172526. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új daunorubicin-származékok előállítására
11 172526 12 oldatot egymás után 100 ml vízzel és 100 ml 0,1 n sósavval mossuk. A savas vizes oldat pH-ját nátriumhidrogénkarbonát telített vizes oldatával 8,2-re állítjuk be, majd 100 ml kloroformmal háromszor extraháljuk. A szerves oldatot nátriumszulfáton szárítjuk, majd szűrőn elválasztjuk, és a szüredéket 20 Torr nyomáson bepároljuk. A maradékként kapott terméket 10 ml metilénkloridban oldjuk, és az oldatot 125 g kovasavgélt metilénkloridban tartalmazó, 40 cm magas és 2,4 cm átmérőjű oszlopra visszük fel. Először 1000 ml metilénkloriddal, majd 3-10% koncentráció-grádiens metanolt tartalmazó 2000 ml metilénkloriddal eluálunk, és 125 ml-es frakciókat szedünk. A 17-24. frakciókat egyesítve 20 Torr nyomáson bepároljuk, és a maradékként kapott terméket 100 ml 98:2 térfogatarányú kloroform-metanol elegyben oldjuk. Az oldatot 0°-on hűtjük, hozzáadjuk 2,76 ml 1,085 n vízmentes hidrogénklorid dioxános oldatát. A kivált vörös színű szilárd terméket szűrőn elválasztva és 40°-on, 0,5 Torr nyomáson szárítva, 1,25 g (1,3-dit i o 1 á n -2-il)-14-karboniloxi-daunorubicint kapunk. Jellemző tulajdonságai a következők: [a]f>° = -136,6 + 7,5° (c = 0,505, vízben) Rf-értéke (kova savgélen, 88 :15 :2 :1 térfogatarányú metilénklorid-metanol-hangyasav-víz keverékkel = 0,29. A nátrium-l,3-ditilán-2-karboxilát szokásos módon való előállítására használt 1,3-ditiolán-2-karbonsavat I. Minamida és munkatársai módszere szerint [Tetrahedron 24, 5293 (1968)] állíthatjuk elő. 10. példa 5 g 14-bróm-daunorubicin-hidroklorid és 5,8 g vízmentes nátrium-1,3-ditián-2-karboxilát keverékét 1500 ml acetonban keverés és visszafolyatás közben 6 óra hosszat forraljuk. A reakciókeveréket lehűlés után szűrőn elválasztjuk, és a csapadékot 50 ml 1 : 1 térfogatarányú víz és aceton eleggyel négyszer, majd 50 ml desztillált vízzel egyszer mossuk, levegőn szárítjuk, és így 2,57 g vörös port kapunk. Másrészt a szüredéket 40°-on, 20 Torr nyomáson bepároljuk, és a kapott száraz maradékot 200 ml kloroformban szuszpendáljuk. A csapadékot szűrőn elválasztjuk, és 50 ml kloroformmal, 50 ml metanollal, 50 ml etilacetáttal, és 50 ml dietiléterrel mossuk. A kapott vörös színű szilárd terméket 20°-on, 0,5 Torr nyomáson szárítva, 3,28 g vörös port kapunk. Ezt a terméket vékonyrétegkromatográfiával kovasavgélen 88 :15 : 2 :1 térfogatarányú metilénklorid-metanol-hangyasav-víz oldószerkeverékkel vizsgálva, az elsőként elkülönített csapadékkal azonosnak találtuk. A másodszorra elkülönített szilárd termék valamivel tisztább, ezt 100 ml metanolban oldjuk, és hozzáadunk 4,5 ml, 1,06 n vízmentes hidrogénkloridot dioxános oldatban. A kapott átlátszó vörös színű oldathoz 250 ml dietilétert adva, a keletkezett csapadékot szűrőn elválasztjuk, és 50 ml etilacetáttal kétszer, majd 50 ml dietiléterrel egyszer mossuk. A