172804. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés impulzusok időben ütemezett felismerésére, különösen bipoláris impulzuskódmodulált jeleknek a felismerést követő regenerálására
5 172804 6 unipoláris impulzusok részéről történő túllépése, illetve ezen feszültség alá csökkenése esetén azonos nagyságú, ami azt jelenti, hogy a kimenő oldali 4 és 7 differenciál erősítők átvezérlése szimmetrikusan történik a második UR2 referencia feszültségforrás feszültségéhez viszonyítva. Ez az eset akkor fordul elő, ha az impulzusok kb. fél amplitúdóértékűek. A két kimenő oldali 4 és 7 differenciál erősítő 28 és 29 kimenetén a regenerált eredeti bipoláris PCM jel felismert pozitív és negatív impulzusai jelennek meg. A polaritás figyelembevétele oly módon történik, hogy az egyik kimenő oldali 4 differenciál erősítő 24 és 25 kollektor kimenetei a másik kimenő oldali 7 differenciál erősítő 26 és 27 kollektor kimeneteivel keresztbe vannak kapcsolva. Ilyen módon mindkét kimenő oldali 4 és 7 differenciál erősítő 28 és 29 kimenetén meghatározott szélességű, amplitúdójú és fázishelyzetű jel jelenik meg akkor, amikor a semleges állapot megszűnte után a 3 és 6 bistabil relaxációs áramkörök egy PCM jel következtében valamely megfelelő helyzetbe billennek. A 3 és 6 bistabil relaxációs áramkörök semleges állapota folyamán a határoló PCM jel által a 20 és 21 kimeneteken előidézett amplitúdóváltozásokat ezzel szemben a 28 és 29 kimenetektől távoltartjuk. Minthogy a kimenő oldali 4 és 7 differenciálerősítők és a 3 és 6 bistabil relaxációs áramkörök felé az 1 impulzuserősitő az áramvezetést váltakozva és ütemszerűen megszakítja, ezért a határolt PCM jel már nem lesz állandóan jelen a 3 és 6 bistabü relaxációs áramkörök 16-19 bemenetéin, hanem csak a semleges állapotban. A 3. ábrán pozitív PCM jelek felismerésére szolgáló részletes impulzusvázlatot ábrázoltunk, amelyből felismerhető, hogy a zavarok által előidézett vibráló hatás hogyan lép fel az ismert nem ütemezett differenciál erősítőnél, és ezt hogyan lehet a találmány szerinti kapcsolási elrendezéssel kiküszöbölni. Tegyük fel, hogy a 2 differenciál erősítő 8 bemenetén 0, +1, 0 impulzussorozatú bemenő jel jelenik meg. Az impulzusalak zavarok következtében, amelyeket vonalkázottan ábrázoltunk, oly módon van meghamisítva, hogy a bemenő jel a letapogatás időpontjában csak egy keskeny sávban az UR1 referencia feszültségforrás feszültségértéket túllépi, illetve ezen érték alá csökken. A letapogatás időpontját az 1 impulzuserősítő 38 kimenetén megjelenő mindenkori pozitív ütemimpulzus negatív impulzushomloka határozza meg. A letapogatási időponton kívül minden más időpontban a zavarok által torzított bemenő jel tetszőleges értéket vehet fel. Amennyiben ugyanúgy, mint az ismert megoldásban elmarad a 3 bistabü relaxációs áramkör és a bemenő oldali 2 differenciál erősítő egy ütemezése, úgy a 2 differenciál erősítő 12 kimenetén, illetve a 3 bistabü relaxációs áramkör 39 kollektorellenállásán a 3. ábrán bemutatott A jel jelenik meg, míg —minthogy a 2 differenciál erősítő áramát az 1 impulzuserősitő útján nem ütemezzük - a jobb megértés érdekében gyakorlatilag nem realizált és valamennyi időpont számára árammentes állapot tételezhető fel a 3 bistabü relaxációs áramkörnél, ami azt jelenti, hogy a 33 emitterellenálláson átfolyó áram értéke 0 lesz. Ekkor az A jel a bemenő oldali 2 differenciál erősítő 31 emitterellenállásán keresztül folyó árammal arányos. Amint látható, a zavarok mindenhol megjelennek, kivéve a letapogatási időpontokat. Ennek következtében azáltal, hogy a bemenő oldali 2 differenciál erősítő és a 3 bistabü relaxációs áramkör áramai szuperponálódnak a felismert impulzus hátoldalán, a 3 bistabü relaxációs áramkör 20 kimenetén a megjelenő pozitív ütemimpulzus esetén vibráló hatás jelentkezik, minthogy a hátoldal meredeksége véges, mint az a C jelnél látható. A 2 differenciál erősítőnek az 1 impulzuserősítő negatív 37 kimenetén keresztül a 30 kondenzátor által történő járulékosan késleltetett találmány szerinti ütemezése biztosítja, hogy a zavarok csak akkor jutnak a 3 bistabü relaxációs áramkör 20 kimenetére ha a 2 differenciál erősítő áramvezető, amint ez a B jelnél látszik. Ekkor a felismert impulzus hátoldala a bemenő oldali 2 differenciál erősítő árammentes állapotának idejére esik, úgyhogy vibrálásmentes marad. A még megmaradó csekély zavaró feszültség maradványoknak nincs befolyásuk az impulzus alakra, minthogy - amint már előzőleg ismertettük - a második UR2 referencia feszültségforrás feszültsége a felismert impulzusok zavarmentes tartományába van helyezve. A kimenő oldali 4 differenciál erősítő 29 kimenetén ekkor a regenerált pozitív impulzus jelenik meg. Az ismertetett működési mód azonos módon érvényes az 5 differenciál erősítőből, 6 bistabü relaxációs áramkörből és 7 differenciál erősítőből áüó kapcsolócsoportra is. A leírásból felismerhető, hogy a találmány szerinti megoldás természetesen unipoláris PCM jelek esetén is alkalmazható és üyenkor egy kapcsolócsoport, példáid az 5—7 kapcsolócsoport elmaradhat. Szabadalmi igénypontok: 1. Kapcsolási elrendezés impulzusok időben ütemezett felismerésére, különösen bipoláris impulzus kódmodulált (PCM) jelek ezt követő regenerálására két bistabü relaxációs áramkör segítségével, amelyek elé a PCM jelek határolására mindenkor egy differenciál erősítő van kötve, azzal jellemezve, hogy a bemenő oldalon impulzuserősitő (1) van elrendezve, amelynek egyik kimenete (38) a bistabü relaxációs áramkörök (3, 6) emitterellenáUásaival (33, 34), míg a másik, negált, kimenete (37) a bemenő oldali differenciál erősítők (2, 5) emittereüenállásaival (31, 32) van összekötve, és egy bistabü relaxációs áramkör (3, 6) kimenete (20, ül. 21) egy kimenő oldali tranzisztoros differenciál erősítő (4, 7) bemenetével (22, Ül. 23) van összekötve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
