172561. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus elosztó
3 172561 4 Ismeretes továbbá az 1 292 492 sz. NSZK szabadalmi leírásból olyan elrendezés, ahol a gyűrűs hornyok koncentrikusan helyezkednek el a tolóka számára kiképzett furat felületéhez képest és az ezeket a hidraulikarendszer csatornáival összekötő csatornák a furat tengelyével egy síkban helyezkednek el. Az 1 750 500 sz. NSZK szabadalmi leírással kapcsolatosan tett megállapítások ebben az esetben is érvényesek. Az 1 160 619 sz. brit szabadalmi leírásban ismertetett berendezésnél valamennyi gyűrűs horony koncentrikus kialakítású és az ezeket a hidraulikus rendszerrel összekötő csatornák ugyanabban a síkban fekszenek, mint az említett furat tengelye. A gyűrűs hornyokban kis és nagy ellenállású zónák nem jönnek létre és az -------viszony R-r zérussal egyenlő. A brit 1 279 319 sz. szabadalmi leírásban szereplő berendezésnél nem előírás, hogy a 71,65,70,66 gyűrűs hornyok (6. ábra) excentrikusán vagy koncentrikusan helyezkedjenek el a tolóka számára kiképzett furat felületéhez képest. A találmánynak a 6. ábra alapján történő kiértékelése sem ad okot annak feltáelezésére, hogy az említett gyűrűs hornyok excentrikusán vannak kialakítva. Nyilvánvaló módon az oda- és elvezető csatornák a furat tengelyével azonos síkban helyezkednek el. A gyűrűi hornyoknak az egyik oldalra elnyúló alakja feltételezhetően arra vezethető vissza, hogy a gyűrűs hornyot a hidraulikarendszer be- és kivezetésével összekötő csatorna azonos síkban fekszik, mint a furat tengelye és a csatornaátmérő a gyűrűs horony szélességének felel meg. A gyűrűs hornyoknak és a csatornáknak ilyen jellegű kiképzése nem hozza magával az úthossz és az áramlási volumen lecsökkenését, a gyűrűs hornyokban alacsony ellenállású zónák nem jönnek létre és ebben az esetben a saját találmányunk 1 értelmében lényeges-------= 0,2—0,9 arány be-R — r tartása nem lehetséges. Az elosztókat általában olyan folyadékokhoz használjuk fel, mint az ásványolaj, emulziók és különböző szintetikus folyadékok, az elosztó, amely a hidraulikus rendszerben egy gépen van elhelyezve, helyi ellenállást képez a folyadékáram útjában, amiért is a gép meghajtási teljesítményének egy része ezen ellenállás legyőzésére kerül felhasználásra. Az elosztóházban kialakított csatornák számának függvényében egy, két-, vagy háromirányú elosztóról beszélhetünk. Egy kiviteli példánál, egy háromirányú elosztónál egy csatorna szolgál a folyadéknak a tolattyúhoz vadó odavezetéséhez, míg másik két csatorna a folyadékot két állítószervhez továbbítja. Egy négyirányú elosztónál az egyik csatorna a folyadéknak a tolattyúhoz való vezetésére szolgál, két csatorna a folyadéknak az állítószervhez való vezetéséhez, a negyedik csatorna pedig a folyadéknak az állítószervből való elvezetésére szolgál. Egy ötirányú elosztónál a négyirányú elosztóval szemben az a különbség, hogy két elvezetőcsatorna van. A leginkább elterjedtek a négy- vagy ötirányú elosztók. A tolattyúházban levő gyűrűs hornyok száma megfelel az oda- és elvezető csatornák össz-számának. Az ismert elosztóknál minden horony koncentrikusan helyezkedik el a tolattyú felvételére szolgáló furathoz képest. A tolattyú egy rúd, amelynek felületén gyűrűs kiugrások, úgynevezett hidak vannak, melyeknek átmérője valamivel kisebb, mint a házban levő furat átmérője, mely a tolattyúnak ez utóbbi mentén való szabad átállítására szolgál. A hidak közötti tolattyúszakaszokat szárnak nevezzük. A hidak számát, valamint azok egymás közötti távolságát annak a hidraulikus rendszernek a sémája függvényében választjuk meg, amelyhez az elosztó kapcsolódik, mivel a tolattyúhidak és a gyűrűs hornyok kölcsönös helyzeteinek különböző kombinációja határozza meg az állítószervek munkatartományát, amelyeknek vezérlésére az elosztó szolgál. Azon helyzetek számától függően, melyet a tolattyú a ház nyílásában elfoglal, beszélhetünk kéthelyzetű, háromhelyzetű, négyhelyzetű stb. elosztóról. így pl. a tolattyú egy háromhelyzetű elosztóban egy középhelyzettel, és két szélhelyzettel rendelkezik. A tolattyúnak az állítószerv munkaterületének megfelelő művelet elvégzése után a középhelyzetbe való visszatéréséhez rugók szolgálnak, amelyek mindegyike egyik végével a tolattyú homlokfelületére, másik végével a fedélre támaszkodik, amely a házban levő furatot lezárja. A tolattyúnak egyik helyzetből a másik helyzetbe való eltolása valamely folyadék, mechanikai hatás vagy elektromágnes hatására megy végbe. Az öt irányú háromhelyzetű elosztóban a központi horony a folyadékvezető csatornával áll összeköttetésben. A tolattyú középső helyzeténél a folyadéknak a tolattyú mentén, a hidak között a szomszédos hornyok felé történő átlépéshez megnyitható, a tolattyúhíd útján elzárható, vagy a folyadéknak valamelyik horony felé történő áthaladásához kinyitható. Maguk a gyűrűshornyok, amelyek a csatornákkal vannak összekötve a folyadéknak az állítószervhez való elvezetéséhez, a folyadéknak a leeresztőhornyokhoz való belépéséhez megnyithatók, vagy pedig ezektől elszigetelhetők. A hidak és hornyok egymáshoz képesti kombinációja határozza meg az áramlatok elosztását a tolattyú középső helyzeténél. Az ilyen jellegű, ismert szerkezetű elosztó munkája során a folyadék, amely a vezetőcsatornán át jut a központi horonyba, a tolattyú és a házban levő furat felülete között egy szomszédos horonyba lesz irányítva, amely a folyadékvezető csatorna útján az egyik hidraulikus henger egyik munkaterével van összekötve, amely az állítószervet képviseli. Ekkor a hidraulikus henger dugattyúja kezd eltolódni és a hidraulikus henger másik munkateréből kezdi a folyadékot kiszorítani, ami egy másik, a központi horonnyal szomszédos gyűrűshoronyba kerül, majd pedig lefolyik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
