173152. lajstromszámú szabadalom • Piridazinil (tiono)(tiol)(foszfor)(foszfon) savésztereket, illetve -észteramidokat tartalmazó inszekticid és akaricid készítmények, valamint eljáráas a hatóanyag előállítására

3 173152 4 játszódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható ki­indulási anyagokat a II és III általános képlet egyértel­műen meghatározza. A szubsztituensek előnyösen az alábbi jelentésűek : R egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—5 szén­atomos, különösen 1—4 szénatomos alkil­­csoportot jelent, R' fenilcsoportot, egyenes vagy elágazó szén­láncú, 1—3 szénatomos, különösen 1—2 szénatomos alkilcsoportot, egyenes vagy el­ágazó szénláncú, 1—5 szénatomos, különö­sen 1—4 szénatomos alkoxi- vagy alkiltio­­csoportot, 1—3 szénatomos, különösen 1—2 szénatomos alkilláncokat tartalmazó mono-, illetve dialkilaminocsoportot képvisel, R" és R'" hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent, R,v hidrogénatomot, halogénatomot, különösen klóratomot, nitrocsoportot vagy halogénal­kilcsoportot, különösen trifluormetilcsopor­­tot képvisel, n jelentése 1—3, különösen 1 és X oxigén- vagy kénatomot jelent. A kiindulási anyagként alkalmazható II általános képletű (tiono)(tiol)foszfor(foszfon)savészterhalogeni­­dek, illetve -észteramidhalogenidek ismertek, és az iro­dalomból ismert eljárásokkal állíthatók elő, ugyanúgy, mint a III általános képletű l-fenil-3-hidroxi-l,6-dihid­­ro-6-oxo-piridazin-származékok, amelyeket például a megfelelően szubsztituált, híg sósavban oldott fenil­­hidrazinokból állíthatunk elő maleinsavanhidriddel vég­zett reakcióval, ahol a reakció lejátszódását a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet ábrázolja. A képletek­ben R1V és n a fenti jelentésű. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazható (tiono)(tiol)foszfor(foszfon)savészterha­­logenidek, illetve -észteramidhalogenidek példáiként megemlíthetjük az alábbiakat : 0,0-dimetil-, 0,0-dietil-, 0,0-di-n-propil-, 0,0-di-izopro­­pil-, 0,0-di-n-butil-, 0,0-di-izo-butil-, 0,0-di-szek-butil-, 0,0-di-terc-butil-, O-etil-0-n-propil-, O-etil-0-izo-propil-, O-n-butil-0-etil-, O-etil-O-szek-butil és O-etil-O-metilfosz­­forsavdiészterklorid és a megfelelő tionoanalógok, O-metil-, 0-etil-, 0-n-propil-, 0-izo-propil-, 0-n-butil-, O-szek-butil-, 0-izo-butil és O-terc-butil-metán- továbbá -etán-, -n-propán-, -izo-propán- és -fenilfoszfonsavész­­terklorid és a megfelelő tionoanalógok, 0,S-dimetil-, 0,S-dietil-, 0,S-di-n-propil-, 0,S-di-izo­­-propil-, 0,S-di-n-butil-, 0,S-di-izo-butil-, 0,S-di-terc­­-butil-, O-etil-S-n-propil-, O-etil-S-izo-propil-, O-etil-S-n­­-butil-, O-etil-S-szek-butil-, O-n-propil-S-etil-, 0-n-propil­­-S-izo-propil-, O-n-butil-S-n-propil- és O-szek-butil-S­­-etiltiolofoszforsavdiészterklorid és a megfelelő tiono­analógok, O-metil-N-metil-, O-etil-N-metil-, O-n-propil-N-metil-, O-izo-propil-N-metil-, O-n-butii-N-metil-, O-szek-butil­­-N-metil-, O-metil-N-etil-, O-etil-N-etil-, O-n-propil-N­­-etil-, O-izo-propil-N-etil-, O-n-butil-N-etil-, 0-szek­­-butil-N-etil-, O-metil-N-n-propil-, O-etil-N-n-propil-, 0- -n-propil-N-n-propil-, O-izo-propil-N-etil és O-terc-butil­­-N-etil-foszforsavészteramidklorid, a megfelelő tiono­analógok és a megfelelő dialkilamidok. A kiindulási anyagként alkalmazható III általános képletű I-feniI-3-hidroxi-l,6-dihidro-6-oxo-piridazin­-származékok példáiként az alábbiakat nevezzük meg: l-(2-, illetve 3-trifluormetil-, 3,5-bisz-trifluoi-mètil-, 2-trifluorrneti]-4-klór-, 2-klór-5-trifluormetil-, 2-nitro-4- -trifluormetil-, 6-klór-3-trifluormetilfenil)-3-hidroxi-l,6- -dihidro-6-oxo-piridazin, továbbá a megfelelő 4- és/vagy 5-metil-származékok. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó- és hígítószerek alkalmazásával valósítjuk meg. Ilyen oldó- és hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak különösen az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogé­nek, így a benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol vagy az éterek, például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizo­­butilketon, azonkívül a nitrilek, így az aceto- és propio­­nitril. Savakceptorként az összes szokásos savmegkötőszert alkalmazhatjuk. Különösen beváltak az alkálikarboná­tok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, nátrium- és káliummetilát, illetve -etilát, továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminok, például a trietilamin, trimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzil­­amin és piridin. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változ­tathatjuk, általában 0 °C és 120 °C közötti, előnyösen 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reak­ciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a-ki­indulási anyagokat általában ekvimoíáris arányokban reagáltatjuk. Általában nem jelent különös előnyöket, ha az egyik vagy másik komponenst feleslegben alkal­mazzuk. A reakciót előnyösen a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének jelenlétében és adott esetben vala­mely savmegkötőszer jelenlétében valósítjuk meg a megadott hőmérséklettartományban. A reagáltatást egy vagy több órán át végezzük többnyire megnövelt hő­mérsékleten, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, hozzáadunk egy szerves oldószert, például toluolt, és a szerves fázist a szokásos módon, például mosással, szárítással és desztillálással feldolgozzuk. Az új vegyületek gyakran olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek általában nem desztillálhatok bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett „szétdesztil­­lálás”-sal, azaz hosszabb időn át melegítve csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hőmérsékleten, szabadít­hatok meg az illő alkotórészektől és ily módon tisztít­hatok. Jellemzésükre mindenek előtt a törésmutató szolgál. Néhány vegyület kristályos formában keletke­zik, ezek olvadásponttal jellemezhetők. Amint a fentiekben már többször említettük, a talál­mány szerinti eljárással előállítható piridazinil(tiono)­­(tiol)foszfor(foszfon)savészterek, illetve -észteramidok kitűnő inszekticid és akaricid hatással tűnnek ki. Haté­konyak a növényvédelemben, egészségvédelemben és a raktározott készletekben fellépő, valamint az állat­­gyógyászat területén jelentkező állati ektoparaziták, így parazitalégylárvák irtásában. Fitotoxicitásuk cse­kély, bár jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkákkal szemben. így a találmány szerinti eljárással előállítható vegyü­­letek eredményesen alkalmazhatók a növényvédelem­ben, valamint az egészségvédelem, a raktározott kész­letek és az állatgyógyászat területén mint kártevőirtó­szerek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents