172706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kvázilineáris rendszerek nemlineáritásának mérésére
13 172706 14 egyik bemenetére lehet vezetni. Ugyanerre a pontra kapcsolható a 6 indikátor is. Sztohasztikus jellel történő vizsgálat esetén előnyösen Gauss eloszlású fehér zaj alkalmazása esetén az effektiv érték és a jel abszolút átlaga között lineáris összefüggés van, ezért kis torzítású jelek mérésekor az 1 egyenirányító egy egyszerű átlagérték-egyenirányító is lehet. Ez azért is megengedhető, mert kis torzítás mellett a torzított jel gyakorlatilag továbbra is Gauss eloszlásúnak tekinthető. A torzítás növekedésekor azonban számolni kell azzal, hogy a mérés pontossága romlik. A gyakorlatban ez azonban nem jelent problémát, mivel általában csak a kis torzítások tartományában van szükség pontos mérési eredményre. A 15. ábra bemutatott kapcsolási elrendezés a sűrűségfüggvény momentumának torzulását méri. A bemenetre vezetett Ube jel egyrészről az 1 egyenirányító bemenetére, másrészről a 12 alulvágó áramkör egyik bemenetére kerül. A 12 alulvágó áramkör másik bemenetére az 1 egyenirányító kimenete van vezetve, így a vágási küszöbszintet a bemenetre érkező Ube jel effektiv értéke határozza meg. A 12 alulvágó áramkör kimenete a 3 átlagolón keresztül a 11 osztó áramkör egyik bemenetével van összekötve. A 11 osztó áramkör másik bemenetére az 1 egyenirányító kimenete van kötve. All osztó áramkör kimenetén jelenik meg az Uam sűrűség-momentum jel, amelynek feszültsége torzítatlan Ube jel esetén állandó értékű, míg torzított Ube jel esetén ez az érték a torzítás mértékével változik. Az Usm sűrűség-momentum jelet a már ismert módon a 4 különbségképző áramkörre vezetjük, amelynek a kimenetén a torzítással arányos Uh hibajel jelenik meg. A 12 alulvágó áramkörként előnyösen előfeszített egyenirányítót alkalmazunk. A 16. ábra az 1 egyenirányító egy lehetséges kapcsolási elrendezését mutatja be. Ez a kapcsolás a 14 komparátorból, a 15 átlagolóból, valamint a 16 különbségképző áramkörből áll. Az 1 egyenirányító bemenete a 14 komparátor egyik bemeneti pontja, a 14 komparátor kimenete a 15 átlagoló bemenetére csatlakozik, míg a 15 átlagoló kimenete a 16 különbségképző áramkör egyik bemenetére van vezetve. A 16 különbségképző áramkör kimenete egyben az 1 egyenirányító kimeneti pontja. Ez a kimeneti pont vissza van csatolva a 14 komparátor másik bemenetére. A 16 különbségképző áramkör másik bemenetére referenciafeszültséget adó 17 feszültségforrás kimeneti kapcsai csatlakoznak. A 17 feszültségfonás feszültsége egyenlő vagy arányos az 1 egyenirányító bemenetére vezetett mérőjel eloszlás függvényének effektiv agy átlag értékével. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás kvázilineáris rendszerek nemlinearitásának mérésére, amelynek során a mérendő kvázilineáris rendszer bemenetére mérőjelet vezetünk, azzal jellemezve, hogy a kvázilineáris rendszer kimenetén megjelenő jel (Ube) szintjével arányos alapjelet (Ua) állítunk elő, ennek az alapjelnek (Ua) és a jelnek (Ube) a komparálásaval impulzussorozatot (Ukomp) állítunk elő, az impulzussorozat (Ukomp) átlagértékével arányos eloszlásjelet (Ue) állítunk elő, amelynek értékét megjelenítjük és/vagy az eloszlás jelnek (Ue) és referenciafeszültségnek (Uref) a különbségéből hibajelet (Uh) állítunk elő, amelyet megjelenítünk. 2. Eljárás kvázilineáris rendszerek nemlinearitásának mérésére, amelynek során a mérendő kvázilineáris rendszer bemenetére mérőjelet vezetünk, azzal jellemezve, hogy a kvázilineáris rendszer kimenetén megjelenő jel (Ube) szintjével arányos alapjelet (Ua) állítunk elő, a jelet (Ube) 32 alapjel (Ua) szintjéhez rendelt szinttartományban (AU) komparáljuk és a komparálás után az impulzussorozat (Ukomp) átlagértékével arányos sűrűségjelet (Us) állítunk elő, amelynek értékét megjelenítjük és/vagy a sűrűségjelnek (Us) és referenciafeszültségnek (Ureí-) a különbségéből hibajelet (Uh) állítunk, elő amelyet megjelenítünk. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szinttartomány (AU)'nagyságát az alapjel (Ua) szintjének változtatásával arányosan változtatjuk. 4. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szinttartomány (AU) nagyságát állandó értéken tartjuk és a sűrűségjelet (Us) az alapjelnek (Ua) és az impulzusok átlagértékével arányos jelnek a szorzásával állítjuk elő. 5. Eljárás kvázilineáris rendszerek nemlinearitásának mérésére, amelynek során a mérendő kvázilineáris rendszer bemenetére mérőjelet vezetünk, azzal jellemezve, hogy a kvázilineáris rendszer kimenetén megjelenő jel (Ube) szintjével arányos alapjelet (Ua) állítunk elő, a jelnek (Ube) az alapjel (Ua) szintjével arányos feszültség alatti vágásával jelsorozatot (Uj) állítunk elő, amely jelsorozat (Uj) átlag vagy effektiv értékével arányos egyenfeszültségnek és az alapjelnek (Ua) a hányadosával arányos sűrűség-momentum jelet (USm) állítunk elő, amelynek értékét megjelenítjük és/vagy a sűrűség-momentum jelnek (Usm)és referenciafeszültségnek (Uref) a különbségéből hibajelet (Uh) állítunk elő, amelyet megjelenítünk. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy mérőjelként sztohasztikus vagy álvéletlen jelet alkalmazunk. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy sztohasztikus jelként sávhatárolt fehér zajt alkalmazunk. 8. Az 1—5. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy mérőjelként determinisztikus jelet, előnyösen szinuszos jelet alkalmazunk. 9. Az 1-8. igénypont bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alapjel (Ua) a jel (Ube) effektiv értékével egyenlő, vagy azzal arányos egyenfeszültség. 10. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az alapjel (Ua) a jel (Ube) átlagértékével egyenlő, vagy azzal arányos egyenfeszültség. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
