172480. lajstromszámú szabadalom • Tanbábu, mesterséges lélegeztetés gyakorlására
3 172480 4 tüdőnek a belégzéssel szembeni ellenállóképességét a fejüregben elhelyezett hólyag anyagi tulajdonságaitól függetlenül utánozza. Ennek megfelelően a találmány szerinti gyakorlószerkezetnek fontos jellemzője az, .hogy a fejüregben olyan hólyag van elhelyezve, amely ellenállásmentesen fújható fel, ill. tölthető levegővel olyan mértékben, hogy ez a levegő mennyiség azonos legyen a tüdő számára szükséges lélegzett levegő mennyiségével. A tüdőt, a mellkast és a torokrészt helyettesítő szervek úgy vannak kialakítva, hogy kilégzéskor csökkenő ellenállást fejtenek ki, miáltal a tüdő felfújásakor növekvő ellenállás jön létre, így a tüdőt helyettesítő szerkezet ellenállása belégzéskor az emberi tüdő belélegzésekor észlelhető ellenállású. A fejüregben levő hólyag térfogata legalább olyan nagy, amely elegendő mennyiségű levegőt képes befogadni, hogy a tüdőt az előre meghatározott levegőmennyiséggel töltse meg. A fejrészben levő hólyag normál állapotban lohadt helyzetű. A találmány szerinti hólyagot célszerűség, alkalmasság és költségek tekintetében legelőnyösebben rugalmas anyagból, gumiból, rugalmas műanyagból vagy más anyagból, pl. nem-rugalmas papírból, rugalmatlan anyagból is készíthetjük, minthogy a találmány szerinti megoldás szerint a hólyag anyaga nem befolyásolja a tan bábu működésmódját. A hólyagnak csupán adott térfogatúnak kell lennie, amely legalább olyan nagy, amely a benne levő levegővel a tüdőt utánzó szerkezetet képes a lélegzéshez szükséges levegőmennyiséggel megtölteni. A helyes belélegeztetés azt jelenti, hogy a tüdőt pótló zsák csak akkor tölthető meg, ha a mesterségesen belélegeztetett levegő nem fejt ki jelentős légellenállást. A találmány szerinti szerkezetnél a hólyagot a szükséges térfogatra úgy fújjuk föl, hogy közben a hólyag ellenállása nem lehet nagyobb, mint az emberi tüdő belégzéskor kifejtett ellenállása. Minden helyesen alkalmazott belélegeztetésnél a levegő először a műfejben levő üregbe áramlik, majd onnan a tüdőt utánzó zsákba. A találmány tárgyát képező tanbábu előnyeit még az alábbiakkal egészítjük ki: mint említettük, a mesterséges élesztés gyakorlására alkalmazott tanbábuknak fejüregében felfújható hólyag és a tüdő szerepét utánzó zsákszerű szerve van, azaz egy primer és egy szekunder levegőrendszerrel rendelkezik. A primer levegőrendszer az, amelyet a gyakorló személy először felfúj. A szekunder levegőrendszer ettől el van különítve. Ez utóbbi a tüdő szerepét betöltő zsák, amely nincs közvetlen összeköttetésben azzal a befújt levegővel, amely fertőzött lehet. A fejüregben levő, befújt levegővel felfújható hólyag a levegőt, mint említettük, a tüdőt utánzó zsákba továbbítja. A fejüregben elhelyezett hólyag a felfújás alkalmával nem fejt ki ellenállást, így a belélegeztetéskor csak a tüdőt utánzó rész fejt ki ellenállást. Ilyen módon a befújáskor a primer levegőrendszerből a levegő veszteség nélkül jut át a szekunder levegőrendszerbe. Ez a szerkezeti kialakítás lehetővé teszi, hogy a szekunder levegőrendszerben a tüdőt utánzó szervbe juttatott levegő mennyiségét és nyomását műszerekkel pontosan mérni lehessen. Ilyen módon kimutatható, hogy a tüdő levegővel való ellátása a mesterséges belélegeztetés