172505. lajstromszámú szabadalom • Kísérleti eszköz és módszer vérben hemoglobin meghatározására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 172505 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. V. 23. (MI—617) GOIN 33/16 Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1976. V. 24.(688 981) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1978. IV. 28. Megjelent: 1979.1. 31. Feltaláló: Tulajdonos: Genshaw Marvin Alden kutatóvegyész, Elkhart, Indiana, Miles Laboratories, Inc., Elkhart, Amerikai Egyesült Államok Indiana, Amerikai Egyesült Államok Kísérleti eszköz és módszer vérben hemoglobin meghatározására 1 2 A találmány tárgya új kísérleti eszköz és módszer vérben hemoglobin meghatározására. Régóta felismerték azt a tényt, hogy a vér hemoglobintartalmának meghatározása felmérhetet- 5 len segítséget jelent a gyakorló orvos számára számos, a normálistól eltérő állapot diagnosztizálásában. így például jól ismert emlősöknél, különösen embernél a vashiányos vérszegénység állapota. Ezen állapotra — amelyet kémiai mérgezés, fertőzés 10 vagy megbetegedés okozhat — általában jellemző az, hogy a vérben a hemoglobin mennyisége csökken. Normál körülmények között férfiak esetében a vérben a hemoglobin mennyisége 100 ml vérre vonatkoztatva 12g és lóg között, 15 míg felnőtt nők esetében 11 g és 15 g között változik. 100ml-ként 12g-nál kevesebb hemoglobint tartalmazó vér jelenléte jelezheti vérszegénység állapotát. Az ilyen állapot diagnosztizálásának jelentőségére tekintettel rendkívül nagy igény áll 20 fenn érzékeny, gyors és megbízható kísérleti eszközre és módszerre a vér hemoglobintartalmának meghatározása céljából. A vér hemoglobintartalmának meghatározására a 25 szakirodalomban eddig a legkülönbözőbb módszereket és eszközöket ismertették. Rendszerint a hemoglobint mint oxihemoglobint mérik vagy pedig először számos származéka közül valamelyikké, például alkálikus hematinná, savas hematinná, 30 ciánmetaglobinná vagy karboxihemoglobinná alakítják. A hemoglobin koncentrációját ezután úgy állapítják meg, hogy az ismeretlen minta színét vagy abszorpcióját összehasonlítják egy szabványosított referenciamintáéval. Az összehasonlítás végezhető a szinek vizuális összepárositása útján vagy pedig olyan műszerek alkalmazásával, amelyek meghatározott hullámhosszokon mérik a minták fény abszorpcióját. Kedvezőtlen módon azonban ezek a módszerek rendszerint időigényesek, végrehajtásukhoz nagyméretű berendezésekre van szükség, és a berendezéseket folyamatosan kell tisztítani, illetve karbantartani ahhoz, hogy megbízható eredményeket adjanak. Egy további módszert ismertetett Tallquist, T. W. a Z. Kiin. Med., 40, 137 (1900) és Arch. Gen. Med., 3, 421 (1900) irodalmi helyeken. E módszer lényege az, hogy hígítatlan vérből vett mintát abszorbens papírra visznek fel, majd a vérrel telített papír színét vizuálisan összehasonlítják nyomtatott színmintákkal a hemoglobintartalom becslése céljából. Bár e módszer hibahatára Wintrobe, M. M. szerint 20% és 50% közötti (lásd „Clinical Hematology” című könyvének 393. oldalán, a könyv a Lea and Febiger philadelphiai kiadó gondozásában jelent meg), még ma is használja néhány orvos egyszerűségére tekintettel. Nem voltak sikeresek viszont azok a kísérletek, amelyek során megpróbálták Tallquist módszerét 172505
