172791. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet egymást keresztező rúdszerű testek, különösen betonacélok egymáshoz rögzítésére
5 172791 6 A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek annak egy előnyös kiviteli példáját mutatják. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti rögzítő- és távtartószerkezetet egy kiviteli példájának perspektivikus nézetben, szétszedett állapotban szemlélteti, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezetet ugyancsak perspektivikusan, két egymást keresztező betonacélt rögzítő állapotában tünteti fel, a 3a. ábra a 2. ábra szerinti szerkezetet tünteti fel, a 2. ábrán bejelölt X-X vonal mentén vett metszetben, a 3b. ábra a két elem egymásba kapcsolódó fogazatát mutatja metszetben, rögzítési helyzetben, nagyobb méretarányban, a 4. ábra a találmány szerinti szerkezet egy további kiviteli alakját tartalmazza, perspektivikus nézetben és szétszedett állapotban, az 5. ábra a találmány szerinti szerkezet egy további példáját tartalmazza, perspektivikus nézetben és szétszedett állapotban. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett kiviteli példa esetében a találmány szerinti rögzítő és távtartó szerkezet két azonos kialakítású, egészében A és A’ hivatkozási jelekkel feltüntetett elemből áll. Az A elemnek téglatest alakú 1 tartótagja van, amelynek egyik végéhez merőlegesen csatlakozik a 2 rögzítőszár. Ez utóbbi keresztmetszetben V-alakú, a V szárai befelé, az 1 tartótag felé mutatnak, és egymással derékszöget zárnak be (a = 90°). Az 1 tartótag a szélessége előnyösen azonos a 2 rögzítőszár szélességével, mimellett a rögzítőszár hátlapja a tartótag egyik keskeny oldalfelületével esik egybe. Az 1 tartótagnak a 2 rögzítőszárral ellentétes végében háromszög alakú, a tartótagon átmenő 3 nyílás van kiképezve, amelynek befelé mutató szárai ugyancsak derékszöget zárnak be egymással (a = 90°). Az 1 tartótagnak a 3 nyílást határoló falai a 4 fogakkal, a 2 rögzítőszár befelé, az 1 tartótag felé mutató felületei pedig az 5 fogakkal vannak ellátva. Az 5 fogak egy 5a ferde lapból és egy 5b egyenes lapból állnak, ez utóbbiak a 2 rögzítőszár hátlapjára merőlegesek. A jelen kiviteli példa esetében a 2 rögzítőszár keresztmetszeti alakja a 3 nyílás felülnézetben tekintett alakjával azonos, azaz, derékszögű háromszög alakú. A 2 és 2’ szárak geometriai tengelyükre merőleges 10, illetve 10’ véglapokkal rendelkeznek. A rugalmasan deformálható 4 és 5 fogak kialakítása és mérete megegyező. Ugyanez áll az A’ elem 1’ tartótagjában kiképzett, a 1 ’ tartótagon átmenő 3’ nyílás 4’ fogaira, valamint 2’ rögzítőszárának 5’ fogaira is, amint már említettük, az A és A’ elemek minden más vonatkozásban is azonosak egymással ennél a kiviteli példánál. Megjegyezzük, hogy a 2, illetve 2’ rögzítőszár nem szükségszerűen teljes hosszában fogazott, hanem közvetlenül az 1 tartótag felett sima 6, illetve 6’ vezetőfelületekkel rendelkezik, amelyek tehát a fentiekben már leírt kialakításból következően egy-egy rögzítőszáron egymásra merőlegesek. Az A és A’ elem előnyösen valamilyen rugalmas műanyagból, például PVC-ből egy tagban fröccsöntéssel készül. A találmány szerinti szerkezettel két egymást keresztező 7 és 8 betonacél egymáshoz rögzítése a következőképpen történik (2. és 3. ábra): a 7 betonacélt az A elem 1 tartótagjával úgy fogjuk alá, hogy a 7 betonacél a 2 rögzítőszár egyik 6 vezetőfelületéhez simuljon (3. ábra). Ezután elhelyezzük a 7 betonacélon az arra merőlegesen futó 8 betonacélt, majd az A’ elemet 3’ nyílásával az A elem 2 rögzítőszárára vezetjük, és azon mindaddig toljuk lefelé, amíg 1 tartótagjának alsó felülete a 8 betonacélra nem illeszkedik. Ezt a műveletet az teszi lehetővé, hogy a 2 rögzítőszár 5 fogainak a vízszintessel lefelé előnyösen mintegy 80°-os szöget bezáró 5a ferde felületei a 3’ nyílás 4’ fogainak megfelelő felületeivel azonos ferdeségűek, (3b. ábra), mindkét fogazás rugalmas műanyagból készül, tehát az A’ elem lefelé tolásakor az A’ elem 3’ nyílásának 4’ fogai elhajlítják az A elem 2 rögzítőszárán levő 5 fogakat és azok mögé bepattannak, majd az A’ elem további lefelé tolásakor ismét kilépnek helyükről és újabb két 5 fog közé ugranak be, ez mindaddig tart, amíg - mint említettük - az A’ elem 1’ tartótagjának alsó felülete rá ném feszül a 8 betonacélra. Mivel a fogazás ilyen kialakítása mellett - amint a 3b. ábrából jól látható — a két elem egymástól nem mozgatható el, mivel a 4’ és 5 fogak a 9 felületeken szilárdan felfekszenek egymáson, a 7 és 8 betonacélok teljes biztonsággal, szilárdan, ugyanakkor a szerkezeti anyag jellegéből következően rugalmasan egymáshoz vannak rögzítve. Ekkor az egyesített A és A’ elemekből álló találmány szerinti rögzítőszerkezetet az aljzatbetonra helyezzük, amelyben az a 10’ véglappal támaszkodik fel. A 2, 2’ rögzítőszárak hossza úgy választható meg, hogy az alsó, a jelen esetben 7 betonacél alatt a rögzítés után szabadon maradó b hosszúsága a gyakorlatilag szóbajöhető maximális betonacél-átmérők mellett is beleessék a szabályzatokban előírt betontakarás-tartományokba. Ez a b hosszúságú szárrész tehát a rögzítéssel együtt automatikusan biztosítja a távtartást is. A 3a. ábrán egyébként jól látható, hogy a találmány szerinti szerkezet automatikusan biztosítja azt, hogy a 7 és 8 betonacélok egymásra pontosan merőlegesen helyezkedjenek el. A 6’ vezetőfelület ugyanis, merőleges a 6 vezetőfelületre, amely utóbbi mellé illesztve történt első lépésben az alsó 7 betonacél elhelyezése, magától értetődő, hogy a 6’ felület mellé illesztett 8 betonacél is merőlegesen fog a 7 betonacélra elhelyezkedni. Megegyezzük, hogy a vezetőfelületek funkcióját lényegében a végbemenő fogazás is betöltené, mivel azonban ezeken a helyeken fogazásra funkcionálisan nincs szükség, célszerűbb sima vezetőfelületeket alkalmazni. A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részletezett kiviteli példára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos változatban megvalósítható. így például elegendő lehet csak az egyik tartótagon rögzítőszárat 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
