173092. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés hígítottvérpróba, vörösvérsejtszám, átlagos sejttérfogat, haematokrit értéke és az egyéb vérparaméterek meghatározására

5 173092 6 menete a már említett áíalakítóvezérlő negyedik be­menetére csatlakozik. Az átalakító vezérlő negyedik bemenetére csatlakozik. Az átalakító vezérlő negye­dik kimenete a tárvezérlő harmadik bemenetére, il­letve innen leágazáson keresztül egy további tárvezér­lő harmadik bemenetére csatlakozik. Az első tárvezér­lő kimenete egy tár és aritmetikus egység bemeneté­vel van összekötve, míg ez utóbbi kimenete egy digi­tális kijelző bemenetére, a digitális kijelző kimenete pedig egy interface egység bemenetére csatlakozik. Az interface egység egy programvezérlő bemenetével van összekötve, ez utóbbi egyik kimenete pedig a már fen­tebb említett tár és aritmetika egység bemenetére, másik kimenete a tárvezérlő harmadik bemenetére, harmadik kimenete pedig a mérésvezérlő egység egyik bemenetére csatlakozik. A mérésvezérlő egység egyik bemenetére csatlakozik. A mérésvezérlő egység egyik kimenete egy pneumatikavezérlő egység bemenetére, az utóbbi kimenete pedig magára a pneumatikus egy­ségre csatlakozik. A pneumatikus egység ugyanekkor a mérődetektorral is össze van kötve. A tárvezérlő ki­­menete jeltároló bemenetére csatlakozik, míg a jeltá­roló kimenete egy digitál-analóg átalakító bemeneté­vel, s ez utóbbi kimenete a fentebb már említett ana­lóg kapu negyedik bemenetével van összekötve. A két - kimenetű analóg kapu mindkét kimenete egy X-Y erősítő egy-egy bemenetével van összekötve, melynek kimenete egy display-egység bemenetére csatlakozik. A display-egység pedig egy tápegységgel áll kapcsolat­ban. A berendezés a leíráshoz mellékelt rajzokon részle­tesen is ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra a berendezés szerkezeti elemeinek kapcsolási elrendezését vázlatosan ismerteti, míg a 2. ábrán a berendezés áramkörei által képzett és mért jelek alakjait látjuk. A mérési elrendezés vázlata az 1. ábrán látható. A konduktometriás 1 mérődetektorban a 24 pneumati­kus pumpa által létrehozott nyomáskülönbség hatásá­ra a vezetőképességgel rendelkező oldatban szuszpen­­dált sejtek a kapillárison történő átvonulásukkor a ka­pillárison lévő elektromos erőtér hatására térfogatuk­kal arányos feszültségimpulzusokat hoznak létre. Eze­ket az impulzusokat a lineáris 2 impulzuserősítővel a szükséges mértékben felerősítjük. A 2. ábrán látható a berendezés néhány kijelölt he­lyén a jelalak. A felerősített impulzusokat (lásd 2. ábra 25,26 jel­alakok) a 3 differenciál diszkriminátorra vezetjük. A 3 differenciál diszkriminátor alsó és felső küszöbszint­jei közé eső 27 impulzusokat a 10 időkapuba, vala­mint a jelátalakítást végző 5 vezérlő egységbe és a 12 csúcsdetektorba vezetjük. A 3 differenciál diszkrimi­nátor másik kimenetéről érkező 28 impulzus a 4 koin­cidencia veszteségpótló egységbe és az említett 5 ve­zérlő egységbe kerül. A 10 időkapu időzítése (amit a 30 fiktív időtartam­mal jelölünk) mérési tartomány maximális amplitúdó­jú 26 jelalakú impulzus talpszélességének felel meg. Ha a 10 időkapu időzítése egy, a mérési tartomány­ban lévő impulzusamplitudó által létrehozott 29 jel­nél hosszabb, akkor az impulzus átalakítása a 