172621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliklórfenol alkáli sói, valamint poliklórfenol előállítására poliklórbenzol folyamatos hidrolizisével
7 1 i 8 elejére és erre tereljük a reaktánsok áramát. A lekapcsolt, részlegesen sóval töltött reaktorból vízzel a sót kimossuk, így újra teljes értékű párhuzamos első reaktor kaszkád egységhez jutunk. A párhuzamos első reaktor kaszkád egységek váltott működtetésével a további lépcsők zavartalan folyamatos működését biztosítjuk. Az előzőén vázolt megoldással sikerült biztosítani, hogy a poliklórbenzol folyamatos hidrolízise elvégezhető legyen 200 C° alatt is megfelelő sebességgel, dugulás és mechanikai problémák nélkül. A reakció feltételek jó átalakítási eredményeket is biztosítanak és ugyanakkor káros melléktermékek sem képződnek. A hidrolízis és az azt megelőző anizol képződés sebességére jellemző néhány adatot tartalmaz a következő táblázatunk: Táblázat Átalakulási % 155 C°-on 175 C0-on 1 195 C°-on 20’ alatt anizolra 62 40 13 fenolátra 23 60 82 egyébre — — 5 60’ alatt anizolra 55 30 4 fenolátra 38 68 86 egyébre-2 10 180’ alatt anizolra 45 11 — fenolátra 55 84 86 egyébre-5 14 Az eredményekből látható, hogy « i reakciósor első lépésében ; az 1,2,4,5-tetraklórbenzol konverzió teljes, a további lépésekben a triklóranizol konverzió 70—90%-os megvalósítására célszerű törekedni. A triklóranizol szeparálása i után a hidrolízisbe vissza cirkuláltathat ó. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a toluol, illetve benzol homológok alkalmazása i előnyös a fenolát oldat tisztításnál. A hidrolizátumhoz expanzió és hűtés után azonos mennyiségű vizet adagolunk, amikor is a termékből két fázis különül el. A felső fázisban összegyűlik az anizol és minden olyan szennyezés, mely nem fenol jellegű. A szénhidrogén fázisból a szükséges tisztító megcsapolás elvétele után lehajtható a szénhidrogén és az anizol fő tömege visszakerül a hidrolízisbe. A hidrolizátum alsó vizes fázisa lúgos fenolát oldat, mely olyan tisztaságú, hogy minden további tisztítás nélkül alkalmas a tovább feldolgozásra. Szükség szerint a fenolát oldat betöményíthető, vagy ásványi savval a 2,4,5-triklórfenol belőle felszabadítható, majd a szokásos úton kinyerhető. A találmány szerinti eljárással úgy állítjuk elő a poliklórfenol alkáli sóit, valamint a poliklórfenolt, hogy a poliklórbenzolt 150—200 C°-on, 15-40 atm-án folyamatosan hidrolizáljuk. A találmány szerint úgy járunk el, hogy poliklórbenzol 20-75%-os előnyösen 50 s%-os aromás szénhidrogénes oldatát, valamint alkálihidroxid vizes alifás alkoholos, előnyösen 12 s% nátriumhidroxidot és 15 s% vizet tartalmazó metilalkoholos _o Idát át 1 :1 —1 : 3, előnyösen 1 :2 térfogatarányban folyamatos áramban olyan n. számú reaktort tartalmazó reaktor kaszkádba vagy csőreaktorba vezetjük, melyeknek két párhuzamosan kapcsolt előreaktora van. Az előreaktorokat úgy üzemeltetjük, hogy míg az egyiket sómentesítjük, a reaktánsok. áramát a vele párhuzamosan kapcsolt sómentes előreaktoron keresztülvezetjük a reaktor kaszkádfokozatba vagy csőreaktorba, melyekben a hidrolízist befejezzük. Az előreaktorokban az anyagáram áthaladási sebességét néhány mm/sec-ra állítjuk be, így az elméletileg képződő sóból legalább 75% visszamarad az előreaktorokban. A hidrolizátumot tartalmazó anyagot 1 :0,25-1 :2, előnyösen 1 :0,4 arányban vízzel hígítjuk. Ezzel a hidrolizátumot tartalmazó anyagot két élesen elkülönülő fázissá alakítjuk, melyeket elválasztunk. A felső szénhidrogén fázisból a poliklóranizolt ismert módon desztillációval elválasztjuk és a hidrolízisbe visszavezetjük. Az alsó fázisból az alifás alkoholt ismert módon desztillációval választjuk el, ezzel a tiszta szennyezésmentes poliklórfenol alkáli sóinak vizes-lúgos oldatait állítjuk elő, melyeket adott esetben betöményítünk vagy ismert módon szilárd poliklórfenollá alakítunk. A találmány műszaki többlethatása az ismert eljárásokhoz képest az, hogy az ismert eljárásokkal ellentétben a sókiválást, kiülepedést külön reaktor elemben valósítjuk meg és a további kaszkádfokozatokban vagy csőreaktorban homogén fázisban fejezzük be a hidrolízist. Ezzel dugulás, só és szerves anyag lerakódás veszélye nélkül végezhetjük a folyamatos hidrolízist. Majd a reaktor-rendszert elhagyó hidrolizátumot tartalmazó anyagot vízzel hígítva olyan két fázist hozunk létre, melyek közül a felső poliklóranizolt tartalmazó szénhidrogén fázisból a poliklóranizolt elválasztás után a hidrolízisbe visszavezetjük, ezzel fokozzuk a poliklór fenol alkáli sóinak hozamát. Továbbá az alsó fázisból az alifás alkohol elválasztásával a tiszta, szennyezés mentes poliklórfenol alkáli sóinak vizes-lúgos oldatait állítjuk elő. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákban mutatjuk be anélkül, hogy találmányunkat a bemutatott példákra korlátoznánk: 1. példa 1 sr. 1,2,4,5-tetraklórbenzolbol és 1 sr. toluolból forralva oldatot készítünk, melyet szűrve 90 C°-on adagoló edényben tárolunk. Párhuzamosan 0,24 sr. nátronlúgból 0,30 sr. vízből és 1,46 sr. metilalkoholból elkészítjük a lúgoldatot, melyet szűrés után adagoló edénybe vezetünk. Az oldatokat 1 :2 térfogat arányban szivattyúval előmelegítő hőcserélőn át egy 190C°-os és 30 atm-án tartott előreaktorba adagoljuk. Az előreaktorban elegyedés után megindul a trüdóranizol és só képződés. Az előreaktorban az anyagáram áthaladási sebességét 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
