172962. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses relé, főleg egyfázisú motorok indításához
3 172962 4 Egy, a tengelyre aszimmetrikusan felerősített téglalap alakú hasáb a horgony elfordulásakor egy U-alakú érintkezőrugót nyit szét, aminek következtében az érintkezőrugó végein elhelyezett kontaktusok az álló kontaktusokhoz érnek, így zárják például a motor segédfázisának áramkörét. Az említett szabadalmi leírásban ismertetett megoldás hátrányai az alábbiak: A 3 157 764 lajstromszámú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás 2. ábráján feltüntetett hasáb (bütykös tárcsa) a horgony meghúzásakor az U-alakú rugalmas érintkező két ágát csak jelentős súrlódással tudja szétfeszíteni. A súrlódó erő leküzdéséhez többlet mágneses húzóerő szükséges, és ez a vasmag, illetve a tekercs növelésével érhető el. Ez természetesen a gazdasági okokon túl a méretek növelése miatt is hátrányos. Az említett súrlódás még azért is hátrányos, mivel ez esetben a kontaktusok záródása - főleg csökkent hálózati feszültségnél — nem lesz határozott, amiből a kontaktusok pattogása (prell) adódik, és ez - mint ismeretes — csökkenti az élettartamot, ezen túl megengedhetetlen rádió és televízió vételi zavart okoz. Főleg az utóbbira egyre szigorúbb előírások születnek. A szóban forgó szabadalmi leírás szerinti megoldás további hátránya az, hogy a kontaktusok elmozdulása - záráskor és nyitáskor egyaránt - érintkezési felületükre merőleges irányban történik, így nem jöhet létre öntisztítás. Erre pedig igen nagy szükség van, főleg motorindító áramreléknél, mivel ezeknél a kis kontaktusnyomás miatt az áramkör biztos zárása csak jól vezető felületeknél jön létre. Mint azt a tapasztalat is igazolja, az említett reléknél a kontaktusok beégése miatt megnő az átmeneti ellenállás, ezáltal kapcsoláskor szikrázás, ebből adódóan nagymérvű rádió és televízió vételi zavar lép fel. A megoldás további hátránya, hogy a kontaktusok összehegedése esetén (ez főleg kondenzátor indítású motoroknál fordul elő) a segédfázistekercs áramköre zárva marad, mivel a relé nem tartalmaz olyan szerkezeti elem, amely a kontaktusokat ilyen esetben szétválasztaná. Mivel gazdasági okokból ma még sok készülékbe nem építenek be megfelelő túláramvédőt, így az előbbi esetben motorleégés következik be. További hátrányként mutatkozik a kettős megszakítás miatt a 4 db ezüst kontaktus alkalmazása, mivel ez (az ezüst igen magas ára miatt) nagymértékben megnöveli a relé előállítási költségét. Végül pedig hátrányt jelent a viszonylag sok alkatrész előállítása és szerelése. Hasonló hiányosságai vannak az 1 247109 lajstromszámú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett megoldásnak is, ahol a relének rúd alakú, végein ívfelületekkel kialakított álló vasmagja van a vasmagon elrendezett tekerccsel és amelynek U-alakú forgó vasmagja van, amely a középső szára közepén forgástengellyel van ellátva. A középső szárhoz továbbá visszaállító rugó és érintkezőrugó van rögzítve, amely érintkezőrugón elrendezett érintkező az álló vasmaghoz képest rögzített érintkezővel érintkezőpárt alkot. A fentiek szerint az ismert relék ma már nem elégítik ki a műszaki, gazdasági követelményeket. Célunk a találmánnyal az említett hiányosságok csökkentése, illetve kiküszöbölése. A találmány szerint az U-alakú forgó vasmag azélső szárain forgásirányban előrenyúló nyúlványok vannak saruként kialakítva, míg a rúd alakú álló vasmag mindkét végén ugyancsak forgásirányban előrenyúló nyúlványok vannak ívelt saruként kialakítva, az érintkezőrugó hossza mentén — a forgó vasmagon felütköző - támasztófelület van kiképezve és a forgó vasmagon az érintkezőrugót visszahúzó kar van rögzítve. Előnyösen a támasztófelület az érintkezőrugón a forgó vasmag tengelyének irányában hajlított félkör alakú ívként az érintkezőrugó anyagából van kialakítva, az érintkezőrugó a rögzítési helyénél o szöggel, célszerűen a = 5-10°-kal van a forgó vasmag felületétől elhajlítva. Célszerűen az érintkezőrugó rögzített végén alaplapra támaszkodó, hajlítható beállítónyúlvány van kialakítva. A visszaállító rugó spirálrugó, amelynek egyik vége előnyösen a forgó vasmag tengelyéhez, másik vége csapágyállványon kialakított hornyok valamelyikéhez vagy szabályozó karhoz van rögzítve. A csapágyállvány - célszerűen bekötőcsapok rögzítésére alkalmas módon — omega formára van kialakítva. Az érintkezőrugó íves részeként kialakított támasztófelület a forgó vasmag felületétől — nyugalmi helyzetben - célszerűen 0,5-1,5 mm távolságra van. A találmányt közelebbről a csatolt rajzok alapján magyarázzuk, amelyek a találmány szerinti megoldás példaképpeni kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra a találmány szerinti relé példaképpeni kiviteli alakjának elölnézetét mutatja, a 2. ábra a találmány szerinti relé példaképpeni kiviteli alakjának oldalnézetét szemlélteti, a 3. ábra a találmány szerinti relé példaképpeni kiviteli alakjának felülnézetét tünteti fel, a 4. ábra az archimedesi spirálrugó előfeszítésének szabályozására egy további példaképpeni megoldásnak elölnézetét mutatja, az 5. ábra az archimedesi spirálrugó előfeszítésének szabályozására egy további példaképpeni megoldásnak oldalnézetét szemlélteti, a 6. ábra az archimedesi spirálrugó előfeszítésének szabályozására egy további példaképpeni megoldásnak hátulnézetét tünteti fel, a 7. ábra a forgó vasmag találmány szerinti kiképzésének, valamint az érintkezőrugó elhelyezésének és kialakításának példaképpeni kiviteli alakját oldalnézetben szemlélteti, a 8. ábra a forgó vasmag találmány szerinti kiképzésének, valamint az érintkezőrugó elhelyezésének és kialakításának példaképpeni kiviteli alakját elölnézetben mutatja, a 9. ábra az álló vasmag példaképpeni kiviteli alakját tünteti fel, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
