173025. lajstromszámú szabadalom • Berendezés otikai kijelző táblák fényességmodulált gyujtásvezérlésére
7 173025 8 teljes ciklusban a legmagasabb küszöbszint szerint történik az összehasonlítás és a fénypontonkénti mintavételi kapujelek hatására, melyek a logikai B kapu másik 2 bemenetére érkeztek, a képkocka azon képpontinformációi, melyek meghaladták a legmagasabb küszöbszintet, fénypontinformációkként beíródtak az átmeneti tárolóba, s onnan a sorkijelölő (oszlopkijelölő) léptetőjelek ütemében — soronként, illetve oszloponként — a kijelzőtáblára. A soronkövetkező képszinkronjel továbblépteti az F számlálót, a küszöbszint egy fokozattal (inkrementummal) csökken és most a képkocka azon képpontinformációi jutnak a logikai B kapun át az átmeneti tárolóba — fénypontinformációkként -, melyek a két legmagasabb fényességfokozat valamelyikéhez tartoztak. Minthogy a fénypontkapcsolók tároló jellegűek, a korábbi ciklusban már gyújtott fényforrások még nem aludtak ki, így csak az alacsonyabb fényességi fokozathoz tartozó fénypontinformációk idéznek elő újabb gyújtást. (Ciklusonként tehát mindenkor az egyetlen szinthez tartozó képpontinformációknak megfelelően történik gyújtás). Nézzük most a találmány szerinti működésmódot az 1. ábra szerinti bekötés alapján. Az első képszinkronjel most is egy előírt állapotba helyezi az F számlálót, egyszerűség kedvéért az legyen ismét a legmagasabb fényességértéknek megfelelő állapot. Ennek hatására a további E számláló is az ennek megfelelő állapotba kerül, minthogy a képszinkronjel a további E számláló kapuzóbemenetére is jutott és engedélyezi a párhuzamos bemeneteken át az állapot átírását. A dekóder ebben a fázisban ugyanazt a jelet kapja, mint a korábbi megoldás esetén. Ezt követően azonban a működési mechanizmus eltér. A további E számláló a cikluson belül ütemesen kap soros léptetőjeleket, melyek az E számláló belső állapotát és ennek megfelelően a D dekóder felé hatásos kimenetek állapotát is megváltoztatják. A léptetőjeleket az 1. ábra szerinti kivitelnél a berendezés — mintavételi kapujeleket szolgáltató — első fokozata szolgáltatja. Ezek — mint említettük - az egyedi fénypontinformációk átírásának ütemében érkeznek. Ha tehát a további E számláló soros 9 léptetőbemenete közvetlenül van az első fokozat kimenetére kötve, akkor a — k-állapotonként kötött — további E számláló a fénypontok mintavételi ütemében lép állapotról állapotra és így minden egyes képpont összehasonlításánál változik a küszöbszint és minden k-ik képpont összehasonlítása után ismétlődik a küszöbszint ciklikus változása a maximális értéktől a minimális értékig vagy fordítva. Ez R=1 esetnek felel meg. Ilyen esetben természetesen nincs szükség impulzusosztásra, ezért a G impulzusosztó beiktatását ilyenkor mellőzzük, s az R tartomány alsó határánál, annak alkalmazását kizárjuk. Ebben az esetben az eltérő szintek szerinti gyújtás maximális egymásba lapolását valósítottuk meg. Ha most az ábraperiódus következő ciklusában ezt a játékot azonosan ismételnénk meg, akkor mindazon képpontinformációkat, melyeket az első ciklusban pl. a legmagasabb küszöbszinttel hasonlítottuk össze, a második ciklusban is ugyanazon szinttel hasonlítanánk össze. Ezt küszöböli ki az a körülmény, hogy a ciklusonként érkező képszinkronjelek mindenkor egy állapottal tovább léptetik az F számlálót, s ennek az állapotnak a további E számlálóba való beírását enge4 délyezik. így a további E számláló az ütemes soros lépegetést az ábraperiódus minden ciklusában más-más állapotban kezdi, s így az ábraperióduson belül minden képpontinformáció sorban minden küszöbszinttel összehasonlításra kerül. Látható tehát, hogy a fényességmoduláció mechanizmusa — és ennek folytán a gyújtások rendje — alapvetően megváltozott. Most is minden egyes képpontminta az ábraperióduson belül minden küszöbértékkel összehasonlításra kerül, s minden fénypont annyi egységnyi energiát kap az ábraperiódusban, ahány küszöbszintet a képpontinformáció meghalad. A korábbi megoldásnál azonban minden egyes ciklusban más — és cikluson belül állandó — volt a küszöbszint értéke (képletesen: az amplitúdó), a találmány szerinti új megoldásnál viszont minden cikluson belül minden küszöbszint (amplitúdó) előfordul, mégpedig valamennyi ciklusban egyező megoszlásban, csak éppen ciklusonként az egyébként egyező megoszlású - és egyező eredő szintű — összehasonlító jelek szekvenciájának fázisa tolódik el. Ennek folytán pl. az A fokozat funkciója és a képszinkronjelnek a komparálásra gyakorolt hatása is alapvetően megváltozott annak ellenére, hogy az A fokozat belső felépítése és a berendezés egyéb részével (harmadik fokozatával ) való kapcsolata meg sem változott. Korábbi megoldásunknál a képszinkronjel vezérelte az összehasonlítás ciklusonkénti amplitúdóját, a találmány szerinti megoldásnál ez a jel mindössze a ciklusonkénti indulószintet határozza meg, vagyis az egyébként ciklusonként egyező szekvencia fázishelyzetét. Természetesen a küszöbszint fény pontonkén ti változtatása szélső eset. Ha az 1. ábra szerinti berendezést kiegészítjük a már említett 1/R arányú G impulzusosztóval, akkor az arány megválasztásának megfelelő mértékben ritkíthatjuk a léptetőjelek érkezését a további E számláló 9 léptetőbemenetére, s akkor csak minden R-ik fénypont-mintavétel után változik a küszöbszint. Ennek a ritkításnak csak addig van értel-P me, amíg R el nem éri a — értéket. Ebben az esetben k egy képkockában mindössze k küszöbszintváltozás van, tehát minden egyes küszöbszint a ciklusban egyszer fordul elő, de ekkor még miiftegyik küszöbszinttel ciklusonként egyező számú képpontot hasonlítunk össze. Ha ennél nagyobb mértékű ritkítást alkalmaznánk, akkor nincs meg ciklusonként az egyenlő eloszlás, s nem is lenne már értelme a moduláció bonyolításának, vissza lehetne térni a korábbi megoldáshoz, melynél csak képkockánként változik a küszöbszint. Nincs szükség a mintavételi kapujelekkel való léptetésre, mely esetben az impulzusosztó és a számláló cellaszáma igen magas, ha beérjük egész sorok (oszlopok) szerinti ritkítással. Ebben az esetben ugyanis a további, számláló soros 9 léptetőbemenetére nem a berendezés első fokozata által szolgáltatott mintavételi kapujeleket adjuk, hanem a berendezés második fokozata által szolgáltatott — egyébként más célra szolgáló és abban az összefüggésben már említett sorkijelölő (oszlopkijelölő) léptetőjeleket. Ez a jel soronként (oszloponként) ismétlődő kapuzójel, s így alkalmas arra, hogy a további E számlálónál soron5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
