172944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gerjesztett potenciál-paraméterek mérésére
5 172944 6 kenthetők az impulzus jellegű zajok okozta hibák, és némiképpen korrigálhatok az elektródák saját potenciáljának lassú változásából adódó hibák is. Ennek a mérési módszernek viszont az a hátránya, hogy a feldolgozás csak másodlagosan, (kiértékelő létesítményben) történhet, hosszadalmas kézi eljárással, grafikonok összehasonlításával és átrajzolásával. A mérés és a feldolgozás közötti időveszteség sok esetben többlet információt sem adó felesleges mérésekhez, vagy a szükséges további mérések elhagyásához vezet. Hátrány az is, hogy az analóg regisztrátumok sajátosságaiból kifolyólag nagy dinamika sem regisztrálható, így pl. az 500 msec-nál kisebb idejű intervallumban az Ujp lecsengési görbék nem regisztrálhatók. Más megoldásnál az r? látszólagos polarizáció hibájának csökkenése céljából a mért Up jellel megfelelő érzékenység állásban egy csővoltmérő mutatós műszerét a mérőerősítő visszacsatolásának változtatásával végkitérésbe viszik. Ezáltal a mérőerősítő érzékenysége egy skálaosztásra: e = U0 /100 lesz. Az ily módon beállított érzékenységgel a primer feszültség kikapcsolása utáni t időpontban jelentkező UÏP gerjesztett potenciál nagyságát megmérve a mutatós műszerről közvetlenül a látszólagos polarizáció értéke olvasható le. Ez a módszer jelentősen csökkenti ugyan az r? látszólagos polarizáció hibáját, hátrányos viszont az, hogy a fenti kalibrálás több sec-ig tart, ami általában az I geijesztő áram bekapcsolása utáni idő, ezért az Up primer feszültségben időben bekövetkező zavarok hatását nem tudja kiküszöbölni. További hátránya, hogy a mutatós műszer 1—2%-os pontossága csupán a mutató végkitérése környékén érvényes. Ez a skála első szakaszán 5—10%-ra is emelkedhet, mivel az esetek túlnyomó többségében az 17 látszólagos polarizáció értékét 5—10 skálafok körüli értéknél, tehát nagy hibával lehet csak leolvasni. Olyan mérési eljárás is ismert, amelynél a zajok csökkentése céljából tj —12 időintervallumban a lecsengési függvény alatti vagy feletti terület integrálközépértékét mérik, tárolják és a több egymásutáni geijesztéssel kapott értékeket folyamatosan összegzik. Ezzel az eljárással csökkenthető ugyan a zajok hatása, de hátrányként jelentkezik, hogy a mintavételezést a primer feszültség megszűnésével indítják. Zavaró potenciálok esetén a mintavételezést esetleg egy hibajel indítja. Emiatt az időtengely mentén a ti —12 intervallum elcsúszhat, így a mért területérték annak ±100%-át meghaladóan is eltérhet a helyes értéktől. Ha például egy tévés mérési sorozatba egyetlen ilyen hibás érték kerül, ezt az integrálokból többé kivenni nem lehet, ezért gyakorlatilag a tízszeres mérés eredménye sem fogadható el, mivel az összegzett értékek közül egy ±100%-os hibával terhelt. Más eljárásokkal úgy végzik a méréseket, hogy változtatható n számú mérést végeznek tt, t2 ... t„ időpontokban, és változtathatók a U, t2 ... t„ integrálási intervallum időtartamok is. Ezzel a módszerrel a teljes lecsengési görbe pontonként felvehető. Az eljárás legalapvetőbb hátránya, hogy a lecsengési görbe megrajzolásához hosszadalmas, esetleg több órás mérésre van szükség. Ha például a lecsengési görbét 25 időpontban kívánják lemérni, és minden egyes mérést tízszeresen összegeznek, továbbá ha T = 20 sec. gerjesztési idővel számolnak, akkor a lecsengési görbe leméréshez egyetlen ponton 5000 sec-ra, azaz 88 percre, tehát közel 1,5 órára van szükség. És ha pl. az AB elektródák maximális távolságát 1000 m-re választva végzik a szondázást oly módon, hogy minden egyes szokásos AB elektródapáron (összesen 21 db van) a teljes lecsengési görbét meg akarják határozni, akkor a mérési sorozathoz 21x1,5 = 31,5 órára lenne szükség, ami csupán a mérések elvégzéséhez szükséges idő. Ugyancsak közös hátránya, hogy a gerjesztett potenciál felvételnél számolt 17 látszólagos polarizáció értéke csak abban az esetben egyezik meg egyetlen kőzetre jellemző gerjesztett potenciálfüggvény t időpillanatban észlelt értékével, ha a kőzet három dimenzióban végtelen kiterjedésű, homogén és izotróp. Mivel egymás mellett elhelyezkedő, egymástól lényegesen eltérő gerjeszthetőséggel rendelkező kőzet-képződmények geometriai méretei (szélesség, vastagság stb.) végesek, a földfelszínről csak az úgynevezett 17 látszólagos polarizálhatóság mérhető meg. A felsorolt gerjesztett potenciál-mérések megbízhatóságára jellemző ismert statisztikai adat. hogy a gerjesztett potenciál anomáliákat fúrással megkutatva azoknak csupán 8%-a alakult ki hasznos ércek felett, és ezek közül is csak minden tizenkettedik volt ipari értékű érctelepekkel kapcsolatos. Ennek az a magyarázata, hogy az érctelepek környékén szinte törvényszerűen előforduló, de egyébként értéktelen piritesedés vagy grafitosodás az ismert mérésekkel sokkal nagyobb gerjesztett potenciál-anomáliákat hoz létre, mint maga a hasznos ércásvány, a termés réz, az ólom-cin-réz szulfidok stb. A találmány célja olyan mérési eljárás létrehozása, amely az előzőekben ismertetett eljárásoktól eltérően új paraméterek, GP komponens együtthatók meghatározását teszi lehetővé, ami a kőzeteknek éppen olyan jellemzője, mint a fajlagos ellenállás, a mágneses szuszceptibilitás vagy a sűrűség. A GP komponens együtthatókból következtetni lehet: — az elektromos vezető ásványszemcse anyagi minőségére, — a kőzetben levő százalékos mennyiségre, — az ércszemcse átmérőjére, az ércesedés struktúrájára, — az ércszemcse és a beágyazó kőzet ellenállás viszonyára, — a kőzetben levő elektrolit ionkoncentrációra stb. A találmányhoz vezető gondolatmenetet az 1—3. ábrán, a felismerést a 4. ábrán szemléltetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
