172748. lajstromszámú szabadalom • Univerzális mérőeszköz, fogpótláshoz
MAGTAB népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 172748 Bejelentés napja: 1974. X. 18. (AO—392) Nemzetközi osztályozás: A 61 C 19/04 Közzététel napja: 1978. VI. 28. OKSZAGOS TALALMANVI HIVATAL Megjelent: 1979. II. 28. Apponyi Lajos fogtechnikus, Békés Univerzális mérőeszköz fogpótláshoz 1 A találmány egy háromszárú mérőeszköz fogpótláshoz/ mely alkalmas a harapási sablonok viaszsáncaival az orvos által megadott térbeli helyzet rögzítésére, majd a sáncok eltávolítása után occludorban vagy artikulátorban azok reproduká- 5 lására. Rendelőben való felhasználásra a fiziológiai és fizikai harapási magasság megállapításánál a bőrpontok közötti távolság mérésére, a harapási sablonokkal megadott és rögzített fizikai harapási ma- ío gasság, felső frontfogak hossza és vestibularis ívének rögzítésére, majd fogpróba alkalmával a fentiek ellenőrzésére. Napjainkban ismeretesek olyan különböző rendszerű artikulátorok, melyekben többek között rög- 15 zíthető, majd reprodukálható a felső frontfog hossza, együttes szélessége, és vestibularis íve. Ezek azonban bonyolult, nehezen kezelhető és drága készülékek. Többségük közös jellemvonása az, hogy regisztráló részük az artikulátorral egybe épített, 20 vagy arra rászerelhető. Ezért nemzetközi viszonylatban is az olcsóbb és könnyebben kezelhető ocdudorok teijedtek el, különösen a tömegmunkát végző laboratóriumokban. E készülékben a rendelő által a harapási sablonok 25 viaszsáncaival megadott térbeli helyzetek nem rögzíthetők. Ezek reprodukálására a laboratóriumok különböző időigényes módszereket alkalmaznak. Napjaink ismert technológiája szerint a legpontosabb eredményt akkor kapjuk, ha az alsó és 30 2 felső viaszsáncokat a fogak egyenkénti beállításakor a fog helyének megfelelően kifaragjuk, és a fogakat a viaszsánc szintjének és vestibularis ívének megfelelően állítjuk be. Ilyen eljárást ismertet Váli Ede: Fogtechnika, Földvári-Huszár: A fogpótlás technológiája, Bakk József: Fogműves szakmai ismeret című könyve. Az artikulátorok nehezen kezelhető és drága készülékek. A velük elért eredmény nincs arányban a többletköltséggel és időráfordítással. Ezért a mindennapi gyakorlatban nem terjedtek el. Ezért elsősorban tudományos kutató célokra alkalmazzák. A laboratóriumok - túlnyomó többségben - az occludorokat használják. E készülék egyik hiányossága, hogy a harapási sablonok viaszsáncaival megadott térbeli helyzet nem rögzíthető. így a pontos munka kivitelezése érdekében szinte az utolsó fog beállításáig szükséges a viaszsáncok meghagyása, ami a munkát vontatottá teszi, lelassítja. Ezért a mindennapi gyakorlatban - különösen a tömegmunkát végző laboratóriumokban - a fogfelállítás megkezdésekor a viaszsáncokat eltávolítják, és kialakult gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva végzik a fogak beállítását — a pontos reprodukálás helyett. E módszer a tudományos és reális követelményeknek nem felel meg. A találmány célja egy olyan megoldás biztosítása, mely az eddigi pontosnak mondható tudományos eljáráshoz viszonyítva 30—40%-os időmegtakarítást jelent, azonos eredmény mellett. Ugyan-172748
