172756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerszám, tartószerkezet előállítására

4 hosszát nem korlátozzák gyártástechnológiai problé­mák, illetve a technológiák végrehajtásához szük­séges berendezések. A tartótest és a teherviselő' vázelem között kialakított statikailag együttdol­gozó, előnyösen adhéziós kapcsolat során ébredő kohéziós erő biztosítja a szerkezet teherviselő célra való felhasználását. Lényegében tehát a találmány azon a felismerésen alapul, hogy két különböző szilárdságú anyagból készült szerkezet statikailag együttdolgozó kapcsolását a fordított húzás elvét alkalmazva valósítjuk meg. A találmány szerint teherviselő vázelemként hu­zalt, kábelt, profil rúdelemet és/vagy ezek kombi­nációját helyezzük el a hornyokban. Egy előnyös találmányi ismérv szerint a tartó­test és a teherviselő vázelem közötti statikailag együtt dolgozó, előnyösen adhéziós kapcsolat léte­sítése előtt a teherviselő vázelemeket, főként acél­kábeleket vagy - huzalokat előfeszítjük. Ily mó­don optimális terhelési tulajdonságokkal bíró tartó­­szerkezetek állíthatók elő. A találmány értelmében a tartótest nyelvei - főként, ha azok alumíniumból készülnek - és a teherviselő vázelem közötti adhéziós kapcsolatot húzópadon zömítőszerszám igénybevételével hozzuk létre. A zömítőszerszám zömítőszögét legördülő pa­rabolája mentén a húzás irányával azonos irányban tekintve 6°-tól 45°-ig változóan választjuk. Ezáltal biztosítjuk, hogy a zömítés erőszükséglete a mini­mális legyen. A találmány szerinti eljárás és szerszám előnye, hogy legegyszerűbb technológiával olyan gazdaságos és — ami rendkívül lényeges — gyakorlatilag tet­szőleges hosszúságú tartószerkezet alakítható ki, amelyben a teherviselő vázelemek együtt dolgoznak a kisebb szilárdságú tartótesttel. További előnyt jelent, hogy a korrózió gyakorlatilag kizárt, mert a nagyszilárdságú teherviselő vázelemeket a kisebb szilárdságú tartótest közrefogja. A találmány szerinti tartószerkezet rendkívül előnyösen alkalmazható például hosszú, 9,60-11 m-es közvilágítási oszlopként. A találmány szerinti eljárást és szerszámot rész­letesen a csatolt rajzok alapján ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra egy, a találmány szerinti eljárással készült tartószerkezet nézete, a 2. ábra az 1. ábrán ábrázolt tartószerkezet II-II vonal menti metszete, a 3. ábra a tartószerkezet egy hornyának ki­nagyított keresztmetszete a benne elhelyezett te­herviselő vázelemmel, kihúzott vonallal a zömítés előtti, szaggatott vonallal a zömítés utáni helyzetet ábrázoltuk, a 4. ábra egy további, a találmány szerinti eljárással készült változó keresztmetszetű tartószer­kezet nézete, az 5. ábra a 4. ábrán ábrázolt tartószerkezet kapcsoló közdarabja, a 6. ábra az 5. ábrán ábrázolt közdarab VI—VI vonal menti metszete, a 7. ábra az 5. ábrán ábrázolt közdarab VII-VII vonal menti metszete, a 8. ábra a zömítőszerszám egy körkeresztmet­szetű, belső hornyokkal ellátott csőhöz, mint tartó­testhez alkalmazható kiviteli példáját felülnézetben szemlélteti, a 9. ábra a 8. ábrán bejelölt a nyíl irányából tekintett hátulnézet, a 10. ábra a 8. ábrán bejelölt b nyű irányából tekintett elölnézet, a 11. ábra a zömítőszerszám egy olyan előnyös kiviteli példájának mutatja egy-egy részletét na­gyobb méretarányban, ahol a zömítőpofa-párok zö­­mítőfelülete parabolaszerű íveltséggel van kiké­pezve, a 12. ábra a zömítési műveletet a 11. ábra szerinti szerszámmal perspektivikus nézetben szem­lélteti, a 13a—13e ábrák vázlatos keresztmetszetben tüntetnek fel néhány további tartótest — kiala­kítási lehetőséget. Az 1—3. ábrák szerinti oszlop (1. ábra) esetében ismert módon melegalakítással kisajtolt alumínium profilrúdból kiegyengetéssel és méretrevágással egé­szében 1 hivatkozási számmal jelölt tartótestet ké­pezünk. Az 1 tartótest hosszirányú 2 hornyait 3 nyelvek határolják. (2. és 3. ábra). A 2 hornyokba az 1 tartótest anyagánál nagyobb szilárdságú anyag­ból, például acélból készült 4 vázelemek — a jelen esetben pl. acélkábelek - egyik, például a tartó felső részén levő végét hegesztéssel rögzítjük, majd az 1 tartótestet húzópadra felfektetve a teherviselő 4 vázelemeket a szilárdsági számításoknak meg­felelő erővel előfeszítjük és az előfeszítés megtör­ténte után azokat ugyancsak hegesztéssel rögzítjük a tartószerkezet alsó végéhez. Ezután egy zömítő­­szerszámmal a 3 nyelveket, azok rugalmassági ha­táron túli alakításával rászorítjuk a teherviselő 4 vázelemeket képező kábelre (3. ábra). A zömítő­­szerszámmal végzett zömítéssel az alumíniumból készült 1 tartótest és a teherviselő 4 vázelemet képező acélkábel között adhéziós kapcsolat létesül, így az adhéziós kapcsolat következtében ébredő kohéziós erő biztosítja az alumíniumból készült 1 tartótest és az acélanyagból készült teherviselő 4 vázelem statikai együttműködését, azaz teherviselő célra való felhasználását. A 3 nyelvek zömítésével a hosszirányú 2 hor­nyok záródnak és így a teherviselő 4 vázelemként a 2 horonyba fektetett acélkábelt korrózió ellen védik. A 4. ábra szerinti változó keresztmetszetű tartó­­szerkezetet képező oszlop gyártása során — az előző példához hasonlóan - a méretezésnek meg­felelő alumínium profilrudakból kiegyengetéssel és méretrevágással 1 tartótesteket képezünk ki. A különböző átmérőjű, de hasonló keresztmetszetű 1 tartótesteket alumíniumöntvényből készült 5 köz­darabokkal kapcsoljuk össze. Az 5 közdarabok alsó és felső végükön egy-egy csatlakozó 1 tartótestbe nyúló 6 nyúlvánnyal vannak ellátva. A 6 nyúl­ványok a 3 nyelveket és az azokkal határolt 2 hornyokba fektetett teherviselő 4 vázelemeket be­fogadó 9 vályúkkal vannak kiképezve. Az 5 köz­darabok középső részükön felbővülő átmeneti test­56 727 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents