172950. lajstromszámú szabadalom • Sínrögzítőszerkezet kengyellel és rögzített helyzetű alátéttel
5 172950 6 ábrázolt 6 sín talpa. A 4 nyílásba illeszkednek a hurok alakú (pontosabban kettős C-alakú) 7 kengyel végei, mégpedig oly módon, hogy a 7 kengyel szabad 9 végei a 6 sín talpát leszorítják. Az 1 alátéten előre kimunkált 10 furatok vannak, melyek arra szolgálnak, hogy a lemezt a talpfához lehessen rögzíteni. A 7 kengyel ívben meghajlított 8 vége - mint az 1. ábra is mutatja - felfelé be van hajlítva. Ennek az ívelt alakú kengyelrésznek legfelsőbb pontja a bordán kimunkált 4 nyílás felső 12 határolófalához fekszik fel. A hurok alakú 7 kengyel alul ívben hajlított részének 13 legalsó pontja az 1 alátét 2 támasztófelületén nyugszik. Ez a 2 támasztófelület lényegesen tovább nyúlik a 4 nyílás tartományánál, úgyhogy a 4 nyílás 11 felső határolófelülete és a 2 támasztófelületnek a kengyel 13 legalsó pontjával érintkező pontja közötti távolság egy olyan emelőkar hosszát határozza meg, amelynek a kengyel által felvett nyomatékot kell elviselnie. Fentiekből az is nyilvánvalóvá válik, hogy a 4 nyílás támasztófelületeinek és a kengyel ívben behajlított részeinek megmunkálási pontosságától függetlenül az említett 11 felső határolófelület és a kengyel 13 legalsó pontja egymáshoz viszonyítva mindig azonos távközt határolnak le. Mivel a kengyelnek a bordán kimunkált nyílás tartományában levő része lefelé be van hajlítva, ennélfogva a kengyelt ezen 14 tartomány révén könnyen lehet a tartóba szerelni oly módon, hogy — mint a 2. ábrán látható - a kengyel egyik 8 végét a borda 4 nyílásába dugjuk, majd a másik, szabad 8 végét a nyílás másik oldalán helyezzük be, miközben egymás irányába nyomjuk azokat. A kengyel két vége eközben a 14 tartományon keresztül halad. A tartónak a 6 sín talpa felé néző oldalán a 3 bordán kimunkált 4 nyílás 15 felső határolófelülete a 7 kengyel szabad 9 végének felfelé irányuló elmozdulását határolja le. A szaggatott vonal azt jelöli, hogy a 7 kengyel 9 vége a 15 felső határolófelületnek ütközik. Ezen a módon — ha netán a kengyelre túlságosan nagy erők hatnának — nem következhet be maradandó alakváltozás. A 4. ábrán a bordán kimunkált 4 nyílásnak egy további kiviteli példáját látjuk. Az előzőekben megismert egyetlen 15 felső határolófelület helyett itt két 16, 17 határolófelületet látunk. Ezek a 2 támasztófelülethez viszonyítva különböző magassági szinten vannak. Ha a 7 kengyel szabad 8, 9 végei között levő távolságot nagyobbra vagy kisebbre választjuk meg, akkor egyúttal a két 16, 17 határoló felület között mindig a választott távolságnak megfelelő határolófelületet választjuk ki. Ebből következik, hogy ugyanazon kengyelt a borda formai kialakításától függő, egymástól különböző szerkezeti elemekhez egyaránt felhasználhatjuk. Az 5. ábrán egy további kiviteli példának megfelelő olyan bordát láthatunk, amelyet például betonból készült sínrögzítő talpfákkal kombinálva alkalmazhatunk. A 20 lemez együtt van kialakítva a 18 bordával, melyben a 19 nyílás van kimunkálva. A 20 lemez egy műanyaghabarcsból készített 21 ágyazatba van behelyezve, mely utóbbi a lemezt körülfogja. A 18 borda lefelé nyúló 22 csonkja szintén a 21 ágyazatban van rögzítve. A bordán kimunkált nyílás, valamint az ezen belül kiképzett támasztófelületek pontosan olyanok, mint az 1 —3. ábrákon bemutatott kiviteli példák azonos részei. A műanyaghabarcs helyett természetesen egyéb, azonos tulajdonságú anyag is alkalmazható. Az 5. ábrán azt is látjuk, hogy a 19 nyílásban, a nyílásnak sín felé eső oldalán van egy 24 bütyök. Amikor a kengyelt a nyílásba belehelyezzük, a kengyelvég a bütyöknek ütközik, s így a kengyel a helyes pozíciót foglalja el, vagyis a kengyel szabad vége esetleges nagyobb igénybevételnél a 15 felső határolófelülethez ütközik. Szabadalmi igénypontok: 1. Sínrögzítőszerkezet, a sín talpának a talpfához való szorítására, mely áll egy rugalmas, kettős C-alakú kengyelből, továbbá egy olyan alátéttel együtt kiképzett bordából amelyen a kengyel szabad végeit befogadó nyílás van kimunkálva oly módon, hogy a szorítóhatás átadásakor a kengyelvégek a nyílás támasztó felületeihez fekszenek fel, azzal jellemezve, hogy a sín (6) talpát szorító kengyelnek (7) legalább egyik szabad vége (9) a sín (6) talpának szélén túl nyúlik, és a bordának (3) a sín felé néző oldalán olyan támasztó-, illetve határolófelületek (15, 16, 17) vannak kiképezve, melyekhez a kengyelnek (7) legalább egyik szabad vége (9) a sínre ható terhelés esetén felfekszik. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bordában (3) kimunkált nyílásnak (4) felső határolófelülete a sín hosszanti irányához képest ferde irányban, lépcsőzetesen van kialakítva oly módon, hogy az egyes lépcsőfok alakú felületek legalacsonyabb felső határolófala (12) a nyílásba helyezett kengyelvég támasztófelületét, a legmagasabb felső határolófelület (15) pedig a kengyel (7) szabad végének felfelé irányuló mozgását lehatároló felületet képez. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy mindenegyes határolófelületnek (16, 17) a kengyel (7) legalább egyik szabad végének felfelé irányuló mozgását a bordában kimunkált nyílás (4) tengelyére ferde irányú, s az alsó támasztófelülethez (2) képest különböző magassági szintekben elhelyezkedő felületrészei vannak. 4. A 3. igénypont szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a különböző magassági szintű határolófelületek (16, 17) lépcsőzetesen vannak kialakítva. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bordában kimunkált nyílásban, a nyílásnak a sínhez eső oldalán bütyök (24) van, mely a nyilásba helyezett szabad kengyelvég ütközőjét alkotja. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a borda nyílásába helyezett kengyelvég felfelé hajlított oly módon, hogy a meghajlított vég (8) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
