173003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tiazolo[3,4-b]izokinolinok előállítására

5 173003 6 A reakciót általában szerves oldószer, például metilénklorid jelenlétében vagy távollétében, 20 C° körüli hőmérsékleten hajtjuk végre. Olyan IX általános képletű tiazoloizokinolin­­-származékokat, amelyek képletében X”, X2 és X3 a fenti jelentésűek (kivéve azt az esetet, ha X’,’ cianocsoportot jelent), úgy állítjuk elő, hogy bázisos közegben széndiszulfidot egy XI általános képletű 1,2,3,4-tetrahidro-izokinolinnal - ebben a képletben X”, X2 és X’3’ a fenti jelentésűek, és E halogénatomot vagy hidroxiszulfoniloxi-csoportot jelent - reagáltatunk. Általában nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát jelenlétében, 20 C° körüli hőmérsékleten dolgo­zunk. A XI általános képletű vegyületeket egy ásványi sav és egy IV általános képletű vegyület reakciójával állítjuk elő — ebben az utóbbi képletben Xj, X2 és X3 jelentése XI’, X2, illetve X3 jelentésével azonos —. Ha olyan X3 általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében E hidroxiszulfoniloxi-csoportot jelent, általában vizes közegben kénsavval 100C°-on dolgozunk, vagy szerves oldószerben, például dimetilformamidban, diciklohexilkarbodiimid jelenlétében, 20 C° körül reagáltatunk. Ha olyan XI általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében E brómatomot jelent, akkor általában 48%-os vizes hidrogénbromid-oldattal visszafolyatás közben rea­gáltatunk, és a terméket hidrogénbromid alakjában különítjük el. Ha olyan XI általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében E klóratomot jelent, akkor a reakciót általában tionilkloriddal szerves oldószerben, például hidro­génklorid-gázzal telített kloroformban hajtjuk végre, és a reakciókeverék visszafolyatási hőmérsékletén dolgozunk, majd a kapott terméket hidrogénklorid alakjában különítjük el. Olyan IX vagy XI általános képletű vegyülete­­ket, amelyek képletében X3 nitrocsoportot jelent, úgy állítunk elő, hogy olyan IX vagy XI általános képletű vegyületeket nitrálunk, amelyek képletében X3 hidrogénatomot jelent. A nitrálást általában kénsavban salétromsavval -20 C° körüli hőmérsékleten vagy nitrónium-fluor­­boráttal acetonitrilben +20 C° körüli hőmérsék­leten vagy nátriumnitráttal trifluorecetsavban +20 C° körüli hőmérsékleten hajtjuk végre, majd adott esetben a kapott izomereket egymástól elkülönítjük. Olyan IX általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében X’j cianocsoportot jelent, és X2 X3 a már megadott jelentésűek, olyan IX általános képletű vegyületből állíthatunk elő, amelynek képletében XI’ nitrocsoportot jelent, a nitro­­csoportnak -a megfelelő aminoszármazék közbenső terméken át cianocsoporttá való alakítására alkal­mas bármely módszerrel. Olyan IX általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében X” nitrocsoportot jelent, olyan IX általános képletű vegyületből állíthatunk elő, amelynek képletében Xi hidrogénatomot jelent. Az erre alkalmas eljárást az előzőekben olyan IX általános képletű vegyületek előállítására írtuk le, amelyek képletében X3 nitrocsoportot jelent. c) Olyan I általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében A 3-piridil-csopor­­tot, Xi hidrogén- vagy halogénatomot vagy dimetilamino- vagy cianocsoportot, X2 hidrogén­vagy fluoratomot és X3 hidrogénatomot jelent, azzal a feltétellel, hogy Xj és X2 egymástól eltérő jelentésűek, és az egyik hidrogénatomot jelent — a XII általános képletű vegyületeket — ebben a képletben A a fenti jelentésű, és Xj” és X2” közül az egyik nitrocsoportot és a másik hidrogénatomot jelent — bármely olyan módszerrel redukálunk, amely a nitrocsoportnak aminocsoporttá való redukálására alkalmas, majd ismert módszerekkel az aminocsoportot halogénatommal vagy dimetilamino­­vagy cianocsoporttal cseréljük ki. A nitrocsoportnak aminocsoporttá való reduk­cióját előnyösen savas közegben, például sósavban, fém, például ón jelenlétében, 10 és 40 C° között hajtjuk végre. Ha olyan I általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében Xi klóratomot jelent, akkor általában vizes közegben —5 és +5 C° közötti hőmérsékleten, sav, például sósav jelenlétében dolgozunk, nátriumnitrit és az előzetesen kapott amin reagáltatásával in situ előállítjuk a diazóniumsót, majd azt 20 és 70 C° közötti hőmérsékleten réz(I)kloriddal elbontjuk. Ha olyan I általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében Xj vagy X2 fluoratomot jelent, akkor általában az előzetesen kapott amin diazóniumsóját bontjuk el hexafluorfoszforsawal —10C°-on. Ha olyan I általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében X, cianocsoportot jelent, akkor általában az előzetesen kapott amin diazóniumsóját káliumcianiddal és rézszulfáttal bontjuk el. A reakciót előnyösen vizes-szerves oldószerben, például víz és toluol keverékében, 0 és 50 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Ha olyan I általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelynek képletében Xj dimetilamino-csoportot jelent, akkor általában redukálószer jelenlétében formaldehiddel reagál­tatunk. Előnyösen sav, például ecetsav jelenlétében, 20 C° körüli hőmérsékleten, vizes-szerves közegben, például víz és acetonitril keverékében, nátrium­­-cianobórhidridet használunk. Olyan XII általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Xj” és X2” a fenti jelentésűek, olyan I általános képletű vegyületekből állíthatunk elő, amelyek képletében A 3-piridil-csoportot, X!, X2 és X3 hidrogénatomot jelentenek, előállításukra az előzőekben az olyan I általános képletű vegyületek szintézisére leírt eljárást alkalmazzuk, amelyek képletében A, Xi és X2 a fenti jelentésűek, és X3 nitrocsoportot jelent. A találmány szerinti új vegyületeket adott esetben savaddíciós sókká alakíthatjuk. A savaddí­­riós sókat úgy állíthatjuk elő, hogy a terméket alkalmas oldószerben savval reagáltatjuk, szerves 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents