172605. lajstromszámú szabadalom • Összekötőeszköz, amely összekötőelemekkel ellátott két hordozóból áll
3 172605 4 Ebből a célból javasoltak már olyan összekötőelemet, amely műanyagból készült hordozóból áll, és ennek felületén szorosan egymás mellett sok kiugrás van, és ezek a másik azonos elem kiugrásaiba tudnak kapcsolódni. Ezek a kiugrások gomba- vagy kampó alakúak lehetnek, ugyanolyan anyagból készülhetnek, mint a hordozók és az elem műanyagnak, pl. matricába való beinjektálásával készülhet. Fémből készült összekötőeszközt is javasoltak már, amelyet kormos elemnek neveznek. Ez az eszköz is két részből áll, az egyiken sok fémkampó, a másikon sok fémhurok van és a kampók és hurkok műanyagszalagokba vannak ágyazva. Ezeknek a műanyagból vagy fémből készült eszközöknek nagy a tapadóerejük, azonban kevésbé rugalmasak, mint a szövéssel vagy kötéssel készült eszközök és ennek következtében más célra alkalmazhatók, pl. dekorációs lapok rögzítésére és járművekben különböző tárgyak rögzítésére. Valamennyi javasolt ismert eszköznek az a közös jellemzője, hogy bár gyakran igen hajlékonyak, de a hordozók fősíkjában fekvő irányokban rugalmasan csak annyira deformálhatok, mint a szokásos szövetek. Számos alkalmazási területen ennél lényegesen rugalmasabb deformálhatóság nem csupán kívánatos, hanem okvetlenül szükséges is, mert ellenkező esetben az összekötőeszköz illetve záróeszköz felhasználhatatlan. Pl. a ruhaiparban gyakran megtörténik, hogy nyújtható szövetekkel dolgoznak, és ha ekkor záróeszközként az ismert összekötőelemeket alkalmazzák, akkor a szövetnek az a része, amelyre ez az eszköz rögzítve van, elveszti rugalmas jellegét. Ezért ezeket az összekötőeszközöket többek között a női fehérneműknél és a gyógyszeripar különböző felhasználási területein csak ritkán alkalmazzák. A találmány célja olyan záróeszköz illetve összekötőeszköz létesítése, amely az összetartó erő megszűnése nélkül pl. láncirányú húzás hatására rugalmasan deformálódni tud, sőt ez a rugalmas deformáció nagyon nagymértékű is lehet, miközben a hurkok és horgok alakjukat változatlanul megtartják. E célból a találmány szerinti összekötő- vagy záróeszközt — a továbbiakban tapadózárat — az jellemzi, hogy a hordozók szövött anyagból állnak és mind a hurkokat, mind pedig a horgokat tartó hordozók legalább az egyik irányban, azaz vagy lánc- vagy vetülékirányban rugalmasak és mind a hurkokat, mind pedig a horgokat tartó hordozónak a hordozó rugalmasságának irányában annak nyúlását határoló, a vetülékfonalak között cikkcakk alakban húzódó, rugalmatlan láncfonalai, valamint ugyancsak rugalmatlan, de W-alakban húzódó láncfonalai vannak, amelyeknek kiterített hossza legfeljebb 100%-kal hosszabb, mint a terheletlen hordozó hossza. E találmány tárgyát képező szövetszerkezetben két, egymástól lényegesen eltérő rugalmasságú fonal kerül alkalmazásra. Ezek közül a továbbiakban a kisebb rugalmasságot röviden „nem rugalmasának, illetve „rugalmatlanénak nevezzük, mig a nagyobb fajlagos rugalmasságot egyszerűen „rugalmasának. Ezt a rövidített megnevezést használtuk itt fent már a hordozók megkülönböztetésében is, amikor a hordozónak vetülék- és lánciránya közül az egyik irányt rugalmasnak neveztük, amikor ebben az irányban a hordozó lényegesen rugalmasabban volt deformálható, mint a másikban. Az ilyen rugalmas tapadózárra - anélkül, hogy a jó összekapcsolást károsan befolyásolnák — húzóerőt fejthetünk ki úgy, hogy a tapadózár egyik elemét megnyújtjuk. A két ellentétes irányban ható húzóerőt a két egymás fölé helyezett, egymásba kapcsolódó hordozóra egyszerre fejthetjük ki, vagy pedig úgy, hogy az akció és reakcióerő vagy a két hordozó egyikére illetve másikára külön-külön, vagy pedig e két erő mindkettőre egyszerre hat. Ha a két hordozó rugalmassága azonos, akkor azok azonos hosszúsággal fognak megnyúlni a húzás hatására és az egymással kölcsönhatásban levő összekötőelemek nem fognak egymáshoz képest káros eltolódást szenvedni, hanem minden esetben teljesen összekapcsolt állapotban maradnak. Hogyha a találmány szerinti tapadózárat két rugalmas anyag összekötésére alkalmazzuk, akkor ha az anyagra húzást fejtünk ki, a tapadózár azzal együtt meg fog nyúlni. így tehát rugalmas rögzítést illetve zárást kapunk. Ha ezzel ellentétben a két hordozó rugalmassága különböző, akkor az eltérést mindig úgy kell megválasztani, hogy a tapadózár átlagos rugalmassága elegendő legyen ahhoz, hogy a kívánt különleges alkalmazási területeken fellépő terheléseket fel tudja venni. Az előzőek szerinti rugalmassággal rendelkező tapadózárat előnyösen lehet alkalmazni többek között a ruhaiparban, különösen a fehérnemű iparban, valamint a gyógyászat területén, pl. kötözések rögzítésénél, álta.ánosságban tehát minden olyan területen, ahol két - rendszerint textília jellegű — anyag egymáshoz képesti rögzítésénél az említett anyagok vagy az azokat hordozó közegek (pl. emberi test) rugalmas elmozdulására lehet számítani. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti rugalmas tapadózár példakénti kiviteli alakjait tüntetik fel. Az 1. ábra szövött tapadózár horgos szalagja egy szakaszának metszetét ábrázolja. A 2. ábra szövött tapadózár hurkos szalagja egy szakaszának metszetét ábrázolja. A 3. ábra a rugalmas tapadózár egy darabjának perspektivikus képét mutatja záróhelyzetben, azaz összekapcsolt állapotban. A 4. ábra a rugalmas tapadózár egy szakaszát ábrázolja metszetben, összekapcsolt állapotban, amikor azonban húzóerő nem terheli. Az 5. ábra a 4. ábra szerinti metszet a húzóerő hatására bekövetkező rugalmas megnyúlás után. A 6. ábra más kivitelű tapadózár horgos szalagja egy szakaszának láncirányú metszetét ábrázolja. A 7. ábra a 6. ábra szerinti tapadózár horgos szalagja láncfonalainak nyüstbefűzési rajza. A 8. ábra a 6. ábra szerinti horgos szalag kötésrajza. A 9. ábra más kivitelű tapadózár hurkos szalagja egy szakaszának láncirányű metszetét ábrázolja. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
