172927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azolil-(1)-metánok, ezek sói, valamint ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
172927 6 (4-fenoxi-fenil)-(2-klórfenil)-klór-metán, bifenilil-fenil-klór-metán, [4-(4’-klórfenil)-fenil]-(4-etilfenil)-klór-metán, [4-(2’-metilfeniltio)-fenil]-(3-metoxifenil)-klór-metán, [4-(4’-brómfeniltio)-fenil]-(4-trifluor-metilfenil)-bróm-metán, [4-(2’-rnetil-4’-klórfenilszulfonil)-fenil]-(3-brómfenil)-bróm-metán, [4-(4’-metoxifenoxi)-fenil]-terc.butil-bróm-metán, [4-(4’-trifluormetilfenil)-fenil]-terc. butil-bróm-metán, [4-(2’,4’,6’-triklórfenÜtio)-fenil]-(4-terc. buti]fenil)-klór-metán, [4-(2’,6’-diklórfenoxi)-fenil]-fenil-klór-metán, [4-(2’,6’-diklórfenoxi)-feniI]-terc. butil-klór-metán, [4-(2’,4’,6’-triklórfenoxi)-fenil]-fenil-klór-metán, [4-(4’-klórfeniltio)-fenil]-(4-klórfenil)-bróm-metán, (4-feniltio-fenil)-fenil-bróm-metán, (4-fenil-szulfonil-fenil)-fenil-bróm-metán, bifenilil-(3-metilfenil)-bróm-metán, bifenilil-(3,5-dimetilfenil)-klór-metán, bifenilil-(4-klórfenil)-klór-metán, bifenilil-(2,4-diklórfenil)-klór-metán, bifenilil-(4-brómfenil)-klór-metán, bifeni]il-{4-fluorfenil)-bróm-metán, bifenilil-(4-trifluormetilfenil)-bróm-metán, bifenilil-(4-metilszulfonilfenil)-bróm-metán, [4-(2’,4’-diklórfenil)-fenil]-fenil-bróm-metán, [4-(2,,4’16’-triklórfenil)-fenil]-fenil--klór-metán, [4-(4’-brómfenil)-fenil]-fenil-klór-metán, [4-(2’,6,-diklórfenoxi)-fenilK4-klórfenil)-klór-metán, bifenilil-(3-trifluormetilfenil)-klór-metán, [4-(4’-klórfenil)-fenil}-(3-trifluor-metilfenil)-bróm-metán, [4-(4’-brómfenil-fenil]-(3-trifluor-metilfenll)-bróm-metán, [4-(2\6’-diklórfenoxi)-fenil]-(3-trifluor--metilfenil)-bróm-metán. Az I. általános képletű vegyületek sóiként a fiziológiailag elfogadható savak sói jöhetnek számításba. Előnyösen a hidrogénhalogenidek például a hidrogénklorid és a hidrogénbromid, különösen a hidrogénklorid, valamint a foszforsav, salétromsav, mono- és bifunkcionális karbonsavak és hidroxikarbonsavak, például ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumársav, borkősav, citromsav, szalicilsav, szorbinsav, tejsav vagy 1,5-naftalin-diszulfonsav sóit állítjuk elő. Az a) eljárásváltozat szerinti reakcióhoz előnyösen poláris oldószereket használunk hígítószerként. Ilyenek például előnyösen a nitrilek, például acetonitril, szulfoxidok, például dimetilszulfoxid, formamidok, például dimetilformamid, ketonok, például aceton, éter, például dietiléter és tetrahidro-5 furán és különösen klórszénhidrogének, mint például metilénklorid és a kloroform. Az a) eljárásváltozatnál a reakció hőmérsékletét tágabb határok között változtathatjuk. Általában körülbelül 0-120 C° között, előnyösen 10-85 C° között dolgozunk. Oldószer jelenlétében célszerűen az oldószer forráspontján dolgozunk. Az a) eljárásváltozat kivitelezésénél a II. általános képletű vegyület 1 móljához célszerűen 2 mól III általános képletű tionil-bisz-azolt használunk vagy in situ fejlesztjük a tionil-bisz-azolt. Az I általános képletű vegyületek izolálásához az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot szerves oldószerben oldjuk, és vízzel mossuk. A szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és az oldószertől vákuumban szabadítjuk meg. A maradékot átkristályosítás vagy sóképzés útján tisztítjuk. A találmány szerinti b) eljárásváltozatnál hígítószerként inert szerves hígítószereket használunk. Ilyenek például előnyösen a ketonok, például dietilketon, különösen aceton és metiletilketon, nitrilek, például propionitril, különösen acetonitril, alkoholok, például etanol vagy izopropanol, éterek, például tetrahidrofurán vagy dioxán, benzol, formamidok, különösen dimetilformamid, halogénezett szénhidrogének és a hexametil-foszforsav-triamid. A b) eljárásváltozat szerinti reakciót savmegkötőszer jelenlétében végezzük. A szokásosan használatos szervetlen vagy szerves savmegkötőket használhatjuk, ilyenek például az alkáli-karbonátok, például a nátrium-karbonát vagy kálium-karbonát és a nátrium-hidrogén-karbonát, vagy rövidszénláncú tercier alkil-aminok, cikloalkil-aminok vagy aralkil-aminok, például a trietil-amin, dimetil-benzil-ciklohexil-amin, vagy piridin és diaza-biciklooktán. Az azolból megfelelő felesleget alkalmazhatunk. A b)l eljárásváltozatnál a reakció hőmérsékletet tág intervallumban változtathatjuk. Általában 20—150 C° körüli hőmérsékleten, előnyösen 80—120C° körül dolgozunk. Oldószer jelenlétében célszerűen az oldószer forráspontján dolgozunk. A b)l eljárásváltozat kivitelezésénél a IV. általános képletű vegyületek 1 móljához előnyösen az V általános képletű azol 1 mólját és 1 mól savmegkötőt adunk. Az I általános képletű vegyületek izolálásához az oldószert ledesztilláljuk, a maradékot szerves oldószerben oldjuk, és vízzel mossuk. A szerves fázist nátriumszulfát fölött megszárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot desztillálással illetve átkristályosítással tisztítjuk. A találmány szerinti b)2 és b)3 eljárásváltozatoknál inert szerves oldószereket használunk hígítószerként. Előnyösen a b)l eljárásváltozatnál említettek jönnek szóba. A b)2 és b)3 eljárásváltozatoknál tág hőmérséklethatárok között dolgozhatunk. Általában körülbelül —10 és 100 C° közötti, előnyösen 0-85 C° körüli hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárás b)2 és b)3 változatainak kivitelezésénél a IV., VI. illetőleg VII. általános képletű reakciópartnereket körülbelül moláris mennyiségben alkalmazzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
