172771. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-hidroxi-1,2,4-triazol-származékok előállítására
7 172771 8 mérséklet 38 C°-ra emelkedik. A reakcióelegy hőmérsékletét 2 óra hosszat 85 C°-on tartjuk, utána az elegyet 20 C°-ra lehűtjük és 12 g jégecetet csepegtetünk hozzá. Ekkor fehér kristályos anyag keletkezik 31 g mennyiségben, amely l-izopropil-3- -hidroxi-5-benziltio-l,2,4-triazol. A hozam az elméleti kitermelés 62%-ának felel meg. Op. 134-135 0°. Í2. példa 11,5 g nátriumnak 300 ml abszolút etanolban »való feloldásával előállított nátriumetilát-oldatba bevezetünk 24,05 g metilmerkaptánt. Az elegyhez ezután 60 C°-on hozzácsepegtetünk 71,5 g 2-ciano-2-metil-hidrazinkarbonsavésztert. Eközben a hőmérséklet 75 C°-ra emelkedik. A hozzáadás befejezése után a reakcióelegyet 5 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Ezt követően a reakcióelegyet szobahőmérsékletre lehűtjük és belecsepegtetünk 30 g jégecetet. A keletkezeti csapadékot szűréssel elkülönítjük és a szűrletet vákuumban az oldószertől megszabadítjuk. A maradékot szárazjéggel való hűtés közben 140 ml metanolból átkristályosítjuk. Ily módon 21,8 g l'metil-5-metiltio-3-hidroxi-1,2,4- -triazolt kapunk, amely az elméleti kitermelés 30%-ának felel meg. Op. 128—130 C°. A kiindulási anyagként felhasználásra kerülő 2-ciano-2-metilhidrazinkarbonsavetilésztert az 1. és a 3. példában leírt módon állítjuk elő oly módon, hogy 2-metilhidrazinkarbonsavetilésztert klórcianiddal reagáltatjuk. 13. példa 100 ml pirrolidinbe 26,6 g (0,15 mól) 2-izopropil-2-cianohidrazinkarbonsavetilésztert csepegtetünk. Ezután a reakciókeveréket szobahőmérsékleten 12 órán keresztül és ezt követően 70 C°-on 1 órán át keverjük, majd a pirrolidin feleslegét vákuumban ledesztilláljuk. A kristályos maradékot etilacetáttal rövid ideig digeráljuk és leszívatjuk. 21,6 g (az elméleti érték 70%-a) 1-izopropil-3-hidroxi-5-pírroli d ino-1,2,4-triazolt kapunk, amely 123-125 C°-on olvad. 14. példa 36,3 g (0,25 mól) 2-izopropilhidrazinkarbonsavetilésztert és 21,0 g (0,25 mól) nátriumhidrogénkarbonátot belekeverünk 100 ml metilkloridba és 200 ml vízbe. Ezt követően szobahőmérsékleten állandó keverés közben 15 perc alatt 15,4 g (0,25 mól) gáz alakú klórciánt vezetünk a reakciókeverékbe, majd a klórcián bevezetésének befejezése után egy óráig utánkeveijük. A metilénkloridos fázist elkülönítjük, nátriumszulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. Maradékként 37,9 g (az elméleti érték 89%-a) 2izopropil-2-cianohidrazinkarbonsavetilésztert kapunk színtelen olaj alakjában. 4,6 g (0,2 mól) nátrium 150 ml abszolút ciklopentanollal készített oldatába 60 C°-on 34,0 g (0,2 mól) 2-izopropil-2-cianohidrazinkarbonsavetilésztert csepegtetünk. Ezután az oldatot 4 órán keresztül a visszafolyatás hőmérsékletére melegítjük. A lehűlt oldatból 12 g jégecet hozzáadására nátriumacetát válik ki, amelyet szűréssel elkülönítünk. A szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 200 ml kloroformmal extraháljuk. Az extraktumot ismét szárazra pároljuk és a maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk. 23,2 g (az elméleti érték 55%-a) l-izopropil-3-hidroxi-5-ciklopentiloxil,2,4-triazolt kapunk, amely 138C°-on olvad. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű 3-hidroxi-1,2,4-triazol-származékok előállítására — e képletben Rí jelentése 1 -6 szénatomos alkilcsoport vagy 3-8 szénatomos cikloalkilcsoport, R2 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, 3—8 szénatomos cikloalkilcsoport, vagy adott esetben halogénatommal helyettesített benzilcsoport és X jelentése oxigénatom, kénatom vagy egy N-R3 általános képletű csoport, ahol R3 1—6 szénatomos alkilcsoport vagy az R2 szubsztituenssel és a szomszédos nitrogénatommal együtt egy 3—7 tagú heterociklusos gyűrűt alkot —, azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű hidrazinkarbonsavésztert — ahol R3 jelentése a fenti és R 1—4 szénatomos alkilcsoport-, először klórcianiddal előnyösen 0 C° és 30 C° közötti hőmérsékleten közömbös oldószerben, valamely savmegkötőszer jelenlétében, a megfelelő (III) általános képletű 2-helyettesített 2-cianohidrazinkarbonsavészterré reagáltatunk, ahol Rí és R a fent megadott jelentésű, és ezt követően a kapott vegyületet alkalikus reakciókörülmények között egy R2 XH általános képletű vegyület jelenlétében, ahol R2 jelentése a fenti, előnyösen 0 C° és 140 C° közötti hőmérsékleten ciklizáljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a (II) általános képletű hidrazinkarbonsavésztemek klórcianiddal való reakcióját vízből és valamely vízzel nem elegyedő oldószerből álló, kétfázisú reakcióközegben végezzük. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a ciklizálási reakciót 40 C° és 120C° közötti hőmérsékleten végezzük. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a ciklizálási reakciót valamely rövid szénláncú alkoholban végezzük. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a ciklizálási reakciót vízben végezzük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