2. ábra A esete szerint történik. Az alsó komparálási szint visszabillenésekor a 28 impulzus indítja a lineáris 6 lépcsősgenerátort. A 12 csúcsdetektor 32 kimenőjele és a lineáris 6 lépcsősge­nerátor 33 kimenő jele a 13 komparátorra kerül. A két jel egyezésénél a csúcskomparátor 37 kimenő je­lének hatására az 5 vezérlő egység a 31 impulzussal alaphelyzetbe állítja a 12 csúcsdetektort. Eközben az 5 vezérlő egység a 7 tárvezérlőn keresztül a 8 tároló­­egységbe küldi a lineáris 6 lépcsősgenerátor kompará­­lásig létrejött lépésszámának megfelelő darabszámú 35 impulzust az MCV paraméter (átlagos részecsketér­fogat) képzéséhez. Ezzel egyidőben a 11 tárvezérlőn keresztül az említett 35 impulzuscsoport csatorna­­címként a 14 tárolóegység címzését hajtja végre. Az impulzus amplitúdójának megfelelő című tár­részbe all tárvezérlő beír egy impulzust (tártarta­lom + 1) a részecskék nagyság szerinti eloszlásának felvételére. Ha a mérőkapillárison egyidejűleg két részecske (vagy több) halad keresztül - 2. ábra 39 és 40 jelala­kok —, akkor az említett 3 differenciál diszkriminátor alsó komparálásából létrejött 41 impulzus ideje meg­haladja az időkapu 43 időzítését. Ekkor az 5 vezérlő­­egység a 7 és 11 tárvezérlőket reteszeli. A 44 impulzus a vezérlőegység útján végzi a 12 csúcsdetektor alaphelyzetbe állítását. Az egyes vérparaméterek mérése illetve képzése egyrészt a 8 tároló egységbe a nagyságszerinti eloszlás pedig a 14 tárolóegységbe van beírva. A kiolvasás egy D/A 15 átalakítón, a 16 kapuáramkörön és a X-Y 17 erősítőn át a 18 display egységen ciklikus kiolvasással történik. A nagyság szerinti eloszlás görbéje állókép­ként jelenik meg. Mérés közben a lineáris 2 impulzus­erősítő kimnetéről érkező részecskék nagyságával ará­nyos 25 impulzusok az alsó és felső diszkriminációs küszöbszintek aktuális értékeivel együtt kijelzésre ke­rülnek az analóg 16 kapuáramkörön, a X—Y 17 erősí­tőn keresztül a gyors mérési paraméterek beállítása végett, majd a mérés végén a mérés közben beírt és tárolt eloszlásgörbe a 22 mérésvezérlő egység a 11 tár­vezérlőnek indítójelet ad a tár ciklikus kiolvasására és a nagyságszerinti eloszlás (hisztogramm) automatiku­san megjelenik a 18 display egységen. A 19 tápegység az oszcilloszkópcső DC ellátását biztosítja. A térfogat­­egységre eső részecskeszám pl. vörösvérsejtszám RBC koincidencia korrekcióval a 8 tárolóegységben táro­lásra, és a 9 programvezérlő hatására egy digitális 20 kijelzőegységen kijelzésre kerül, illetve a 21 interface egységen keresztül számnyomtatón vagy számítógép periférián írható ki. A vörösvérsejtek átlagtérfogata (MCV) az egyes átalakításra kerülő impulzusok által generált 35 impulzussorozatok összegéből és az átala­kításra kerülő 34 impulzusok darabszámából képző­dik, a 8 tárolóegységben a 9 programvezérlő hatására. Ennek összefüggése az alábbi: n ahol k], k2..........kp a részecske térfogata által gene­rált 25 impulzus amplitúdójával arányos impulzusso­rozatok, az n pedig az átalakított impulzusok darab­száma. A haematokrit PCV = x RBCy x 0,1 (%)-os össze­függéssel számítható, de képezni kell a valós értéknek megfelelő RBCV értéket, amely a mért részecskeszám és a Poisson eloszlásban érkező részecskék alapján 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents