán tartott elhelyezése helyett a távtartó részecskéket valamilyen megfelelő módon, fizikai úton rögzíthetjük az előhívó elem felületére. Ilyen módszer például az előhívó réteg felmelegítése, ami lehetővé teszi, hogy a távtartó részecskék az előhívó rétegbe süllyedjenek, vagy a távtartó részecskéknek az előhívó rétegbe síma hengerek vagy görgők seghségével való nyomása révén. A választott távréteg és a szilárd oldószer réteg (ha van) vastagságától függ. Kielégítő eredményeket érünk el olyan távtartó részecskékkel, amelyek átlagos átmérője körülbelül 5 és 50 százalékkal nagyobb, mint az előhívó réteg és a szilárd oldószer réteg (ha van) vastagsága. Előnyös olyan távtartó részecskék alkalmazása, amelyek átlagos távtartó részecske átmérője körülbelül 10% és 20% közötti értékkel nagyobb, mint az előhívó és szilárd oldószerrétegek vastagsága, mivel ilyen esetben jól kitöltött képeket kapunk minimális nem-kép felületi lerakódás és nagy előhívási sebességek mellett. Ha a távtartó részecskéket találomra rakjuk le az előhívó réteg vagy képhordozó felületen, a szomszédos részecskék közötti távolság eléggé kicsi lehet ahhoz, hogy az előhívó elem felület és képhordozó felület közötti kívánt távolságot megfelelőnek tartsák és megakadályozzák, hogy akár az előhívó elem, akár a képhordozó szükségtelen módon behorpadjon vagy behajoljon. Az előhívó elem és/vagy képhordozó szomszédos távtartó részecskék közötti behajlása vagy behorpadása a távtartó részecskék nagyságához viszonyítva kicsi lehet. Az olyan előhívó vagy fotovezető rétegek, amelyek nagymértékben hajlékony alapokon vannak, szokás szerint a megfelelő tartáshoz nagyobb számú távtartó részecske jelenlétét kívánják meg, mint merev alaplemez illetve tartó lap esetén. A távtartó részecskék révén létrehozott tartás mértéke változik más tényezők hatására is, amilyen tényező az előhívó elem tartó lapjának porozitása, a távtartó részecske átmérője és az előhívó réteg vastagsága. A képek jó telítettségét lehet elérni olyan egyréteget képező távtartó részecskékkel, amely részecskék túlnyomó része egymást érinti. Kielégítő képeket érünk el akkor, ha a szomszédos részecskék közötti átlagos térköz körülbelül 2,000 mikron. Ha fotovezető elektrosztatikus képhordozókat e találmány szerinti előhívó elemmel és távtartó részecskékkel együtt használunk, a képhordozók előhívás előtt szokásos módon elektrosztatikusán tölthetők és sugárhatásnak tehetők ki. Ha a fotóvezető réteg villamos vezető alaplemezen, így fémfólia lemezen vagy polimerizált filmen van tartva, akkor rajta például Carlson 2 588 699 számú USA szabadalmában ismertetett, áramvezető felületen kisülést keltő készülék révén egyenletes elektrosztatikus töltés alakítható ki. Az öntartó fotovezető rétegek képhordozó felülete egyenletes elektrosztatikus töltéssel látható el valamilyen jól ismert módon, így R. W. Gundlach 2 885 556 számú USA szabadalmában ismertetett, kettős áramvezető felületen kisülést keltő technológia révén. Ezután a villamosán töltött, fotovezető képhordozó felületet valamilyen szokásos eszköz révén sugárhatásnak való kitevés útján kép alakjában lehet kisütni. Ahol arra szükség van a képhordozó felületen elektrosztatikus látens kép formálható ki más ismert technológiák révén, amilynek például a 2 833 648 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
