173169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-treo-1-fenil-2-trifluoracetamido-1,3-propándiol származékainak és az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
3 173169 4 alkáli földfém-hidroxid, alkáli fém- vagy alkáli földfém-dikarbonát, piridin, trialkilamin, N-alkil-anilin, N,N-dialkilanilin stb. jelenlétében 10—50 °C közötti hőmérsékleten. A kívánt alifás sav kloridját előnyösen megfelelő iners oldószerben, piridin jelenlétében reagáltatjuk. Az így kapott vízoldékony észtereket a reakcióoldattól úgy választhatjuk el, hogy a vízbe öntjük és megfelelő oldószerből kristályosítjuk. Az I általános képletű észterek előállítását, ha Rí aminoecetsavcsoport, úgy végezzük, hogy glicint vagy reakcióképes származékát (előnyösen vegyes anhidridjét, melynek aminocsoportja védett formában van jelen) D-(+)-treo-l -(p-metilszulfonilfenil)-2-trifluoracetamido-l,3-propándiollal kondenzáljuk és az így kapott amino-acetoxi-származékokból a kívánt aminoecetsav-észtert a védőcsoport lehasításával kapjuk. A glicin és D-(+)-treo-l-(p-metilszulfonilfenil)-2-trifluoracetamido-1,3-propándiol kondenzációjához kondenzálószerként karbodiimideket, előnyösen diciklohexilkarbodiimidet használunk. Az aminoecetsavésztert előállíthatjuk két lépésben is, ha először a D-(+)-treo-l-(p-metilszulfonilfenil)-2- -trifluoracetamido-1,3-propándioIt klóracetilkloriddal reagáltatjuk és utána az így kapott terméket hexametiléntetraminnal kisózzuk és a hexametiléntetramin-sót erős ásványi savval, előnyösen sósavval hidrolizáljuk. Az így kapott észter vízben oldódik. Az aminoecetsav-észtert a megfelelő savval való kezeléssel ismert módon savaddíciós sóvá alakíthatjuk. A találmány szerint előállított vegyületeket megvizsgáltuk toxicitás és antibiotikus hatáserősség és hatásspetrum szempontjából. A vegyületeket a továbbiakban a következőképpen rövidítjük: Z 2100=D-(+)-treo-l-(p-metilszulfonilfenil)-2-tri-fluoracetamido-1 .o-propán diói Z 2109=D-(-)-treo-l -(p-metilmerkaptofenil)-2-trifluoracetamido-1,3-propándiol Z 2112=D-(+)-treo-1 -(p-metilszulfonilfenil)-2-tri -fluoracetamido-3-palmitoiloxi-propanol Z 2117=D-(+)-treo-1 -(p-metilszulfonilfenil)-2-trifluoracetamido-3-aminoacetoxi-l-propanol. Az LD5 o értékeket egéren orális és szubkután adagolással határoztuk meg. Az eredmények arról tanúskodnak (1. táblázat), hogy a vegyületek igen jó toleranciát mutatnak. Az állatokat az adagolás után még egy hétig megfigyelés alatt tartottuk és nem tapasztaltunk semmi káros hatást. Az antibakteriális hatás spektrum vizsgálatához agar hígításos módszert alkalmaztunk kettős sorozatban. Gram-pozitív és Gram-negatív mikroorganizmusok (MGK), valamint Proteus ellen vizsgáltuk a minimális gátló koncentrációt. A Z 2112 és Z 2117 kódszámú észterezett alkoholcsoportot tartalmazó vegyületek az állat szervezetében gyorsan hidrolizálódnak és ugyanazt a hatást mutatják, mint a Z 2100. Az in vitro kísérletek folyamán meghatározott eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. A találmány szerint előállított vegyületek ezen felül in vitro és nyúlszérum jelenlétében is mutatnak bizonyos hatást olyan mikroorganizmus törzsekkel szemben is, melyek tiamfenikollal szemben reziszten-2 sek [D-(4)-treo-l -(4-metilszulfonil)-l ,3-propándiol] (Merck Index 9. kiadás, 9034), ahogy ez az alábbi táblázatból is kitűnik: Tiamfenikol Z 2100 (MGK mcg/ml) X Streptococcus faecalis Z 61 160 80 X Streptococcus faecalis Z 20 160 40 X Staphylococcus albus 1238 160 40 X Staphylococcus aureus 4180 160 40 XX Pseudomonas aeruginosa 50 541 160 80 XX Sterptococcus faecalis 320 80 X = in vitro kísérletek XX = nyúlszérum jelenlétében, táptalajon végzett kísérletek A találmány szerint előállított vegyületek antibiotikus hatásának vizsgálatát PD5o meghatározásával egészítettük ki, Multocid NCTC 10722 Pasteure 11a fertőzést idéztünk elő az egéren intraperitoneális beoltással, a baktériumot az 50%-os letális dózis mennyiségének mintegy százszoros mennyiségében adagoltuk be. A PD50 meghatározását a vizsgált vegyöleteknél Spearman- Karber módszere szerint végeztük (L. Cavalli-Sforza „Analísi statistica per medici e biologi e analísi de dosaggio biologico” / Ed. Universitarie Boringhieri—Torino 1961. 173—175). Az in vivo kapott eredményeket a 3. táblázat szemlélteti: 1. sz. táblázat Vegyület per os (mg/kg) Adagolás szubkután (mg/kg) Z 2100 5000 5000 Z 2109 5000 nem határoztuk meg Z 2112 5000 nem határoztuk meg Z 2117 5000 5000 2. sz. táblázat Tesztorganizmus MGK (mcg/ml) Z 2100 Z 2109 Staphylococcus aureus Oxford 16 32 Proteus morgani N 520 8 4 Salmonella Typhi M—VI 32 64 Escherichia Coli Ki 2 64 16 Streptococcus faecalis ATCC 10 541 8 32 Pasteurella multicode NCTC 10722 2 4 ShighellaBoydii 4 8 32 Sterptococcus agalactiae 4b 16 64 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
