173136. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés tranzisztoros egyenfeszültség-váltakozófeszültség átalakítók indítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173136 £ Bejelentés napja: 1975. X.6. (VI—1056) Elsőbbsége: Nemzetközi osztályozás: H 02 M 7/53 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1978. VIII.28. Megjelent: 1979.XII.15. Feltalálóik): Tulajdonos: Kiss Kálmán, oki. villamosmérnök, Kiskunhalas, Villamoseneigiaipari Kutató Intézet, Kovács József Gábor, oki. villamosmérnök, Budapest Budapest Kapcsolási elrendezés tranzisztoros egyenfeszültség-váltakozófeszültség átalakítók indítására 1 A találmány olyan kapcsolási elrendezésre vonatkozik, amely lehetővé teszi a hálózatvédelmekben, automatikákban és más nagy megbízhatóságú elektronikus készülékekben alkalmazott tranzisztoros inverterek nagy biztonságú indítását kis veszteség mellett. 5 A tranzisztoros öngerjesztésű egyenfeszültség-váltakozó feszültség átalakítóknak több kiviteli alakja ismert. A legjobb hatásfokkal és legolcsóbban néhány száz watt hatásos teljesítményig az alkalmazott transzformátor telítődésének kihasználásán alapuló inverte- 10 rek készíthetők el. Ezen inverterek közös hátránya azonban, hogy a hálózat bekapcsolásakor a rezgés önmagától nem indul meg, így indításukról külön kell gondoskodni. A rezgés megindítására eddig két módszert alkalmaztak: a hálózat bekapcsolásakor egy 15 differenciáló jellegű áramkör áramimpulzust adott a tranzisztorokat vezérlő visszacsatoló tekercsek közös pontjára, vagy azt a megoldást választották, hogy állandó, viszonylag nagy áramot kapcsoltak ugyanezen pontra. Olyan berendezéseknél, amelyeknél a 20 megbízhatóság és az állandó üzemkészség fontos követelmény, az első megoldás nem jöhet számításba, mivel nem prellmentes bekapcsoláskor, vagy feszültségkimaradás esetén a tápfeszültség lassú visszatérésekor az indítás nem üzembiztos. A második megoldás 25 hátránya, hogy állandó nagy fogyasztást és disszipációs veszteséget jelent. Célul tűztük ki az öngerjesztésű inverterek indításának tökéletesebb megoldását és a fenti hibák kiküszöbölését. Feladatunkat úgy oldjuk meg hogy az 30 indítás mindaddig tartson, amíg az inverter valamelyik 2 váltakozóáramú kimenetéről az oda telepített egyenirányító nem kontronállja azt, hogy az inverter rezgése tartósan fennáll. Célszerűen, mivel ez a megoldás többlettekercs beépítését nem igényli, az egyenirányítót az inverter főtranzisztorait vezérlő visszacsatoló tekercsekre telepítjük, így elérjük azt, hogy a primer és szekunder tekercsek között levő galvanücus elválasztás nem szűnik meg. A találmány tehát indító kapcsolási elrendezés transzformátort és e transzformátor visszacsatoló tekercseivel vezérelt főtranzisztorokat tartalmazó inverterek indítására. Olyan ellenállás kapcsolódik a pozitív egyenfeszültségű bemenet és az emitterével és visszacsatoló tekercsek közös pontjára csatlakozó indító tranzisztor kollektora közé, amely az indítást előidézi. A pozitív egyenfeszültségű bemenet és az indító transzformátor bázisa közé bázisáramot biztosító áramkör a bázisáramot biztosító áramkör és a visszacsatoló tekercsek közös pontja közé lezáró áramkör van kötve. A lezáró áramkörre egyenirányító csatlakozik, melynek bemenetei a visszacsatoló tekercsek végpontjaira kapcsolódnak. Az indító kapcsolás egyik kiviteli alakjának vázlata a rajzon látható. A kapcsolás a következőképpen működik: A + Ur pozitív egyenfeszültségű bemenethez csatlakozó A bázisáramot biztosító áramkörön keresztül bázisáramot kap a Ti indító tranzisztor, ennek következtében az R! indító ellenálláson, valamint a Ti indító tranzisztor emitterén keresztül nagy áram folyik a visszacsatoló tekercsek kvt közös pontján át a Trf 173136