172480. lajstromszámú szabadalom • Tanbábu, mesterséges lélegeztetés gyakorlására
13 172480 14 A tanbábu száj-orr részét olyan egyszerű módon is ki lehet alakítani, hogy anatómiailag az ajak helyén ne legyen horpadás. Ilyen megoldás esetén a száj-orr rész csupán az orr és szájnyílásoknak megfelelő légvezetékeket kell, hogy tartalmazza, amelyekhez a fejrészben levő hólyag tömítetten csatlakoztatható, ■vagy a hólyag a száj-orr részhez rögzíthető. Az ilyen légvezető nyílásokon át történő befúvatás esetén a fent leírtakhoz hasonlóan a fejüregben levő hólyag felfúvódik és a levegőt utánzó membránszerkezetbe juttatja. A találmány szerinti tanbábu primer levegőrendszere — amelybe a gyakorló személy a levegőt befújja — a szekunder levegő rendszertől el van választva. A szekunder levegőrendszer a fejüregben levő hólyagtól elválasztva helyezkedik el a tüdőt utánzó szerkezetben. Mivel a találmány szerint a fejüregben levő hólyag olyan térfogatú levegővel tölthető meg, amely a tüdőt utánzó szerv részére a helyes belélegeztetés szempontjából szükséges abban az esetben, ha a primer levegőrendszerben a légnyomást megnöveljük, ez veszteség nélkül kerül át a szekunder levegőrendszerbe. így a találmány szerinti megoldás azt biztosítja, hogy a tüdőt utánzó szerkezetben kialakuló légnyomás és az ott levő levegő mennyisége e szekunder levegő-rendszerben pontosan mérhető. A szekunder levegőrendszer a primer levegőrendszer terével nincs közvetlenül érintkezésben, ennek következtében ez a szekunder levegőrendszer nem fertőződhet. A 13. ábra vázlatosan szemlélteti az 1. ábra szerinti tanbábu szerkezetét azokkal a mérőműszerekkel összekapcsolva, amelyek azt jelzik, hogy vajon a tüdőt pótló szerkezet a mesterséges lélegeztetés szempontjából megfelelő mennyiségű levegőt kapott. A 13. ábra szerinti készülék részei hasonlóak az 1. ábra szerinti szerkezet elemeivel, így azonos vonatkozási számokat alkalmaztunk, amelyeket „x” jelzéssel egészítettünk ki. A 13. ábrán láthatjuk, hogy 100 légvezeték képezi a 7x gégecső folytatását. A 100 légvezeték 102 oxigénmérő készülékhez kapcsolódik. A 102 oxigénmérő készülékként gáznyomásmérő is alkalmazható, amelynek skálája liter-egységben van kalibrálva. Ennek az a feladata, hogy a tüdőt utánzó szerkezetbe juttatott levegő mennyiségét liter-egységben mérje, miáltal ellenőrizni lehet, hogy a mesterséges belélegeztetés során megfelelő mennyiségű levegőt juttat a gyakorló személy a tüdőbe. A második 104 légvezeték 106 nyomáskapcsolóhoz kapcsolódik, amely villamos áramkört bont-zár. Ez a villamos áramkör egy trigger áramkör villamos impulzusait kapcsolja egy 108 oxigén telítésméró're, amikor a tüdőt utánzó szerkezetben a légnyomás a megfelelő belélegeztetéshez szükséges légnyomást már elérte. Az oxigén telítésmérővel mechanikus 110 kapcsoló van társítva, amely nincs összekötve a levegőrendszerrel. E kapcsoló csak a kívülről végzett ún. szívmasszázs esetén működik. Az oxigéntelítés-mérő szerkezetét pl. a „Szimulátor” tárgyú 4599/72 sz. dán szabadalmi bejelentés (1972. IX. 21) ismerteti részletesen. A találmány szerinti tanbábuhoz kapcsolt műszerek a tüdő működését utánzó szekunder levegőrendszerhez csatlakoznak és pontos információt adnak arra nézve, hogy a tüdőt utánzó szerkezet a mesterséges belélegeztetés során megfelelő mennyiségű oxigénellátást kapott. Bár a találmány tárgyát a példaként említett kiviteli változatok alapján ismertettük, a találmány oltalmi körén belül számos más kiviteli változat is alkalmazható. Szabadalmi igénypontok: 1. Tanbábu, száj-száj, vagy száj-orr módszer szerinti mesterséges belélegeztetés begyakorlására, amelynek tüdőt és adott esetben a gyomrot utánzó szerve, valamint üreges gázzáró anyagú falból kiképzett fejrészt utánzó szervei vannak, továbbá a fejrészben cserélhető, - előnyösen egyszeri gyakorlásra alkalmazható - felfújható hólyag van elhelyezve, amelynek fúvócsonkja a fej falába illeszthető száj és/vagy orr nyílásokat utánzó befúvónyílásokkal van összekötve, amelyek emberi arc száj-orr részét utánzó szervben vannak kialakítva továbbá hogy a fejfalban levő üregben — előnyösen anatómiailag a nyak környékén — légkibocsátó nyílással rendelkezik, amely a tüdőt utánzó szervvel légvezeték útján van összekötve, miáltal a fejfalban lévő hólyag és a tüdőt utánzó szervben elrendezett zsák között légösszeköttetés van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a tanbábu fejfalában (2) elrendezett hólyagjának (17) rugalmas ellenállás kifejtése nélkül felfújható térfogata legalább olyan nagy, mint a helyesen végrehajtott emberi belélegeztetéshez szükséges — a tüdőt utánzó zsák felfújására szolgáló — levegő térfogata. (1972. IV. 10.) 2. Az 1. igénypont szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hólyag (17) rugalmas ellenállás nélkül felfújható térfogata a tanbábu fejüregének térfogatával azonos nagyságú. (1972. IV. 10) 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fejüregben elrendezett hólyag (17) rugalmatlan anyagból van kialakítva. (1972. IV. 10.) 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tüdőt utánzó szervben elhelyezett zsák a felfújással egyenes arányban növekvő — méretezett - rugalmas ellenállással rendelkezik. 5. A 4. igénypont szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tüdőt utánzó szervben elhelyezett zsák rugalmas ellenállása az emberi tüdő lélegeztetésekor mérhető rugalmas ellenállással azonos nagyságú. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tüdőt utánzó zsák térfogata minimálisan a helyesen végrehajtott mesterséges belélegeztetéshez szükséges levegő mennyiségével azonos. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tüdőt utánzó zsák légnyomásmérő műszerrel van összekötve. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti tanbábu kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tanbábu fejfalának üregében elhelyezett hólyag (17) a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
