173152. lajstromszámú szabadalom • Piridazinil (tiono)(tiol)(foszfor)(foszfon) savésztereket, illetve -észteramidokat tartalmazó inszekticid és akaricid készítmények, valamint eljáráas a hatóanyag előállítására
3 173152 4 játszódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható kiindulási anyagokat a II és III általános képlet egyértelműen meghatározza. A szubsztituensek előnyösen az alábbi jelentésűek : R egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—5 szénatomos, különösen 1—4 szénatomos alkilcsoportot jelent, R' fenilcsoportot, egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—3 szénatomos, különösen 1—2 szénatomos alkilcsoportot, egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—5 szénatomos, különösen 1—4 szénatomos alkoxi- vagy alkiltiocsoportot, 1—3 szénatomos, különösen 1—2 szénatomos alkilláncokat tartalmazó mono-, illetve dialkilaminocsoportot képvisel, R" és R'" hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent, R,v hidrogénatomot, halogénatomot, különösen klóratomot, nitrocsoportot vagy halogénalkilcsoportot, különösen trifluormetilcsoportot képvisel, n jelentése 1—3, különösen 1 és X oxigén- vagy kénatomot jelent. A kiindulási anyagként alkalmazható II általános képletű (tiono)(tiol)foszfor(foszfon)savészterhalogenidek, illetve -észteramidhalogenidek ismertek, és az irodalomból ismert eljárásokkal állíthatók elő, ugyanúgy, mint a III általános képletű l-fenil-3-hidroxi-l,6-dihidro-6-oxo-piridazin-származékok, amelyeket például a megfelelően szubsztituált, híg sósavban oldott fenilhidrazinokból állíthatunk elő maleinsavanhidriddel végzett reakcióval, ahol a reakció lejátszódását a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet ábrázolja. A képletekben R1V és n a fenti jelentésű. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazható (tiono)(tiol)foszfor(foszfon)savészterhalogenidek, illetve -észteramidhalogenidek példáiként megemlíthetjük az alábbiakat : 0,0-dimetil-, 0,0-dietil-, 0,0-di-n-propil-, 0,0-di-izopropil-, 0,0-di-n-butil-, 0,0-di-izo-butil-, 0,0-di-szek-butil-, 0,0-di-terc-butil-, O-etil-0-n-propil-, O-etil-0-izo-propil-, O-n-butil-0-etil-, O-etil-O-szek-butil és O-etil-O-metilfoszforsavdiészterklorid és a megfelelő tionoanalógok, O-metil-, 0-etil-, 0-n-propil-, 0-izo-propil-, 0-n-butil-, O-szek-butil-, 0-izo-butil és O-terc-butil-metán- továbbá -etán-, -n-propán-, -izo-propán- és -fenilfoszfonsavészterklorid és a megfelelő tionoanalógok, 0,S-dimetil-, 0,S-dietil-, 0,S-di-n-propil-, 0,S-di-izo-propil-, 0,S-di-n-butil-, 0,S-di-izo-butil-, 0,S-di-terc-butil-, O-etil-S-n-propil-, O-etil-S-izo-propil-, O-etil-S-n-butil-, O-etil-S-szek-butil-, O-n-propil-S-etil-, 0-n-propil-S-izo-propil-, O-n-butil-S-n-propil- és O-szek-butil-S-etiltiolofoszforsavdiészterklorid és a megfelelő tionoanalógok, O-metil-N-metil-, O-etil-N-metil-, O-n-propil-N-metil-, O-izo-propil-N-metil-, O-n-butii-N-metil-, O-szek-butil-N-metil-, O-metil-N-etil-, O-etil-N-etil-, O-n-propil-N-etil-, O-izo-propil-N-etil-, O-n-butil-N-etil-, 0-szek-butil-N-etil-, O-metil-N-n-propil-, O-etil-N-n-propil-, 0- -n-propil-N-n-propil-, O-izo-propil-N-etil és O-terc-butil-N-etil-foszforsavészteramidklorid, a megfelelő tionoanalógok és a megfelelő dialkilamidok. A kiindulási anyagként alkalmazható III általános képletű I-feniI-3-hidroxi-l,6-dihidro-6-oxo-piridazin-származékok példáiként az alábbiakat nevezzük meg: l-(2-, illetve 3-trifluormetil-, 3,5-bisz-trifluoi-mètil-, 2-trifluorrneti]-4-klór-, 2-klór-5-trifluormetil-, 2-nitro-4- -trifluormetil-, 6-klór-3-trifluormetilfenil)-3-hidroxi-l,6- -dihidro-6-oxo-piridazin, továbbá a megfelelő 4- és/vagy 5-metil-származékok. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó- és hígítószerek alkalmazásával valósítjuk meg. Ilyen oldó- és hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak különösen az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így a benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol vagy az éterek, például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, azonkívül a nitrilek, így az aceto- és propionitril. Savakceptorként az összes szokásos savmegkötőszert alkalmazhatjuk. Különösen beváltak az alkálikarbonátok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, nátrium- és káliummetilát, illetve -etilát, továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminok, például a trietilamin, trimetilamin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül változtathatjuk, általában 0 °C és 120 °C közötti, előnyösen 40 °C és 60 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a-kiindulási anyagokat általában ekvimoíáris arányokban reagáltatjuk. Általában nem jelent különös előnyöket, ha az egyik vagy másik komponenst feleslegben alkalmazzuk. A reakciót előnyösen a fentiekben megnevezett oldószerek egyikének jelenlétében és adott esetben valamely savmegkötőszer jelenlétében valósítjuk meg a megadott hőmérséklettartományban. A reagáltatást egy vagy több órán át végezzük többnyire megnövelt hőmérsékleten, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, hozzáadunk egy szerves oldószert, például toluolt, és a szerves fázist a szokásos módon, például mosással, szárítással és desztillálással feldolgozzuk. Az új vegyületek gyakran olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek általában nem desztillálhatok bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett „szétdesztillálás”-sal, azaz hosszabb időn át melegítve csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hőmérsékleten, szabadíthatok meg az illő alkotórészektől és ily módon tisztíthatok. Jellemzésükre mindenek előtt a törésmutató szolgál. Néhány vegyület kristályos formában keletkezik, ezek olvadásponttal jellemezhetők. Amint a fentiekben már többször említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható piridazinil(tiono)(tiol)foszfor(foszfon)savészterek, illetve -észteramidok kitűnő inszekticid és akaricid hatással tűnnek ki. Hatékonyak a növényvédelemben, egészségvédelemben és a raktározott készletekben fellépő, valamint az állatgyógyászat területén jelentkező állati ektoparaziták, így parazitalégylárvák irtásában. Fitotoxicitásuk csekély, bár jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkákkal szemben. így a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek eredményesen alkalmazhatók a növényvédelemben, valamint az egészségvédelem, a raktározott készletek és az állatgyógyászat területén mint kártevőirtószerek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2