során rendeltetésszerű-e. Példaként említjük, hogy kb. 1,5 liter térfogatú levegőmennyiséget juttatunk a fejrészből a tüdőrészbe felnőtt személyen végrehajtott mesterséges lélegeztetés esetén. Ha a beteg tüdeje kisebb (pl. gyermeknél), természetesen a fejüregbe kevesebb levegőt kell befújni. A fejüregben levő zacskó és a tüdőt utánzó zsák térfogataránya, valamint a tüdőt utánzó szerkezet más jellemzői a találmány szerinti gyakorlószerkezet fontos jellemzői. Működés szempontjából célszerűen egyszeri felhasználásra szolgáló hólyagok alkalmazhatók. A gyártási méretszórásra nem kell tekintettel lenni, mert e hólyag belső térfogata legalább olyan nagy, mint amennyi levegő szükséges a tüdőt utánzó szerkezet levegő ellátására, hogy mérni lehessen, vajon a tüdő beléiegeztetése megfelelő volt-e. A fejüregben levő hólyag térfogatának legalább olyan nagynak kell lennie, hogy a tüdő a felfújáskor a szükséges levegőmennyiséget jelentős ellenállás nélkül fogadja be, azaz ne terjedjen ki felfújáskor. A fejüregben célszerűen egy kiugró távolságtartó elemet helyezünk el, pl. profilrudat, amely oldalirányba nyúlik, azaz a tanbábu fejrészének jobb és bal oldala között a tüdőt utánzó szerv légvezetékének nyílása mellett helyezkedik el. Ez a profilrúd egyrészt megakadályozza, hogy az összezsugorodó hólyag a nyílást lezárja, másrészt, ha a belélegeztetés során a fejüregben légzsák keletkezik, a levegő kivezetését biztosítja. A légzsák keletkezésének lehetősége akkor okoz problémát, ha a fejüregben levő hólyagot olyan térfogatra kell felfújni, amely megközelíti a fejüreg térfogatát. Nyilvánvaló, hogy a fejüreg belseje és a felfújható hólyag között esetleg létrejövő állandóan jelenlevő légzsák csökkentené a fejüregben levő hólyag hasznos térfogatát és ez zavarná a tüdőt utánzó szerkezet reakciójának értékelését, azaz a tüdő ún. működtetéséről alkotott képet. Előnyösen egy pótlólagos védőelemet is alkalmazunk, amely a profilrúddal párhuzamosan amögött van elhelyezve, vagy annak valamelyik oldalán abból a célból, hogy az összezsugorodó hólyag ne akadhasson a rúd alá, amikor a hólyagot ki vagy beszereljük. A fönt említett térköztartó elem és védőelem lényegében a légbevezető nyüást védi, hogy azt a hólyag ne zárhassa el, valamint a tüdőhöz vezető légcsatorna nyílását is mentesíti az elzáródástól. E védelem céljára gázáteresztő falat pl. huzal szita-szövetet is alkalmazhatunk, amelyet a műfej falának nyakrészébe helyezhetünk. Ezzel a fejüreget két kamrára osztjuk, amelyek közül az egyik a fejüregben levő hólyagot, a másik pedig a tüdőt utánzó szerv légvezetékének nyílását tartalmazza. Természetes, hogy ez utóbb említett kamra térfogata lényegesen kisebb, mint a hólyagot tartalmazó fejrészé. Amennyiben ezt a megoldást alkalmazzuk, úgy a hólyagot tartalmazó üregnek olyan térfogatúnak kell lennie, amely elég levegőt képes befogadni, ahhoz, hogy a műtüdőt a kivánt mértékben meg tudja tölteni levegővel. Az említett légnyílás lezárását meggátoló hatást más módszerrel, pl. úgy is elérhetjük, hogy a fejüreg belsejében hornyokat képezünk ki, amelyek a mütüdő légvezetékének nyüásáig terjednek. Ha ezen hornyok közül legalább egy a fejüreg belső részéig terjed — amit anatómiailag a tanbábú koponyarészé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