vörös színű szilárd terméket 40°-on, 0,5 Torr nyomáson szárítva, 2,4 g 14-[( 1,3-ditian-2-il>karboniloxi]-daunorubicint kapunk. A vegyület jellemző tulajdonságai a következők: [a&° = +226,4 + 3,5° (c = 0,5, metanolban) Rf-értéke (kovasavgélen, 88 :15 : 2 :1 térfogatarányú metilénklorid-metanol-hangyasav-víz keverékkel) = 0,44. A nátrium-1,3-ditián-2-karboxilát szokásos módon való előállítására használt (l,3-ditian-2-il)-karbonsavat I. Minamida és munkatársai módszere szerint [Tetrahedron 24, 5293 (1968)] állíthatjuk elő. 11. példa 6 g 14-bróm-daunorubicin-hidroklorid és 6 g vízmentes nátrium-l,3-oxatiolán-2-karboxilát keverékét 3000 ml acetonban keverés és visszafolyatás közben 24 óra hosszat forraljuk. A reakciókeveréket lehűlése után szűréssel elválasztjuk, és a szüredéket 40°-on, 20 Torr nyomáson bepároljuk. A vörös színű amorf termékként kapott maradékot 150 ml jeges vízben oldjuk, és 150 ml kloroformmal kétszer extraháljuk. A vizes fázis pH-ját 5%-os vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal 8-ra állítjuk be, majd 100 ml kloroformmal háromszor extraháljuk. A kivonatot nátriumszulfáton szárítva, szűrőn elválasztva és a szüredéket 20°-on, 20 Torr nyomáson bepárolva, 3,5 g vörös színű port kapunk. Ezt a terméket 15 ml kloroformban oldjuk, és az oldatot 100 g kovasavat kloroformban tartalmazó, 25 cm hosszú és 3,25 cm átmérőjű oszlopra visszük fel. Az eluálást 6% metanolt tartalmazó 1500 ml kloroformmal végezzük, és 150 ml-es frakciókat szedünk. Az első 10 frakciót egyesítjük, 40°-on, 20 Torr nyomáson bepároljuk, és a kapott száraz maradékot 15 ml kloroformban oldjuk. Ezt az oldatot 60 g kovasavgélt tartalmazó 40 cm magas és 2 cm átmérőjű oszlopra visszük fel. 5% metanolt tartalmazó 1800 ml kloroformmal eluálunk, és 100 ml-es frakciókat szedünk. A 11—18. frakciókat egyesítjük, és 40°-on, 20 Torr nyomáson bepároljuk. A száraz maradékként kapott terméket 20 ml kloroformban oldjuk, és az oldathoz hozzáadjuk 1,3 ml, 0,32 n vízmentes hidrogénklorid dioxános oldatát. 20 ml dietiléter hozzáadására kivált vörös színű csapadékot szűrőn elválasztjuk, 10 ml dietiléterrel kétszer mossuk. 40°-on, 1 Torr nyomáson szárítva, 0,765 g 14-[(1,3-oxatiolán-2-il)-karboniloxi]-daunorubicin-hidroldoridot kapunk. A vegyület jellemző tulajdonságai a következők: Wd° = +217 ±12° (c = 0,2, metanolban) Rf-értéke (kovasavgélen, 88:15:2:1 térfogatarányú metilénklorid«tnetanol-hangyasav-víz* keverékkel) = 0,37. A nátrium-1,3-oxatiolán-2-il-karboxilát szokásos módon való előállítására használt n-butil-l,3-oxatiolán-2-karboxilátot a következő módon állíthatjuk elő: 32 g glioxálsav-n-butilészter, 22 g merkaptoetanol és 36 ml bórtrifluorid-éterát keverékét 300 ml benzolban szobahőmérsékleten 16 óra hosszat keverjük. Ezután a reakciókeveréket 300 g tört jégre öntjük, szilárd nátriumhidrogénkarbonáttal közömbösítjük, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
