172956. lajstromszámú szabadalom • Eljárás úl szubsztituált triazolok előállítására

5 172956 6 anyagot homogenizáljuk, és megfelelő oldószerben szuszpendáljuk Ezután a hatóanyagot és a többi segédanyagot összekeverjük a hordozóanyag olda­tával, és a kapott keveréket annyira nedvesítjük meg, hogy nedves hóhoz hasonló állagú egyenletes szuszpenziót kapjunk. A nedvesítés kissé össze­tapasztja a szemcséket, a keletkezett tömeget körülbelül 1 mm lyukbőségű rozsdamentes acél­szitán átdörzsöljük. A keverékréteget gondosan szabályozott szárítókamrákban körülbelül 10 óra hosszat szárítva kívánt szémcseméretű és konzisz­­tenciájú anyagot kapunk. A száraz keveréket megszitáljuk a granulátum pormentesítésére, majd szétesést elősegítő, csúsztató és tapadásgátló anya­got adunk hozzá, végül a kívánt méretű tabletták­ká préseljük. A tabletta mérete, szilárdsága és vízoldhatósága az alkalmazott nyomástól függ, a tablatiázó nyomás előnyösen 0,5—5 tonna cm2-re legyen. Főként az érdes vagy keserű ízű tablettákat cukorréteggel vagy bármilyen más kellemes ízű anyaggal vonhatjuk be, majd elektronikus számoló­műves gépek segítségével üveg vagy műanyag tégelyekbe, dobozokba, tubusokba vagy különleges adagolású csomagolásokba töltjük. A hatóanyag napi adagja a beteg szükségleteitől és a beadás módjától függően változik. Általában az orális adag napi 100-1000 mg hatóanyag, az intravénás adag pedig napi 5-40 mg hatóanyag. Az alábbi példák a találmány előnyös kiviteli módjait mutatják be, de hatályát semmiképpen sem korlátozzák. A hőmérsékleti adatokat C-ban adjuk meg. 1. példa 9,6 g 3-hidrazino-l,2,4-triazol-dihidrokloridot he­vítés közben feloldunk 10 ml víz és 95 ml 96%-os etanol elegyében. Ehhez az oldathoz apránként 9,8 g 2,6-diklórbenzaldehidet adunk, és a reakció­keveréket éjjelen át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután lehűtjük, azonos térfogatú izopropiléterrel hígítjuk, és megszűrjük. A kapott kristályokat etanolban hevítjük, lehűtjük, szűrjük, és izopropil­éterrel mossuk, majd vízből átkristályosítjuk. 3 -( 2,6-diklórbenzilidén-hidrazino)-l ,2,4-triazoI-hidro­­kloridot kapunk. Olvadáspontja 194*. 2. példa (b) módszer 17,5 g diklórbenzaldehidet és 12,6 g N,N’-diami­­noguanidint feloldunk 100 ml 99%-os etanolban, és az oldatot éjjelen át visszafolyatás közben forral­juk. Ezután az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot 100 ml 98%-os hangyasavban feloldva, 30 percig visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot körülbelül 50°-ra hagyjuk hűlni, ekkor 100 ml 6n hidrogénkloridot adunk hozzá, és a keveréket újabb 30 percig visszafolyatás közben forraljuk. Hűtés hatására 3-(2,6-diklórbenzilidén­­-hidrazino)-1,2,4-triazol-hidroklorid kristályosodik ki, a kristályokat kiszűrjük, etanollal mossuk, és megszárítjuk. Hozam: 65%. Olvadáspontja 194°. 3. példa c) módszer 10 g 4-amino-3-(2,6-diklórbenzilidénhidrazino)­­-1,2,4-triazolt feloldunk 125 ml metanol és 1 ml tömény sósav keverékében. -5-0*-on hozzácsepeg­tetjük 2,2 g nátriumnitrit 25 ml vízzel készült oldatát. A reakciókeveréket éjjelen át szobahőmér­sékleten keverjük, az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot nátriumhidrogénkarbonát-oldattal meg­­lúgosítjuk. A szilárd anyagot kiszűrjük, és etanol­ban feloldva, tömény sósavval megsavanyítjuk, a hidroklorid izopropiléter hozzáadására kiválik. Vé­gül a 3-(2,6-diklórbenzilidén-hidrazino)-l,2,4-triazol­­-hidrokloridot vízből átkristályosítjuk. Hozam: 59%. Olvadáspontja 194°. Az 1., 2. vagy 3. példában megadott módon állíthatók elő a következő vegyületek, az olvadás­pont-értékek a bázisra vonatkoznak. 1. táblázat Példa R1 R’, R3 Olvadás pont C* 4. H H H 250 5. F N02-H 204 6. ch3o­ch30-4—CH30— 223 7. a F H 224 8. ch3o-CH30-H 186 9. ch3-ch3-H 220 10. Br a H 212 11. a ch3o-H 230 12. Br Br H 203 13. a H 3-C1 240 14. H H 3-C1, 4—Cl 246 15. ch3o-H 5—CHjO— 228 16. ch3-ch3-4-CH30— 230 17. NOj-H 4—F 250 18. NOj-H 4— CHjO— 5— CH30— 255 19. ch3-ch3-4—CH3— 246 20. CHj­ch3o-4—CH3— 260 21. H H 3—Cl, 5-Cl 250 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6S 3

Next

/
Thumbnails
Contents