173164. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ipari vizek vagy vizes oldatok szűrésére adott esetben anioncserével összekötve, degradált anioncserélő anyag felhasználásával

3 173164 4 csoportok a gyengén bázisos aktív csoportokhoz vi­szonyítva túlsúlyban vannak. Az erősbázisú anioncser élő anyag tönkremenetelét az jelzi, hogy a gyenge savakat már nem megfelelő mértékben köti meg, azaz erősbázisú kapacitása csökken. Ugyanakkor az erős savakat még megköti, mert az erősen bázisos aktív csoportok egy része gyengén bázisos aktív cso­porttá alakul. Az anioncserélő anyagok használati idejének növe­lésére egyik elvi lehetőség a csökkent kapcitású erős­bázisú ioncserélő anyagok reaktiválása. A reaktiválás alapgondolata az, hogy az ioncserélő anyag polimer­molekuláiról lehasadt vagy csökkent hatású erősen bázisos aktív csoportokat újakkal pótolják. Az erre vonatkozó törekvések azonban mindeddig nem jártak számottevő eredménnyel, és gazdaságos reaktiválási eljárás ezidáig nem ismert. A 2 076 370 sz. francia szabadalmi leírásból ismert, hogy az erősbázisú anioncserélő anyagok élettartama fokozható, ha azokra gyengebázisú anioncserélő anyagokat rétegeznek, és a tisztítandó vizet először a gyengebázisú, majd az erősbázisú anioncserélő anya­gon vezetik át. Gyengebázisú és erősbázisú anioncse­rélő anyagok együttes alkalmazása esetén az erősbázi­sú anioncserélő anyag élettartamának fokozódása az­zal magyarázható, hogy a víztisztítás első lépésé­ben a gyengebázisú anioncserélő anyag megköti az erőssavakat, ésaz erősbázisú (tehát gyenge és erős savak megkötésére egyaránt alkalmas) anioncserélő anyagra már csak a gyenge savak kerülnek át. A gyengebázisú anioncserélő anyag elhasználódásával párhuzamosan azonban az erősbázisú anioncserélő anyagra egyre na­gyobb mennyiségben jut át erős sav, ami az erősbázisú anioncserélő anyag gyorsabb elhasználódásához vezet­ne. Ennek elkerülésére az elhasználódott gyengebázi­sú anioncserélő anyagot frissel cserélik ki. Ezzel a megoldással jelentősen növelhető ugyan az erősbázisú anioncserélő anyagok élettartama, a megol­dás hátránya azonban az, hogy az élettartam növelésé­hez egy külön műveletben előállítandó, és önmagában rövid élettartamú anyagra (gyengebázisú anioncserélő anyagra) van szükség. A gyengebázisú anioncserélő anyagok teljes ioncserélő kapacitása - miként ismert — azonosan egyenlő azok gyengebázisú (tehát erős savat megkötő) ioncserélő kapacitásával; más szavak­kal, az ilyen anyagok gyenge savak megkötésére alkal­matlanok, és aktív csoportjaik ínaktiválódása során a gyengebázisú ioncserélő kapacitással azonos mérték­ben csökken az anyag teljes ioncserélő kapacitása. Ez azt jelenti, hogy az erős savak hatásának közvetlenül kitett gyengebázisú anioncserélő anyagot az erősbázi­sú anioncserélő anyag élettartamának megfelelő foko­zása érdekében gyakran kell cserélni, és az egyszer már inaktiválódott gyengebázisú anioncserélő anyag ioncserés műveletekre már nem használható fel. Az erősbázisú anioncserélő anyagok élettartamának foko­zásából származó műszaki-gazdaságossági előnyöket tehát ellensúlyozzák a gyengebázisú anioncserélő anyagok gyors elhasználódásából adódó hátrányok. A találmány szerint olyan eljárást kívánunk biztosí­tani ipari vizek vagy vizes oldatok szűrésére és részle­ges vagy teljes anioncserélésére, ahol a szűrés és a részleges anioncserélés egyetlen műveleti lépésben va­lósítható meg, és teljes anioncserélés esetén az anion­cseréléshez felhasználandó erősbázisú anioncserélő anyag élettartama egy külön műveletben előállítandó, költséges műgyanta felhasználása nélkül fokozható. A kitűzött célt a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a vizet vagy vizes oldatot degradált erős- 5 bázisú anioncserélőn, majd kívánt esetben friss erős­bázisú anioncserélőn vezetjük át. Egy oszlopban (tartályban) végzett anioncsere ese­tén degradált anioncserélő anyagként olyan szemcsés anyagot alkalmazunk, amelynek ülepedési sebessége 10 kisebb, mint a friss erősbázisú anioncserélő anyag szemcséinek ülepedési sebessége. A degradált anioncserélő anyagot felhasználás előtt a lebegő és szerves szennyezőktől, valamint a fém­oxidoktól ismert módszerekkel megtisztítjuk. 15 A friss és degradált anioncserélő anyagok egymás­hoz való viszonyát az alábbi összefüggések szemlélte­tik: A kereskedelmi minőségű, friss anioncserélők egy­ségnyi (pl. liternyi) mennyisége E0 erősen bázisos és 20 G0 gyengén bázisos aktív csoportot tartalmaz, melyek összege az anioncs erélő anyag A0 összes aktív cso­portjainak számát adja: A0 = E0 +G0 (1) Az ioncserélő anyagok fajlagos kapacitása az egy- 25 ségnyi mennyiségű anyag aktív csoportjainak számá­val arányos. Az erősbázisú anioncserélő anyagot friss állapotban az jellemezi, hogy az erősen bázisos csoportokhoz viszonyítva a gyengén bázisos csoportok száma el- 30 enyésző, azaz 35 (-^-) = eG > 1 G0 erő* a gyengén bázisos anioncserélőre viszont (—) G0 gyenge e’o < 1 (2) (3) 40 45 50 55 Az erősbázisú anioncserélő A aktív csoportjainak száma egy bizonyos működési idő (péládul egy év) múlva: A = E+G G’) A mechanikai rongálódás, aprózódás stb. miatt az összes aktív csoportok száma a friss állapothoz képest csökken ugyan, de még számottevő értékű: (KA<A0 (4) Ugyanakkor az említett veszteségek után megmara­dó aktív csoportok egymáshoz viszonyított aránya a gyengén bázisos csoportok felé tolódik el, mivel az erősen bázisos csoportok egy része gyengebázisúvá alakul: E<E0 (5) G>G0 (6) Az átalakult, degradálódott erősbázisú anioncseré­lőre a (2) szerinti arány: G degradált eó<e<e0 e (2’) (7) A működés során tehát a kereskedelmi minőségű, 60 friss, erősbázisú anioncserélő anyag olyan degradált anioncserélő anyaggá alakul, amelyben az erősen bázi­sos aktív csoportokhoz képest a gyengén bázisos aktív csoportok száma viszonylagosan növekedett. Ez az állapot a de gr a dalt, erősbázisú anioncserélő anyag 65 kapcitásában úgy jelentkezik, hogy erősbázisú anion-2

Next

/
Thumbnails
Contents