172962. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses relé, főleg egyfázisú motorok indításához
7 172962 8 határértékének figyelembevételével. A meghúzó áramok alsó és felső határértékét, az indítandó motor - szabványok által előírt feszültség intervallumhoz tartozó — főfázistekercs rövidzárási áramának figyelembevételével kapjuk. A 17. ábra a spirálrugó, érintkezőrugó, valamint a forgó vasmag nyomaték jelleggörbéit együttesen mutatja. Mint a 17. ábrából kitűnik, a forgó vasmag alap, illetve nyugalmi helyzetét a y szög jellemzi (16. ábra) és ennek nagyságát a 27 beállító-nyúlvány hajlításával a kívánt értékre állíthatjuk be. Az alaphelyzetet a mágneses nyomatékgörbéken a „0” vonal jelzi. Innen indítjuk a mechanikai jelleggörbék felrajzolását, figyelembe véve a spirálrugó szükséges előfeszítését, amely a forgó vasmag nyugalomban tartásából, illetve meghűzási áramának beállításából adódik. Az előbbiek alapján az 1 forgó vasmag meghúzása után a 25, 26 érintkezők érintkezéséig az 5 rugó jelleggörbéjének „e” szakasza érvényes. A 25, 26 érintkezők zárása után előbb a 22 érintkezőrugó teljes hosszban hajlik, majd a további elmozdulás folyamán a 23 támasztófelület domború része a forgó vasmag peremén támaszkodik, amelynek következtében az érintkezőrugó karakterisztikája meredekebbé válik, de a megnövekedett mágneses húzóerő annak továbbhajlítására képes, így egyre fokozódó kontaktusnyomás következik be, miközben - mint azt a 18. ábra mutatja - a mozgó érintkező elcsúszik (csúszó mozgást végez) az álló érintkezőn. Közismert, hogy a váltakozó áramú reléknél a hálózati frekvencia kétszeresével váltakozik a mágneses húzóerő nulla és maximum között, ebből adódóan a forgó vasmag lengésbe, illetve rezgésbe jön. A rezgésből adódó kontaktus-pattogást azáltal hárítjuk el, hogy a vasmag tömegét - egyrészt az U-alakú megoldással, másrészt két végének célszerű kiszélesítésével viszonylag nagyra választjuk, ezen túl a mozgó érintkező karakterisztikáját a felsoroltakon kívül az anyag, illetve méretek megválasztásával - a mágneses húzóerőgörbe figyelembevételével határozzuk meg. A találmány szerinti álló és mozgó vasmag kialakításával elértük azt, hogy a mágneses húzóerőgörbe alakja jól igazodik az előnyösen alkalmazott szabályozó és érintkező rugók karakterisztikáihoz, ezáltal (közel prellmentes) „prell szegény” kapcsolást és viszonylag nagv kontaktusnyomást étünk el. A motorok indításához rendkívül kedvező mintegy 0,9-0,95-ös ejtőviszonyt pedig azáltal értük el, hogy az álló vasmag mindkét végének ellentétes oldalát úgy bővítettük ki, hogy az - főleg a meghúzási áram felső határánál - mágnesesen telítődjön, továbbá azzal, hogy az álló vasmag két végének íve úgy van kialakítva, hogy a forgó vasmag meghúzása során az álló és mozgó vasmag közötti légrés egyenletesen rövidül. A találmány szerinti megoldással tehát - mint azt a részletes laboratóriumi mérések is igazolják - sikerült kevés menetszámú tekerccsel kedvező mágneses húzóerő karakterisztikát kialakítani, az érintkező pattogást minimumra csökkenteni, ezen túl az érintkezők öntisztítását megvalósítani, és ezek eredményeképpen a korábbi megoldásokhoz képest azonos méretű ezüst, illetve ezüst ötvözetből készült kontaktusokkal mintegy 50%-kal nagyobb teljesítményt kapcsoltatni, változatlan élettartama mellett. A találmány szerinti megoldással a rádió és televízió vételi zavar a korábbi megoldásokhoz képest jelentősen csökkent, mivel az egyes kapcsolások után a kontaktusok öntisztítása automatikusan megtörténik, ezáltal hosszú élettartam mellett megbízható érintkezés jön létre. Mint az 1-9. ábrákból kitűnik, a találmány szerinti relé egyszerű felépítésű, kevés alkatrészből gyorsan szerelhető, olcsón előállítható. A kívánt meghúzó áram beszabályozása a 27 beállító-nyúlvány hajlításával, valamint a rugó vég 7 hornyok valamelyikébe történő behelyezésével, illetve a 16 szabályozó kar elmozdításával egyszerűen végrehajtható. Szabadalmi igénypontok: 1. Elektromágneses relé, főleg egyfázisú motorok indításához, amely relének rúd alakú, végein ívfelületekkel kialakított álló vasmagja van a vasmagon elrendezett tekerccsel és amely középső szára közepén forgástengellyel ellátott U-alakú forgó vasmaggal rendelkezik, az U-alakú forgó vasmag középső szárához továbbá visszaállító rugó és érintkezőrugó van rögzítve, és az érintkezőrugón elrendezett érintkező az álló vasmaghoz képest rögzített érintkezővel érintkezőpárt alkot, azzal jellemezve, hogy az U-alakú forgó vasmag (1) szélső szárain (21) forgásirányban előrenyúló nyúlványok (11) vannak saruként kialakítva, míg a rúd alakú álló vasmag (14) mindkét végén ugyancsak forgásirányban előrenyúló nyúlványok (19) vannak ívelt saruként kialakítva, az érintkezőrugó (22) hossza mentén - a forgó vasmagon felütköző — támasztófelület (23) van kiképezve és a forgó vasmagon (I) az érintkezőrugót (22) visszahúzó kar (24) van rögzítve. 2. Az 1. igénypont szerinti elektromágneses relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a támasztófelület (23) az érintkezőrugón (22) a forgó vasmag tengelyének irányában hajlított félkör alakú ívként az érintkezőrugó anyagából van kialakítva, és az érintkezőrugó (22) a rögzítési helyénél a szöggel, célszerűen a = 5—10°-kal van a forgó vasmag felületétől elhajlítva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elektromágneses relé kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az érintkezőrugó (22) rögzített végén alaplapra (28) támaszkodó, hajlítható beállítónyúlvány (27) van kialakítva. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti elektromágneses relé kiviteli alakja, azzal jelle5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
