172775. lajstromszámú szabadalom • Ívelt csontszeg és ehhez való beütővas
5 172775 6 Az 5. ábrán jól látható, hogy az ellapított F kapcsolórészek a csont külső felületére simulnak, egymás mellett és felett jól elférnek, kis helyet igényelnek, és így a térd mozgását kevéssé zavarják. A 6, 7. és 8. ábrákon a beütővas eltérő kiviteli alakjait mutatjuk be. A 6. ábra szerinti beütővas N szárdarabja, amely ugyancsak el van látva M mélyedéssel, forgattyúszerűen van kialakítva és I szárral, valamint K keresztdarabbal van ellátva. A forgattyúszerű kialakítás megkönnyíti a beütővas és vele együtt a csontszeg forgatását. A kalapácsütéseket itt is a H fej veszi fel. A 7. és 8. ábrákon feltüntetett beütővasnak 0 szárrészén átvezetett P tengely körül, ezen P tengelyre feltekert (nem ábrázolt) rugó erejével szemben elfordítható Q emelőkaija van, amely S horogban végződik. Az S horog furaton át bevezethető az M mélyedésbe, amelybe a csontszeg G nyílással ellátott éllapított végét, azaz F kapcsolórészét kell benyomni. A Q emelőkar fogantyújának lenyomásakor az S horog visszahúzódik és az F kapcsolórész bevezethető az M mélyedésbe. A Q emelőkar elengedése után az S horog beugrik a G nyílásba. A 9. ábrán a találmány szerinti csontszeg egy kissé eltérő kiviteli alakját mutatjuk be. Ez a kiviteli alak abban tér el az 1. és 2. ábra szerinti csontszegtől, hogy az egyenes részt követő hajlat, amelyet itt Di hivatkozási jellel jelöltünk, enyhébb hajlásszöggel van kialakítva, és ezt az első hajlatot egy első Ej egyenes szakasz, majd ismét egy hajlat követi, amelyet D2 hivatkozási jellel jelöltünk - ez utóbbi az első hajlatnál erősebb hajlásszögű — végül egy második E2 egyenes szakasz következik, amely közvetlenül az F kapcsolórész előtt helyezkedik el. Az ilyen, distális végén két hajlattal és két egyenes szakasszal rendelkező csontszeg még kedvezőbben simul a csonthoz, mint az elsőként említett kiviteli alak. A 10. ábrán látható további kiviteli alaknál a csontszeg ívelt k szakaszát egyenes s rész követi, majd az ezt követő a hajlat után egyenes g szakasz következik. A csontszeg vége U horogként van kiképezve, amelyet a beütővassal határozottan és biztosan meg lehet fogni. Ily módon a beütés során végzett forgatással a csontszeg hegyét a letörött combfej kívánt helyére tudjuk vezetni. A 11. ábrán különféle lehetséges csontszeg-keresztmetszeteket mutatunk be, amelyeket Qui, Qu2 és Qu3 hivatkozási jelekkel láttunk el. A Qui keresztmetszet körszerlvény, a Qu2 hatszög alakú, de elképzelhető más sokszög alakú keresztmetszet is. Végül a Qu3 keresztmetszet speciális kiképzésű, hiányos körszelvény, amely különösen előnyösen viselkedik a csontszeg beütése során, amikor a csontszeg hegye a velőcsatoma falán csúszik. A találmány szerinti csontszeggel és beütővassal a per- és subtrochans törések helyreigazítása és rögzítése a következőképpen történik: A combcsont alsó végén ismert módon ferdén felfelé és befelé irányuló lyukat készítünk, amelyen át az első csont szeg A hegyét a velőcsatomába bevezetjük. A csont szeg F kapcsolórészét a beütővas M mélyedésébe illesztjük, majd a beütővas H fejére mért ütésekkel megkezdjük a csontszeg beütését. Ennek hatására a csontszeg ferdén levágott csúcsa végigcsúszik a velőcsatorna beütés felőli falán. A beütés folyamatát eközben röntgenkészülék segítségével képernyőn figyeljük. A beütést folytatva ezután a csontszeg rugalmasan deformálódik, miközben a meghajtó középső része a velőcsatomának az előbbivel szemben levő, a beütéssel ellentétes oldali falához támaszkodik. Ezt a deformációt az idézi elő, hogy a csontszegnek a velőcsatoma falán csúszó csúcsával szemben bizonyos mértékű ellenállás lép fel, úgyhogy a csontszeg csúcsára reakcióerő hat. Ha a csontszeget annyira beütöttük, hogy csúcsa a törés helyéig ér, a csontszeg csúcsára ható reakcióerő hirtelen megszűnik, a csontszeg rugalmassága következtében visszanyeri eredeti alakját, tehát kissé kinyúlik és eközben automatikusan behatol a combnyakba. Mivel a csontszeg a beütővassal forgásátadásra alkalmas módon van összekapcsolva, most a beütővas forgatásával a csontszeg is elfordítható és ezzel olyan helyzetbe hozható, hogy a törés helyén a két csontrész egymáshoz képest a megfelelő helyzetet vegye fel, tehát a törés helyreigazítása megtörténik. Amint már említettük, a törési helyen a csontdarabok helyzetét a csontszeg forgatása közben is képernyőn követjük. Egyetlen csontszeggel általában nem lehet elvégezni a törés teljes helyreigazítását, mivel a törött csontdarabok egymáshoz képest való elcsúszása több irányban történhet. Ezért általában több, pl. három csontszeget ütünk be, amint ez a 4. ábrából látható, ahol is a fent leírt műveletet minden csontszeg esetében azonosan végezzük el. A fémanyagú csontszeget műanyagból, előnyösen teflonból álló bevonattal láthatjuk el. Az ily módon nyert csúszóréteg meggátolja a súrlódásból eredő korróziót, amelynek még a nemesebb fémanyagok is ki vannak téve. A találmány szerinti csontszeg és hozzá való beütővas előnye, hogy lehetővé teszi per- és subtrochans töréseknek a törési hely operatív megnyitása nélküli helyreigazítását és rögzítését. A csontszeg speciális kialakítása következtében könnyen a kívánt helyre v-zethető, és miután a distális végén kialakított kapcsolórész a beütó'vassal forgás átvitelére alkalmas kapcsolatban van, a csontszeg forgatásával a törött csontdarabok viszonylag egyszerűen a kívánt, eredeti helyükre vihetők. Ugyanakkor a csontszeg distális végének kialakítása révén ez a végrész maximálisan a csonthoz simul, tehát a betegnek a lehetőséghez képest legkisebb kellemetlenséget okozza, ugyanakkor biztosan megvan gátolva, hogy a csontszeg vége a csontban levő lyukon át becsússzék, ami lehetetlenné tenné a későbbiek során szükséges eltávolítását. A találmány szerinti beütővas egy célszerű kiviteli alakja a csontszeg kihúzására is alkalmas. Más kiviteli beütővas alkalmazása esetén a kihúzáshoz a kapcsolórész nyílásába illeszthető, önmagában ismert horog is használható. 5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
