172717. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ipari szennyvizek előtisztítására korlátozottan oldódó alkáli földfémvegyületekkel
172717 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1976. VII. 28. (SE—1842) Nemzetközi osztályozás: C 02 C 5/02 Közzététel napja: 1978. V. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. IV. 30. '■ < ' N. \ Feltalálók: Tulajdonos: Hószáng Géza vegyészmérnök 40%, dr. Herédy Sándor ált. mérnök 40%, Fekete Szilárd vegyészmérnök 10%, Séra Jánosáé vegyészmérnök 10%, Budapest Szerves Vegyipari Kutató Intézet 60%, Mélyépítési Tervező Vállalat 40%, Budapest Eljárás ipari szennyvizek előtisztítására korlátozottan oldódó alkáliföldfém-vegyületekkel 1 A találmány tárgya új eljárás ipari szennyvizek biológiai tisztítást megelőző előtisztítására vízben korlátozottan oldódó alkáliföldfém-vegyületeket alkamazva. Ipari szennyvíz alatt a jelen leírásban olyan 5 savas, lúgos vagy semleges kémhatású szennyvizeket értünk, amelyek szabad formában vagy só formájában kötve ásványi vagy szerves savakat, illetve savszármazékokat, továbbá többek között színezékeket, felületaktív anyagokat és fémsókat tártál- 10 maznak. A későbbiekben ismertetendő találmány szerinti megoldással elsősorban vegyipari, textilipari és fémipari szennyvizek, de bányaművelésnél kapott szennyvizek is előtisztíthatók önmagában ismert módon végzett biológiai tisztítást megelőzően. 15 A fentiekben meghatározott típusú ipari szennyvizek kezelésére a szakirodalomból számos eljárás ismert. Az ismert eljárások közös jellemzője, hogy a kezelendő szennyvízhez valaminek a függvényében reagenseket adagolnak. Például savas szenny- 20 vizek vagy fémsókat tartalmazó szennyvizek esetében szakaszos kezelés során a szennyvizek savvagy fémsó-tartalmának függvényében lúgos kémhatású reagenst (rendszerint nátrium-hidroxid-oldatot, vagy mésztejet) adagolnak. (Lásd Benedek P. és 25 Valló S. „Víztisztítás-Szennyvíztisztítás Zsebkönyv” c. könyvének 366—376. oldalain a könyv a Műszaki Könyvkiadó gondozásában 1976-ban jelent meg.) Folyamatos kezelés esetén pedig a pH függvényében rendszerint elektródákkal vezérelt at to- 30 2 matikus módon adagolják az említett vegyszereket. (Műszaki Tervezés, 1969. évi 9. szám, 12-16. oldal és ibid, 1973. évi 3. szám 16-19. oldal). E megoldás azonban számos meghibásodási lehetőséget rejt magában bonyolultságára való tekintettel. A szerves savszármazékoknak a szennyvízből történő eltávolítása a szennyvíz pH-jának változtatásával nem valósítható meg. E szennyezések eltávolítására ismert eljárások többsége fizikai, kémiai és biológiai módszerekből tevődik össze. (Melliand, 43-11/1962, 1217 1220). Ezek az eljárások a szennyezések megkötésére nagy mennyiségben olyan adalékokat (példáid fém-sókat vagy fém-hidroxidokat) alkalmaznak, amelyek a szennyvízből eltávolítandó szennyezések mennyiségéhez képest nagyságrenddel nagyobb mennyiségű (térfogatú) iszap kezelésének és elhelyezésének problémáját is magukkal hozzák. E módszerek alkalmazása során, tehát különféle fémsók (például vas- vagy alumíniumsók) koagulációs, illetve a fémsókból képzett hidroxidok adszorpciós tulajdonságát hasznosítják. (Textil-Praxis, 28/61,328-330 (1973)]. Adszorbeáló anyagként egyéb szerek, például aktívszén, vagy derítőföld is ismeretesek. Ezeknek az eljárásoknak a hátránya a nagymennyiségű -és rendszerint nehezen vízteleníthető - iszapok képződési és elhelyezési problémáin túlmenően az, hogy e tisztítási módszerek hatékonysága rendkívüli mértékben függ az eltávolítandó szennyezőanyagok koncentrációjától. 172717
