172505. lajstromszámú szabadalom • Kísérleti eszköz és módszer vérben hemoglobin meghatározására
7 172505 8 0,005 cm vastag, továbbá 0,76 cm x 30,48 cm méretű lapokat (ezeket a levegő eltávozását segítő rétegként hasznosíthatjuk), kétoldalt ragadó ragasztószalagból 1,016 cm x 30,48 cm nagyságú csíkokat és egy hajlítható műanyagból, például polisztirolból 0,018 cm vastag, továbbá 9,53 cm x 30,48 cm méretű lapokat készítünk, az utóbbiakat hordozótagként használva. A kétoldalt ragadó ragasztószalagból vágott csíkot ezután hozzáragasztjuk a polisztirollemez egyik oldalához az utóbbi egyik hosszanti végétől számított 0,25 cm távolságra kezdve a ragasztást. Ezután a polisztirol-tereftalátból készült lapot illesztjük a kétoldalt ragadó ragasztószalag még szabad oldalához az utóbbi közepére úgy, hogy a ragasztószalag mindkét végén még mintegy 0,13 cm hosszú szabad ragadóképes felület maradjon. Ezután helyezzük a polisztirol-tereftalátból készült lapra rá az impregnált papírmátrixot úgy, hogy a kétoldalt ragadó ragasztószalag szabadon maradt végei az utóbbit rögzítsék. Az így kapott, 9,53 cm x 30,48 cm felületű laminátumot, azaz réteges szerkezetet ezután átlósan 0,51 cm-es intervallumokban feldaraboljuk, amikor is végül kész, mintegy 9,53 cm, x 0.51 cm méretű kísérleti eszközöket kapunk. E kísérleti eszközök felhasználásához kalibráló görbét készítünk úgy, hogy 100 ml vérre vonatkoztatva 6,2 g és 18,5 g közötti ismert mennyiségekben hemoglobint tartalmazó mintákkal az előzőekben ismertetett módon előállított kísérleti eszközök papírmátrixát telítjük. A papírmátrix külső felületére mintegy 18 mikroliter vérmintát juttatunk, majd a mátrixot alaposan telítődni hagyjuk. Rendszerint a vér 15 másodpercen belül telíti a mátrixot. Mindegyik vérrel telített mátrix fényvisszaverését ezután 620 nm-en méljük reflektométerrel. E mérések során megállapítható, hogy a visszavert fény mennyisége lineárisan változik a vizsgált mintákban levő hemoglobin koncentrációjának változásával. összesen 351 vérmintát elemzünk így a fenti eszközzel és módon. A kalibráló görbéből a hemoglobin-koncentrációkat meghatározzuk és a kapott adatokat összehasonlítjuk ugyanazon mintákban az ismert ciánmetaglobin -módszerrel meghatározott hemoglobin-koncentrációkkal. A találmány szerinti kísérleti eszközt és meghatározási módot használva kapott eredményeket az ismert módszerrel kapott eredményektől 100 ml vérre vonatkoztatva mindig 0,7 g hemoglobin eltérést mutatnak. Ez mintegy 6%-os változási együtthatónak felel meg. így a találmány szerinti kísérleti eszköz és módszer klinikailag hasznosítható teljes vérben a hemoglobin koncentrációjának meghatározására. 2. példa Ebben a példában a korábban már említett Tallquist-módszert és -eszközt hasznosítjuk, és a fényvisszaverést kvantitatív módon mérjük. 100 ml vérre vonatkoztatva 7,4 g és 19,4 g közötti mennyiségekben ismert hemoglobin-koncentrációjú vérmintákat használva 60 mintából közel 20-20 mikroliterrel Whatmann 3 MM márkájú szűrőpapírból kivágott, 0,51 cm x 1,02 cm méretű mátrixokat telítünk. A vérrel telített mátrixok felületéről visszavert fényt ezután 620 nm-en gyors letapogató (scanning) reflektancia-spektrofotométerrel mérjük, majd a kapott adatokat lineáris regressziós analízisnek vetjük alá, amikor is korrelációs koefficiensként 0,68-at kapunk 1,8% hemoglobin nagyságú visszamaradó standard eltéréssel. Ez 15%-os változási együtthatónak felel meg. Látható tehát, hogy a Tallquist-módszer még abban az esetben sem megfelelő teljes vérben a hemoglobin koncentrációjának klinikailag szükséges pontossággal való meghatározására, ha a fényvisszaverést műszeresen mérjük. 3. példa Ebben a példában olyan kísérletet ismertetünk, amelyben megkíséreltük a 2 332 760 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban ismertetett, többréteges analitikai eszköz felhasználását teljes vérben hemoglobin koncentrációjának meghatározására. Ez az analitikai eszköz specifikusan hasznosítható testfolyadékok, elsősorban a vér különböző komponensei meghatározására. így például felhasználható a glükóz, húgysav, kloridionok vagy albumin detektálására. E többréteges eszköznek van egy fényáteresztő rétege vagy szubsztrátja, e szuszbsztrát egyik oldalán elhelyezve legalább egy reagensrétege, a reagensréteg felső oldalán elhelyezkedő fényvisszaverő rétege és a fényvisszaverő réteg fölött elhelyezkedő szűrőrétege. Használatkor a vizsgálandó mintát a szűrőréteg felső felületére visszük fel például abból a célból, hogy a vérből a vörösvértestecskéket kiszűrjük és a szérumot az alsóbb rétegekbe jutni hagyjuk. Amikor a meghatározandó komponenseket tartalmazó szérum behatol a reagensrétegbe, a rétegben levő reagensek és a minta megfelelő komponensei között reakció megy végbe, rendszerint színváltozással járó reakció. A kimutatandó komponens jelenlétét spektrofotometriás fényvisszaverési mérések útján állapítjuk meg, éspedig a fényáteresztő szubsztráton át végezve a méréseket. E többrétegű analitikai eszköz gyártása során az alábbi oldatokat használjuk: 1. oldat: glükóz-oxidáz [2650 nemzetközi egység] 5 ml borjúbó'r-zselatin (tisztított) 9 g peroxidáz 0,184 g o-dianizidin 0,205 g víz 90 ml 2. oldat: cellulóz-acetát 1,5 g titán-dioxid 12 g aceton 90 ml xilol 40 ml 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
