173216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo-(b, f) tiepin-származékok előállítására

3 173216 4,6-di(0-izopropilidén)-a-xilo-2-hexulofuranóz-onsav) vagy 2,2’-(l ,1 ’-dinaftilj-foszforsav. Oldószerként polá­ros szerves oldószereket pl. di-(kis szénatomszámi)­- alkil-ketonokat (pl. acetont vagy metil-etil-ketont) vagy kis szénatomszámú alkanolokat (pl. metanolt vagy etanolt) alkalmazhatunk. Rezolváló ágensként különösen előnyösen alkalmazhatunk (+)-kámfor-10- -szulfonsavat (kis szénatomszámú)-di-alkil-ketonban (pl. acetonban). A reakcióhőmérséklet tág határokon belül változhat és általában szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti érték. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint a racém 3-{2-- [ 4-(8-fluor-10,11 -dihidro-2-metil-dibenzo[b ,f ]-tiepin­­-10-il)-l —piperazinil]-etil3* -2-oxazolidinont acetonban (+)-kámfor-10-szulfonsawal visszafolyató hűtő alkal­mazása mellett forraljuk és a kiváló optikailag aktív sót elválasztjuk. Az optikailag aktív sónak az oldatból való kikristá­lyosodását általában oly módon gyorsíthatjuk, hogy az oldatot kis mennyiségű ugyanezen szilárd sóval beoltjuk. Az ily módon kicsapott optikailag aktív sóból a kívánt (+)-S-enantiomer-bázist szokásos módon semle­gesítéssel szabadíthatjuk fel. E célból az optikailag aktív sót pl. vizes alkálifémhidroxid-oldattal kezeljük vagy előnyösen bázikus hordozón (pl. alumínium­­oxidon) kromatografáljuk- A bázist szokásos módon (pl. kromatografálással és/vagy szerves oldószerből (mint pl. egy kis szénatomszámú alkanolból pl. eta­­nolból történő átkristályosítással) tisztítjuk. A kívánt (+)-S-enantiomer kitermelést oly módon emelhetjük, hogy a kapott (—)—(R)-enantiomert race­­máttá alakítjuk, melyet az optikai antipódokra ismét szétválasztunk. A racemáttá történő átalakítást katali­tikus és nem-katalitikus úton végezhetjük el. A katali­tikus racemizálást pl. kis szénatomszámú alkánkar­­bonsav (pl. ecetsav) és kis szénatomszámú alkanol (pl. metanol) elegyében, mintegy 20-180 °C-on nemes­fémkatalizátor (pl. Raney-nikkel, Raney-kobalt vagy palládium) jelenlétében hidrogéngázzal végezhetjük el. A nem-katalitikus racemizálás során a (—)-enantio­­mert vizes savval (pl. kis szénatomszámú szulfonsawal mint pl. metánszulfonsawal vagy p-toluolszulfonsav­­val) vagy szervetlen savval (pl. sósavval vagy kénsav­val) az oldallánc lehasítása céljából melegítjük, a ka­pott racém 10-hidroxi-vegyületet halogénezzük (pl. tionilkloriddal, tionilbromiddal vagy hidrogénhalo­­geniddel vízmegkötőszer jelenlétében pl. sósavval kal­­ciumklorid jelenlétében) és a kapott racém 10-klór­­-vegyületet a fentiek szerint 3-[2-(l-piperazinil)-etil] -2-oxazolidinonnal hozzuk reakcióba. A nem-kataliti­kus racemizálás másik foganatosítási módja szerint a (-)—(R>izomer 10-helyzetű hidrogénatomját reak­cióképes fématomra cseréljük le. A reakciót pl. alkáli­­fémhidrid, alkálifémamid vagy kis szénatomszámú al­­kálifémalkoholát (pl. tercier butilát vagy etilát) segít­ségével iners szerves oldószerben vagy - alkálifémami­­dok esetében — folyékony ammóniában szobahőmér­séklet és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékle­ten, illetve a folyékony ammónia hőmérsékletén hajt­hatjuk végre. A kapott fémszármazékot ezután pro­tondonorral (pl. vízzel vagy vizes savval) reagáltatjuk, majd a kapott racém 3- £2-[4-(8-fluor-10,l 1-dihidro­­- 2 - me t i 1 - d i benzo[b/jtiepin -10-il> 1 -piperazinil ]~etilf 2-2-oxazolidinont a fentiekben megadott módon is­mét rezolváljuk. Eljárásunk b) változata szerint egyik kiindulási anyagként (+)- (S)-konfigurációjú l-(8-fluor-10-ll­­-dihidro-2-me til-dibenzo[b ,f jtiepin-10-il)-piperazint alkalmazunk, melyet pl. racém 10-klór-8-fluor-10,l 1- -dihidro-2-metil-dibenzo[b,f jtiepin és N-karbetoxi­­-piperazin reakciójával, az N-karbetoxi-csoport hidro­­litikus úton történő lehasításával, majd a kapott ter­mék rezolválásával állíthatunk elő. A rezolyálást lé­nyegében a racém optikailag aktív antipódokra szétvá­lasztásánál megadott módon végezhetjük el. A másik kiindulási anyagként felhasznált E-(2-X-etil)-oxazoli­­dinont pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy dietanol­­amin és dietilkarbonát elegyét melegítjük, a képződő etanolt ledesztilláljuk és a kapott 3 -(2-hidroxi-etil) -oxazolidinont halogénezőszerrel (pl. tionilkloriddal vagy -bromiddal) vagy alkil- vagy arilszulfonsavhaloge­­niddel (pl. metánszulfonsav-, benzolszulfonsav-, to­­luolszulfonsav vagy brómbenzolszulfonsav-kloriddal vagy -bromiddal) hozzuk reakcióba. A b) változat szerint az l-(8-fluor-10,l 1-dihidro­­-2-metil-dibenzo-[b,f]tiepin-10-il)-piperazin (+)—(S)­­-enantiomer és a 3 -(2-X-etil)-oxazolidinon (ahol I jelentése kilépő csoport) reakcióját célszerűen iners szerves oldószerben hajthatjuk végre- Reakcióközeg­ként pl. aromás szénhidrogéneket (pl. benzolt vagy toluolt), klórozott szénhidrogéneket (pl. klorofor­mot), étereket (pl. dioxánt vagy dimetoxietánt) kis szénatomszámú alkanolokat (pl. metanolt vagy eta­nolt), ketonokat (pl. acetont vagy metil-etil-ketont), dimetilformamidot vagy dimetilszulfoxidot alkalmaz­hatunk. A reakciót előnyösen savmegkötőszer (pl. alkálifémkarbonát mint pl. nátrium- vagy kálium-kar­bonát) vagy iners szerves bázis (pl. trietilamin) jelenlé­tében végezhetjük el. A reakciót általában szobahő­mérsékleten és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A kapott (+)— (S)-3--(2-[4-(8-fluor-10,ll-dihidro-2-- me t il - dib en z o-[b ,f ]tiepin-l 0-il)-1 -piperazinil ]-eti§--2-oxazolidinon szervetlen és szerves savakkal egy­aránt sókat képez. A sóképzéshez pl. az alábbi savak alkalmazhatók: hidrogénhalogenidek pl. sósav vagy hidrogénbromid; más_ ásványi savak pl. kénsav, fosz­forsav, salétromsav, szerves savak pl. borkősav, cit­romsav, kámfor-10-szulfonsav, metán- vagy etán-szul­­fonsav, szalicilsav, aszkorbinsav, maleinsav vagy man­dulasav. Előnyös só a hidroklorid, maleát és metán­­szulfonát. A savaddíciós sókat előnyösen megfelelő oldószerben (pl. etanolban, acetonban vagy acetonit­­rilben) a szabad bázis és a megfelelő nem-vizes sav reakciója útján állíthatjuk elő. A piperazin-gyűrű két nitrogénatomjára való tekintettel az (I) képletű ve­gyidet egy vagy két mólekvivalens savval képezhet sót (mono- illetve di-só). A szabad bázis és az alkalmazott sav mólarányától és a megfelelő mono- illetve di-só­­nak az alkalmazott oldószerben való oldhatóságától függően mono- vagy di-sót kapunk. A (+)—(S)-3- { 2-[4-(8-fluor-10,l 1 -dihidro-2-metil­- d i b e n z o [ b ,f jtiepin-10-il )-1 -piperazin ilj-etil^- -2-oxa­­zolidinon kristályos szilárd anyag, mely dimetilforma­­midban, dimetilszulfoxidban vagy klórozott szénhid­rogénekben (pl. kloroformban vagy metilénkloridban) viszonylag jól oldható, míg alkanolokban (pl. meta­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents