173129. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új piperazino csoporttal szubsztituált penám és cefém származékok előállítására

7 173129 8 aktív savamid vagy valamilyen aktív észter. Konkrétan a reakcióképes származék például a savklorid; savazid; savnitril; valamilyen alifás karbonsavval, aromás kar­bonsavval, araik il karbonsavval, dialkil-foszforsavval, difenil-foszforsawal, metán-szulfonsawal vagy p-to­­luol-szulfonsawal alkotott vegyes savahidrid; imida­­zollal, 4-helyzetben szubsztituált imidazollal, dimetil­­pirazollal, triazollal, tetrazollal vagy szacharinnal kép­zett savamid; ciano-metil-észter; valamilyen szubszti­tuált fenil-észter; és valamilyen szubsztituált fenil­­tio-észter. Továbbá a III általános képletű vegyület karboxil­­csoportján reakcióképes származékaként használható a III általános képletű vegyület valamilyen aktiváló­szerrel, például N ,N ’-diciklohexil-karbo-diimiddel, N- dklohexil-N’-morfolino-etil-karbo-diimiddel, N,N’-di­­etil-karbo-diimiddel, N,N’4carboníl-di (2-metil-imida­­zol)4al, dimetil4dór-formiminium-kloriddal, dimetil­­-e toxi-formiminium-kloriddal, foszforossav-trialkil­­-észterrel, foszfor-oxi-kloriddal, foszfor-trikloriddal, tionfl-kloriddal, oxalil- ldoriddal vagy hasonlókkal végzett reakciójával előállított reakcióképes szárma­zék. Az eljárás gyakorlati módozatait az alábbiakban magyarázzuk el. A találmány szerinti I általános képletű vegyüle­­tek az [A] reakcióvázlat szerint állíthatók elő. Az (D iminohalogénezési reakciót, amely egy IV átalános képletű vegyületnek valamilyen iminohalo­­génező szerrel végbemenő reakciója, a megfelelő imino-halogenid- vegyület előállítása céljából végez­zük. Iminohalogénező szerekként a gyakrabban hasz­nát iminohalogénező szereket használjuk, például foszfor-trikloridot, foszfor- pentakloridot, foszfor­­tribromidot, foszfor-pentabromidot, foszfor-oxi-klori­­dot, tionfl-kloridot és foszgént. A reakciót valamilyen oldószerben vagy oldószerekben végezzük. Oldósze­rekként a gyakrabban használt oldószereket alkalmaz­zuk, például diklór-metánt, kloroformot, benzolt, diklór-etánt, triklór-etánt és tetraklór-etánt. Egyéb iners oldószerek is használhatók, például tetrahidro­­furán, dioxán, dimetoxi-etán, stb. Az iminohalogéne­zési reakció körülményei nincsenek különösebben megszabva, a rekciót azonban rendszerint úgy végez­zük, hogy a reakcióközeget hütjük. Az így kapott imino-halogenid vegyületet a(2) imino-éterezési reakcióban valamilyen imino-éterezo szerre] reagáltatjuka megfelelő imino-éter előállítása céljából. Az imino-éterező szer egy R6 -OM képlettel ábrázolható vegyület, ahol R6 alkil-, aralkil- vagy alkoxi-alkil-csoportot jelent, M pedig hidrogénatomot vagy valamilyen alkálifém atomot. Pontosabban az imino-éterező szer valamilyen alkohol, például meta­nol, etanol, propanol, izo-propanol, butanol, izo-buta­­nd-, terc-butanol, benzil-alkohol, metoxi-metanol, stb., vagy ezeknek az alkoholoknak alkálifémekkel alkotott alkoholátja. A 0 imino-éterezési reakció körülményei nincsenek különösebben megszabva, de a reakciót rendszerint úgy végezzük, hogy a reakció­közeget hütjük vagy melegítjük. Az imino-éterezési reakcióelegy betöményíthető csökkentett nyomáson végzett bepárlással az imino-halogénező szer és az imino- éterező szer eltávolítása céljából, vagy a reakdóelegyet minden további nélkül felhasználhat­juk a következő reakcióhoz. A (|) acilezési reakciót, amely egy II általános képletű vegyületnek egy ÓI általános képletű vegyü-4 let karboxil-csoportján reakcióképes származékával végbemenő reakciója, rendszerint úgy végezzük, hogy a reakcióközeget hűtjük vagy melegítjük. Ha az acilezési reakciót valamilyen további oldószer, például dimetil-formamid jelenlétében végezzük, akkor meg­felelőbb eredményeket kaphatunk. Az acilezési rekció körülményei azonban nincsenek részletesen megszab­va. Mind az iminohalogénezési reakciót, mind az iminoéterezési reakciót, mind az acilezési reakciót — amint ismeretes - valamilyen szerves bázis vagy bázisok, például N,N-dimetil-anilin, piridin, kinolin, pikolin, lutídin, trialkilaminok, dialkil-benzil-aminok vagy hasonlók jelenlétében végezzük. Az így kapott reakciótermékből a(3)hidrolizis-reak­­dóban eltávolítjuk az R* acil-csoportot. Jelen esetben a hidrolízis megfelelően végbemegy, ha az előbbi reakdóelegyet vízbe öntjük. Az R7 karbcxil-védőcso­­port is eltávolítható egyidejűleg hidrolízissel a kar­­boxil-védőcsoport fajtájától függően, és hidrogénatom ra cserélhető. A továbbiakban a visszamaradt karboxil védőcsoport, amely nem hidrolizálódott, szükség esetén szintén eltávolítható. A karboxil-védőcsoport eltávolítását szolgáló reakdó a karboxil- védőcsoport fajtájától függ, és a reakdót valamilyen átalánosan ismert eljárással végezzük, például katalitikus reduk­­dóval, kémiai redukcióval vagy enyhe körülmények közt történő kezeléssel. Ha R7 jelentése fenacil- vagy benhidril-csoport, akkor a karbodl-védőcsoport könnyen eltávolítható nátrium-tio-fenoláttal dimetil­­formamidban vagy tetrahidrofuránban, illetve triflu­­orecetsawal anizolban végzett kezeléssel. Az így kapott penicillin- vagy cefalosporin-szárma­­zékot a szokásos eljárással nyerjük ki. Az olyan I általános képletű vegyületet, ahol R1 valamilyen nem mérgező sóképző kation, könnyen előállíthatjuk a szokásos eljárással az olyan I általá­nos képletű vegyületből, ahol R1 jelentése hidrogén­­atom vagy valamilyen karboxil-védőcsoport. Az így kapott I általános képletű vegyületek nemcsak Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok­kal szemben rendelkeznek széles an ti bakteriális spek­trummal, hanem feltűnően erős antibakteriális hatá­suk van Pseudomonas aeruginosa, Klebsiella pneumo­niae és Proteus fajokkal szemben is. Továbbá ezek a vegyületek egyaránt hatásos gyógyszerek emberi és állati fetőző betegségek esetében is. A találmány szerint az T általános képletű vegyü­letek gazdaságosan előállíthatok egy reakdósorozattal a II általános képletű, vegyületekből, amelyek könnyen hozzáférhetők. A jelen találmány szerinti vegyületek előállítására szolgáló eljárásokat az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa 2,9 g 6-(fenil-acetamido)-penicillánsav-(trifenil-me­­til)észtert és 2,06 ml N,N-dimetil-anilint oldunk 30 ml diklór- metánban, és az oldathoz -25 °C-on 1,15 g foszfor-pentakloridot adunk. Az elegyet -30 °C és -20 C közötti hőmérsékleten 1,5 órát reagáltatjuk, majd ezt követően 20 ml metanolt adunk hozzá cseppen­­ként, miközben a hőmérsékletet -30 °C és -20 °C között tartjuk. A reakdóelegyet ugyanilyen hőmérsék­leten további 2,5 órát reagáltatjuk, majd 3,43 ml N^í-dimetil-anilint adunk hozzá. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 I 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents