172820. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzotiofénszármazékok és ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 172820 4 tartalmazó (VI) általános képletű vegyület szintén ismert, F. Sauter, L. Golser és P. Stuetz írták le. (Monatsh. Chem. 98 p. 2089 (1967)]. Az olyan (VI) általános képletű vegyületek, amelyekben R 2-4 szénatomszámú, elágazó vagy egyenes szénláncú alkilcsoportot vagy ciklohexil­­-csoportot jelent, előállíthatok közismert módon úgy, hogy egy megfelelően szubsztituált (VIII) általános képletű benzo[b]tiofén-3-karbonsavat, amelyben R jelentése a fenti, például tionil-klorid­­dal reagáltatunk. A (VIII) általános képletű vegyületek előállít­­hatók az F. Sauter, L. Golser és P. Stuetz által leírt haloform reakcióval [Monatsh. Chem. 98, 2089 (1967)] a (IX) általános képletű, megfelelően szubsztituált 3-acetil-benzo(b)tiofén-származékokból. A (IX) általános képletben R jelentése ugyanaz, mint a (VIII) általános képletben. A (IX) általános képletű vegyületek egy része ismert, [R. Royer, P. Demerseman és A. Cheutin a Bull. Soc. Chim. Fr. 1534 (1961) és P. Faller a Bull. Soc. Shim. Fr. 934 (1969)], más része elő­állítható az említett publikációkban leírt módon. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyüle­tek hasznos gyógyászati tulajdonságokkal rendelkez­nek, és így a szív patologikus állapotának kezelésé­ben hasznosíthatók. Különösen hatásosnak bizonyultak az angina pectoris kezelésénél. Jól ismert tény, hogy a szív kóros állapotait nagyon nehéz kezelni. Ez különösen igaz angina pectoris esetére. Ezzel a betegséggel a szív élettani elvál­tozásai mellett együtt járnak a mentális funkciók súlyos és hosszan tartó zavarai is. Ez magyarázza legalábbis részben, hogy ez a betegség főleg olyan embereknél jelentkezik, akik természetüknél fogva túl lelkiismeretesek, vagy akiknek foglalkozásával nagy felelősség, illetve súlyos erkölcsi és szellemi stressz jár együtt. E betegségek kezelése meg­lehetősen bonyolult, tekintve, hogy nem minden páciens reagál ugyanarra a gyógymódra, vagy bi­zonyos esetekben az alkalmazott terápia hatás­talanná válik, és újabbal kell helyettesíteni. Magának a betegségnek a kezelésén kívül több esetben sokat tehetünk az állapot enyhítése érdeké­ben azáltal is, hogy módosítunk bizonyos fizilógiai tényezőket, melyek együttesen hozzájárulnak a kóros állapot kifejlődéséhez. Átfogó cikket közölt R. Charlier a Nouvelle Presse Mediciale 1974-es évfolyamának 3. számá­ban, a 2407—2410. oldalon, ahol az eddig használt anti-anginális szerek kitűnő elemzését adta és be­számolt azok előnyeiről és hátrányairól. E cikk szerzője, aki évek óta foglalkozik a kezelési prob­lémákkal és az angina pectoris mechanizmusának kutatásával, a tárggyal kapcsolatban számtalan cikket és két könyvet is írt melyekben felsorolta azokat a feltételeket, amelyeket az ideális anti­­-anginális szereknek ki kell elégíteniük. Ezeket a feltételeket az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. Minthogy angina pectoris roham alatt a páciens myocardiuma túl sok oxigént fogyaszt, kívánatos, hogy csökkentsük a myocardium oxigén­­-szükségletét. Ez a szívfrekvencia csökkentésével és esetleg az artériás vérnyomás mérséklésével érhető el. 2. Ugyanezen célból kívánatos növelni a myo­cardium oxigénellátását, vagy masszázzsal javítani a szívizom vérellátását. 3. Minthogy az angina pectoris rohamot a szim­patikus idegrendszer izgatása váltja ki és ez meg­növeli a véráram katechinamin-szintjét, nevezetesen adrenalin- és noradrenalin-szintjét, fontos, hogy az anti-anginás szerv rendelkezzék antiadrenerg tulaj­donságokkal, és így legalább részben csökkentse a tachikardiát és a magas artériás vérnyomást, amelyeket a magas szimpatikus tónus eredményez. 4. A szívizomzat teljesítőképességét nem szabad tovább csökkenteni, tekintettel a szívizmok hemo­­dinamikus szerepére, vagyis a szív-percvolumenre, ellenkezőleg, bizonyos mértékig stimulálni kell a szívizmokat. A szerző először a nitritekkel foglalkozik, melyek növelik a myocardium oxigénellátását, anél­kül, hogy csökkentenék a szív funkcióit és nem csökkentik a szív frekvenciáját sem. Ezt egy egész sor vegyület, mint a prenilamin, benziodaron, imolamin, iproveratril, hexobendin, oxifedrin, fenal­­comin, dipyridamol, carbocromen és lidoflazin vizs­gálata követi. E vegyületek kétségtelenül értékes koszorúér tágítok, de nem csökkentik a szívizom a normális funkciók ellátásához szükséges oxigén­fogyasztását, és nem gátolják az adrenalin-többlet eredményezte kardiovaszkuláris reakciókat. A továbbiakban a /3-blokkoló szerekről, mint a pro­­pranololról, practololról, oxprenololról, alprenolol­­ról, pindololról és sotalolról van szó. Ezek a szerek kétségtelenül értékesek a szorongás kezelésében, minthogy csökkentik a szívizom oxigénszükségletét a szívfrekvencia jelentős csökkentése által. Ezeknek antiadrenerg hatásúk is van. Egyszersmind azonban csökkentik a szívizom oxigénellátását és a szív­működést is. A másik újabb szer, a perhexilén­­•maleát, növeli a szívizom oxigén-ellátottságát, de ugyanakkor csökkenti a szívfrekvenciát is, és ezáltal csökkenti a szívizom oxigénszükségletét. Nem gyakorol depressziós hatást a szívműködésre. Ez az anyag azonban nem fejt ki antiadrenerg hatást, bár besorolhatjuk a legígéretesebb anti­­-anginális szerek közé, de jelenlegi helyzete ezek sorában még további vizsgálatra szorul. Végül a cikk foglalkozik az amiodaronnal, amelyet néhány éve használnak a klinikumban mint nagyon hatásos anti-anginális szert. A szerző szerint ez az anyag rendelkezik azzal a négy tulaj­donsággal, melyek jelenlegi ismereteink szerint szükségesek ahhoz, hogy hasznos és hatásos anti­­-anginális szer legyen egy anyag. Ezek közül a szerek közül az amiodaron a leghasználhatóbb az összehasonlító vizsgálatok eredménye alapján. Ez az anyag elsősorban kiváló példája az anginá­­lis állapotot mérséklő jelenleg alkalmazott szerek­nek, másodsorban pedig rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyek szükségesek az anginális állapot enyhítésére. Kémiai szempontból az amio­daron hasonló a találmány szerinti vegyületekhez. E tényezőket figyelembe véve összehasonlító vizs­gálatokat végeztünk egy a találmány szerinti el­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents