173082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostos anyagok, előnyösen többrétegű papírszalaggá való feldolgozására
173082 6 ból készült 36 nyomógörgővel szorítjuk a hengerhez 3,5-8,9 kp/cm vonalnyomással. Ez a művelet a karton felső felületének simítását és szilárdítását célozza. Hasonló nedves préselési művelet hajtható végre ugyancsak magas hőmérsékleten a másik külső felületen is, egy további fűtött henger, illetve nyomógörgő segítségével. A papírszalagot ezután a 37 bevonó és végkikészítő egységekhez továbbítjuk. A 38 fúvókákon keresztül a 8 papírszalagra adagolt kötőanyag vizet tartalmaz, az alkalmazott szer mennyiségét szabályozva biztosítjuk, hogy a méretre készített, a méretrenyomó 34 görgőből kilépő papírszalag összes nedvességtartalma 15 és 30 súlyszázalék között van — előnyösen 25 súlyszázalék. A nedvesen méretrenyomott, a 34 görgők közül kilépő papírszalag kezelésére alkalmas eljárás egy további lehetséges foganatosítási módját a 4. ábra kapcsán ismertetjük. A méretre nyomott nedves papírszalagot a 34 görgők után vezetjük egy további vezető 46 görgő körül, és ott magas hőmérsékleten kezeljük vagy préseljük, miközben a szalag áthalad a nagyméretű, fűtött 45 görgő és az azzal együttműködő, a 47 nyomógörgő közötti présközön. 47 nyomógörgőn a 7 nemez heveder mozog. Az ily módon alakított, kezelt papírszalag ezután áthalad a leszedő és végkikészítő egységen — amely egy bevonó szerkezetet és simítógörgőket is magába foglalhat - majd a kész kartont dobozokra tekercseljük. Folyékony kötőanyagként adott esetben zselatint, latex-vegyületeket, polivinilacetátot vagy ezek kombinációit használjuk, ásványi anyagok, mint agyag, hozzáadásával vagy azok nélkül. A kötőanyag tetszés szerinti módon alkalmazható, így például a papírszalag mindkét felületére való felvitel helyett alkalmazható kötőanyag csupán a szalag egyik felületén is. A most ismertetett példaképpeni eljárás változatnál 5-500 g/m2 minőségű papírszalagot használunk, és a méretrenyomó, valamint a melegen alakító hengereken a szalagot 60 m/perc sebességgel vezetjük keresztül. A 45 görgőt gőzzel fűtjük, és annak segítségével a görgő felületét 8j-204 °C közötti hőmérsékletre melegítjük. A 45 görgő és a 47 nyomógörgő közötti vonalnyomás 8,9 és 44,5 kp/cm közötti értékű. A 45 görgő felülete sima vagy mintás, a késztermék kivár t felületi kialakításától függően. A 45 görgő a papírszalag felső felületével érintkezik, vagyis azzal a felülettel, amelyen nem jelentkezik az alakító szitamarkírozás vagy egyéb hasonló jelzés. A találmány szerinti eljárás egyik változata során a papírszalagon a 45 görgő és a 47 nyomógörgő után nem végzünk újabb meleg alakítási műveletet, hanem ez alkalommal a papírszalag másik, avagy a szitamarkírozás felületét érintkeztetjük a fűtött görgővel, vagy egy további sorozat formázógörgővel. Abban az esetben, ha a papírszalag nedvességtartalma a 45 görgő és a 47 nyomógörgő elhagyása után nem elegendő a további melegalakításhoz, újra kötőanyagot juttatunk a szalagra a szükséges nedvességtartalom beállítására, mielőtt a szalag a további melegalakító görgőkre jutna. Újabb kötőanyag felvitele esetén mindkét papírszalag-felület újra bevonható, vagy subán az esetben, ha csak az egyik felület volt bevonva, úgy az a felület. Amennyiben a 45 görgő sima felületű, úgy a talál5 mány szerinti eljárás segítségével kiváló simaságú felületet kapunk, mely igen alkalmas nyomtatás céljaira. Az előzőekben a 4. ábra kapcsán ismertetett eljárásváltozat segítségével a száraz eljárásban úgy kezeljük a rostos anyagú papírszalagot, hogy a papír formázását, keményítősét és szárítását követően alkalmazunk kötőanyagot a kb. 25 súlyszázaléknyi nedvességtartalom biztosítása érdekében, majd ezt követően a kötőanyaggal bevont nedves papírszalagot egy fűtött görgő, valamint egy azzal együttműködő nyomógörgő közötti présközön átvezetve melegen préseljük. A papírszalag keményítőt tartalmazó külső rétegeinek kötőanyaggal való préselése és melegen történő préselése — mint ez az 1. és 4. ábrákon látható - azt eredményezi, hogy kemény és merev külső felületeket kapunk. A kötőanyagnak a közbenső rétegekbe való behatolását a rétegekben vízátnemeresztő oldat alkalmazásával akadályozzuk meg. A keményítőszerek (például keményítő) így a külső rétegekben koncentrálódnak, amelyek a papírszalag merevségének biztosítása szempontjából a legfontosabb szakaszok. A középső rétegek kötőanyaggal való bevonása ily módon megakadályozza a külső rétegekbe juttatott merevítő vegyi anyagok — mint például a keményítő — áts zivárgását. A 2. ábra a papírszalag keresztmetszetét mutatja közvetlenül a 33 hengeren való áthaladása után. A 41 és 42 belső rétegek víztaszító kötőanyagot tartalmaznak, míg a 40 és 43 külső rétegek keményítőtartalmúak. Mindkét külső felület már megkeményedett. A 34 görgőn való áthaladás után a papírszalag szilárdsága 12 Kenley-egység. A 3. ábra szintén a papírszalagot szemlélteti keresztmetszetben, miután az áthaladt a 34 hengeren és a magas hőmérsékleten nedves állapotban préselő 35 hengeren. Jelentős mértékben javult a 40 és 43 külső rétegek szilárdsága és keménysége, ez azonban nem jelentkezik a 41, 42 középső rétegekben. A leggyakrabban előállított anyag esetében a papírszalag szilárdsága eléri a 15 Kenley-egységet. A végkikészített papírszalagnál egy jellegzetes példaképpeni kialakítás esetében a két külső réteg 18% keményítőt és 1% polivinilacetátot tartalmazó cellulózpépből, míg a középső réteg vagy rétegek 8% keményítőt és 3% ragasztóanyagot tartalmazó faköszörület-pépből készülnek. Az egyes rétegek rendszerint nem homogének, azok adalék-koncentrációja a felület felé haladva általában növekszik. Bizonyos kötőanyagok (például viasz-alapú enyv) használata a középső rétegekben önmagukban, és azon hatás következtében, hogy ellenállnak a merevítőszerek behetolásának, csökkentik a belső rétegekben a szilárdulás mértékét, a külső rétegekéhez viszonyítva. A szilárdulás mértékét egyéb tényezők, például a nedvességtartalom vagy hőfok beállításával is befolyásolhatjuk. Ezek az eltérések, valamint a rétegekben az eltérő mennyiségben alkalmazott merevítőszerek együttesen elhatárolják a külső és belső rétegeket. Ez az elhatárolás befolyásolja a belső és külső rétegek szétválaszthatóságát a hajtogatás során, és ily módon kedvezően elősegíti a papírszalag hajlíthatóságáí. A kikészített végleges papírszalag szilárdsága és merevsége ily módon annak külső rétegeiben jelentkezik, s a belső rétegek elhatárolódnak a külső rétegektől, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 .3
