172571. lajstromszámú szabadalom • Többrészes tartószerkezet, különösen vágatbiztosításhoz
3 172571 4 szakaszon belül elrendezett, önmagában ismert, mindkét tartóelemet átfogó szorítóbilincse, valamint az átlapolási szakaszon kívül elrendezett, az átlapolásból kilépő tartóelemet átfogó szorítóbilincse van, amely utóbbi az át nem fogott tartóelem vége fölé nyúló lefogóelemmel van ellátva. A találmány szerinti többrészes tartószerkezet egy előnyös kiviteli alakjánál az átlapolási szakaszon kívül elrendezett szorítóbilinccsel az általa átfogott tartóelem felületén felfekvő felülettel rendelkező fékezőelem van kényszerkapcsolatban. A fékezőelem előnyösen az átlapolási szakaszon kívül elrendezett szorítóbilincs és az általa átfogott tartóelem között, célszerűen az át nem fogott tartóelem vége fölé nyúló lefogóelemmel ellentétes oldalon van elrendezve. Egy további előnyös kiviteli alaknál az átlapolási szakaszon kívül elrendezett szorítóbilincsnek az általa átfogott tartóelem felületébe mélyedő, kemény anyagból levő nyomóeleme van. A tartószerkezet előnyösen egyik oldalon nyitott, egymásba illeszthető ikerszelvényű tartóelemekből áll. A találmány szerinti többrészes tartószerkezetnél a tartóelemek közötti kötés rendkívül egyszerű kialakítású. A rögzítőképesség nagy mértékben nő anélkül, hogy harmadik bilincsre lenne szükség. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzokon vázolt kiviteli példák kapcsán ismertetjük. A rajzokon az 1. ábra többrészes tartószerkezet körszelvényű vágat biztosítására, a 2. ábra az 1. ábra szerinti tartószerkezet egy kötési helyének oldalnézete, a 3. ábra a 2. ábra III—III metszete, a 4. ábra#ugyanezen kötési hely felülnézete, az 5. ábra az 1. ábra szerinti tartószerkezet egy kötési helyének egy további kialakítási módja oldalnézetben, a 6. ábra az 5. ábra VI—VI metszete és a 7. ábra ugyanezen kötési hely felülnézete. Az 1. ábrán példaképpen körszelvényű vágatbiztosításként bemutatott többrészes tartószerkezet 11, 12, 13, 14 tartóelemekből áll, amelyek az adott esetben harangszelvényű, körív alakra hajlított acélidomok. A harangszelvény gerince a kör középpontja felé néz. A 12, 14 tartóelemek végei befekszenek a 11, 13 tartóelemek végeibe, vagyis a 11, 12, 13, 14 tartóelemek kölcsönösen átlapolják egymást. Az átlapolási helyeken a szomszédos tartóelemek két-két 20, 30 szorítóbilinccsel vannak összefogva. A 2—4. ábrák szerinti kivitelnél a külső 11 és belső 12 tartóelem átlapolási szakaszán belül 20 szorítóbilincs van elrendezve, amely a külső 11 tartóelem külső felületén felfekvő és két a tartóelemek szimmetriasíkjára merőleges 24 füllel ellátott 21 kengyelből, valamint végeivel a 24 fülek furatain átvezetett és a belső 12 tartóelemet átfogó 22 U-csavarbóI áll. A 22 U-csavarok végei menetesek és 25 alátétekkel ellátott 23 anyák segítségével vannak rögzítve. Az átlapolási szakaszon kívül, a külső 11 tartóelem homloklapjához illeszkedve 30 szorítóbilincs van elrendezve, amely a belső 12 tartóelem külső felületén felfekvő és két a tartóelemek szimmetriasíkjára merőleges 34 füllel ellátott 31 kengyelből, valamint végeivel a 34 fülek furatain átvezetett és a belső 12 tartóelemet átfogó 32 U-csavarból áll. A 31 kengyelnek a tartóelemek hossztengelyével párhuzamosan a külső 11 tartóelem gerince fölé nyúló, a harangszelvény konvex részének görbületét követő 36 lefogóeleme van. A 31 kengyel belső felületén, amely a belső 12 tartóelem külső felületéhez illeszkedik rézsutosan elrendezett kemény anyagból levő, hernyóként kialakított 37 nyomóelemek vannak. Amikor a terhelés hatására a belső 12 tartóelem belecsúszik a külső 11 tartóelembe, illetve a külső 11 tartóelem rácsúszik a belső 12 tartóelemre, a külső 11 tartóelem homloklapja maga előtt tolja a 31 kengyelt, a 32 U-csavar viszont a belső 12 tartóelemmel együtt ellentétes irányban igyekszik elmozdulni. A 31 kengyel a külső 11 tartóelem gerince által a 36 lefogóelemre gyakorolt erő hatása alatt kis mértékben elfordul és így a 31 kengyel belső oldalának a külső 11 tartóelem homloklapjától távolabbi éle és a 37 nyomóelemek belemélyednek a belső 12 tartóelem gerincébe és oldalába. A megnövekedett terhelés mellett beálló erőegyensúlyt így nemcsak a súrlódás biztosítja, henem a 31 kengyel és a 37 nyomóelemek „berágódása” (a belső 12 tartóelem maradó alakváltozása) is. A 36 lefogóelem egyúttal felveszi az esetleges hajlítónyomatékokat is. Az 5-7. ábrák szerinti kivitelnél a rögzítőképesség további növelése céljából 38 fékezőelemet alkalmazunk, amely a 30 szorítóbilincs 32 U-csavarja és a belső 12 tartóelem konkáv része közé illesztett test. A 38 fékezőelemnek a belső 12 tartóelem belső felületéhez illeszkedő 39 felületei és a 32 U-csavar átfogó szakaszának befogadására alkalmas 40 csatornái vannak A 38 fékezőelem növeli a súrlódást a 30 bilincs és a belső 12 tartóelem között az utóbbi konkáv részén és elősegíti a konvex rész fölötti 31 kengyel viszonylagos elfordulását, vagyis az erőzáró kapcsolat kialakulását. A kötés a tartóelemek egy minimális elmozdulásával önfeszítővé válik és merev kapcsolat jön létre. Ebben az esetben a rögzítőképességnek csak a szerkezeti elemek tönkremenetele szab határt. Szabadalmi igénypontok: 1. Többrészes tartószerkezet, különösen vágatbiztosításhoz, amelynek egymáshoz átlapolva kapcsolt hosszúkás tartóelemei és a tartóelemek átlapolási helyein alkalmazott szorítóbilincsei vannak, azzal jellemezve, hogy az átlapolási szakaszon belül elrendezett, önmagában ismert, mindkét tartóelemet (11,12) átfogó szorítóbilincse (20), valamint az átlapolási szakaszon kívül elrendezett, az átlapolásból kilépő tartóelemet (12) átfogó szorító-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
