173225. lajstromszámú szabadalom • Betéttánytér tányéros centrifugákhoz
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 173225 országos TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1973. XI. 15. (IU-272) Bejelentés elsőbbsége: Német Demokratikus Köztársaság: 1972. XI. 17. (WP B 04 b/166 913) Közzététel napja: 1974. IV. 27. Megjelent: 1980. VI. 30. Nemzetközi osztályozás: B 04 B 7/12 S • ' ' í : ' í ' : 1 Feltalálók: Balia Arnold oki. fizikus, Ariern, Dr. Schmidt Hans-Heinrich oki. mérnök, Ariern, Fritsche Erhard oki. mérnök, Sangerhausen, Német Demokratikus Köztársaság Szabadalmas: VEB Kombinat Impulsa, Elsterwerda, Német Demokratikus Köztársaság Betéttányér tányéros centrifugákhoz 1 A találmány tányéros centrifugákhoz alkalmazható betéttányérra vonatkozik, amelynek távtartó elemei, valamint egy lyukkörön kiosztott felszálló nyílásai vannak. Olyan kiállítású betéttányérok ismeretesek, ame- 5 lyeknél minden egyes felszálló nyílás radiális irányban kívülfekvő részének hossza mentén, a távtartó elemekkel azonos magasságú elem úgy van elrendezve, hogy a betéttányér közbenső tereibe beáramló közeg nem a közvetlenül kifelé irányuló áramlási utat 10 követi, hanem az elemen keresztül irányváltoztatás következik be, amivel a szétválasztási hatást kívánják javítani. Ezeknek a megoldásoknak az a hátránya, hogy az elemnek minden egyes felszálló nyílás radiálisán fekvő részén történő járulékos elrendezésével a 15 betéttányér felületének nagy része kihasználatlanul marad, mivel a beáramló közeg kényszerű irányváltozása miatt nem oszlik el egyenletesen a betéttányérok felületén; a kihasználatlan felületrészek minden egyes felszállónyílásnál járulékosan elrendezett elem alatt 20 jelentkeznek. További hátrányt jelent, hogy a járulékos elemek elhelyezését különleges gonddal kell végrehajtani annak elkerülése érdekében, hogy a felszálló nyílás és az elem között nemkívánatos ütközési élek keletkezzenek, melyek a szétválasztási 25 műveletet hátrányosan befolyásolnák. E hátrányok kiküszöbölése céljából kifejlesztettek olyan betéttányérokat is, amelyeknél az áramlásirányt befolyásoló elemek a betéttányérok legkisebb átmérőjétől ferdén, lényegében a semleges zóna felé, majd 30 173225 2 ellentétes irányban ferdén, a legnagyobb átmérő felé haladva vannak elrendezve. Ezekkel a megoldásokkal ugyan a betéttányérok felületének jobb kihasználása biztosítható két fázis szétválasztásakor, ha az elemek alakja a szétválasztandó fázisok sűrűség-különbségeihez van igazítva, viszont ha a bevezetett közeg három fázist tartalmaz, ez a megoldás sem megfelelő. Mivel az áramlásirányt befolyásoló elemekkel gyártott megoldások a betéttányér-felület kihasználásának növelésével kapcsolatos követelményeket nem tudják kielégíteni, továbbá megnövelt műszaki ráfordítást igényelnek, az ilyen jellegű szerkezetek a gyakorlatban nem tudtak elterjedni. Ezért jelenleg olyan betéttányérokat használnak, amelyek a betéttányér közbenső terének biztosításához csak távtartó elemekkel vannak ellátva, amelyek az áramlás irányát a betéttányér közbenső terében lényegében nem befolyásolják. Kísérletek bizonyították, hogy a jelenlegi megoldásoknál a betéttányérok közbenső terei a szétválasztási folyamat vonatkozásában nincsenek tökéletesen kihasználva. Főként a felszálló nyílások között a betéttányér-felület viszonylag nagy része marad a szétválasztási folyamat szempontjából kihasználatlanul. A találmány célja, hogy a szétválasztási művelethez a centrifugákban rendelkezésre álló betéttányér-felületet főként a felszálló nyílások között kihasználja, ezáltal a technológia hatásfokát javítsa. A találmány feladata, hogy a közegnek a betéttá-
