172467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új triazol-származékok előállítására

13 172467 14 séklet és a reakcióelegy iorráspontja közötti hő­mérsékleten, illetve vizes vagy vizes-szerves oldó­szeres ásványi savakkal, például hígított sósavban, amelyhez adott esetben valamely vízzel elegyíthető szerves oldószert, így például dioxánt, tetrahidro­­furánt, metanolt vagy etanolt adunk, ugyanazon a hőmérsékleten hajtjuk végre. A (VIII) általános képletű kiindulási anyagokat például olyan (I) általános képletű vegyületekből kiindulva állíthatjuk elő, amelyekben Rt rövidszén­­láncú alkoxikarbonil-csoport, amelynek során ezt a csoportot hidroxil-csoporttá, míg az A és B gyűrűk között levő karbonil-csoportot egyidejűleg hidroxi­­metilén-csoporttá redukáljuk valamely komplex­­-hidriddel, így például lítiumalumíniumhidriddel, éterszerű oldószerben, így tetrahidrofuránban 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, ezt követően a hidroximetil-csoportot részlegesen aci­­lezzük önmagában ismert módszerekkel és végül a hidroxímetilén-csoportot az (I) általános képletű vegyületek előállítására megadott c) eljárásváltozat­hoz hasonló módon karbonil-csoporttá oxidáljuk. Az (Ih) általános képletű triazol-származékoknak olyan (I) általános képletű triazol-származékokká, ahol R] formil-csoport, a h) eljárásváltozat szerinti oxidációjánál kíméletes, szelektív oxidáló szere két, így például dimetilszulfoxidot alkalmazunk és adott esetben valamely vízmegkötőszer, így például di­­ciklohexilkarbodiimid és foszforsav jelenlétében szobahőmérsékleten vagy mérsékelten emelt, esetleg egészen 100C°-ig terjedő hőmérsékleten dolgozunk, vagy mangándioxid alkalmazása mellett, amelyet J. Attenburrow és mtsai., által a J. Chem. Soc. 1952, 1104 irodalmi helyen ismertetett módon aktiválunk, valamely közömbös szerves oldószerben 50 C° és az oldószer forráspontja közötti hőmér­sékleten, például benzolban vitelezzük ki a reak­ciót. Oxidálószerként még krómtrioxidot is használ­hatunk hígított kénsavban, mint Jones-féle oxidáló oldatban oldott állapotban, mimellett ezt az oxi­dáló oldatot előnyösen 0 C°-tól szobahőmérsékletig terjedő hőmérsékleten lassan adjuk hozzá a kiindu­lási anyag acetonnal készített oldatához. Az (le) általános képletű kiindulási anyagokat például az előzőekben említett g) vagy abban az esetben, ha R2 és R3 metil-csoportot jelent, még a b) eljárás­változat szerint is előállíthatjuk. Az (Ii) általános képletű triazol-származékoknak az i) eljárásváltozat szerinti dehidratálását önmagá­ban ismert módszerekkel szobahőmérsékleten vagy egészen 180C°-ig terjedő emelt hőmérsékleten elvégezhetjük. Valamely (Ii) általános képletű karb­­oxamidot például valamely szerves vagy szervetlen savhalogeniddel, különösen szulfonsavhalogeniddel, így p-toluolszulfonilkloriddal vagy metánszulfonil­­kloriddal, vagy a három- vagy ötértékű foszfort tartalmazó savak valamely halogenidjével, így pél­dául foszforoxikloriddal, vagy egy savanhidriddel, különösen valamely szervetlen oxigéntartalmú sav anhidridjével, közömbös, szerves oldószerben, így például dimetilformamidban vagy xilolban reagálta­­tunk. A szulfonsavhalogenideket, így például a p-toluolszulfonilkloridot, előnyösen mólegyenér­­téknyi vagy kissé megnövelt feleslegben, adott esetben valamivel nagyobb mennyiségű savmegkötő szer, különösen valamely tercier szerves bázis, így például píridin, jelenlétében alkalmazzuk. A dehid­­ratálást például szobahőmérsékleten vagy szükség esetén kissé emelt hőmérsékleten, körülbelül 1,5-szeres moláris mennyiségű p-toluolszulfonilklo­riddal vagy körülbelül 2-3-szoros moláris mennyi­ségű piridinnel dimetilformamidban hajtjuk végre. Valamely dehidratálószer további példájaként a trifenílfoszfint említjük meg, amelyet például vala­mely halogénezett szénhidrogénben, így széntetra­­kloridban, hozunk reakcióba az (Ii) általános képletű karboxamiddal. Az (Ii) általános képletű kiindulási anyagok néhány előzőekben említett eljárásváltozattal, különösen az e) eljárásváltozattal is előállíthatok. A j) eljárásváltozatnál alkálifémcianidként pél­dául káliumcianidot, különösen pedig nátrium­­cianidot alkalmazunk. Szelektív oxidáló szereken olyan anyagokat értünk, amelyek a reakciókörül­mények között az (Ij) általános képletű kiindulási anyag aldehidcsoportját nem támadják meg, ezzel szemben a közbenső termékként képződött cián­­hidrin hidroximetilén-csoportját karbonil-csoporttá képesek oxidálni. Valamely alkalmas oxidáló szer a mangándioxid, mindenek előtt J. Attenburrow és mtsai., által a J. Chem. Soc. 1952, 1104. old. irodalmi helyen leírt aktivált formában. A man­­gándioxiddal való reakciót előnyösen izopropanol­­ban vagy egy más, rövidszénláncú szekunder alka­­nolban, amelyhez a reakciókörülmények között közömbös szerves oldószert, előnyösen az (Ij) általános képletű kiindulási anyagokat jól oldani képes szerves oldószert, így például dioxánt, is hozzáadunk, illetve hozzáadhatunk, hidegen, és például -10 C° és +10 C° közötti hőmérsékleten, előnyösen 0C° körül, vitelezzük ki. Az (Ij) általános képletű vegyületekre vonatkoztatva a (VII) általános képletű vegyületet nagy feleslegben, úgyszintén az alkálifémcianidot is nagy mennyiség­ben, például az utóbbit 5-szörös moláris mennyi­ségben, a mangándioxidot pedig még nagyobb, például 20-szoros moláris mennyiségben, 2-6, elő­nyösen körülbelül 4 órás reakcióidő alatt hagyjuk reagálni. Az (Ij) általános képletű, kiindulási anya­gokként alkalmazott, triazol-származékok például az előzőekben megadott h) vagy a c) eljárásválto­zatok szerint, az utóbbi esetben olyan (V) álta­lános képletű vegyületek alkalmazása mellett, ame­lyekben Rí hidroximetil-csoportot képvisel, állít­hatók elő. Abban az esetben, ha a felhasznált kiindulási anyagok optikailag aktívak, mind a racemátok, mind pedig az izolált antipódok, vagy diasztereo­­meria esetén racemátelegyek vagy bizonyos race­mátok vagy izolált antipódok ugyancsak alkalmaz­hatók. Adott esetben ilyen kiindulási anyagok is használhatók sóik alakjában. A találmány szerinti reakciók végrehajtásánál előnyösen olyan kiindulási anyagokat használunk, amelyek az előzőekben különösen előnyösnek nevezett végtermékekhez ve­zetnek. Az előállítási körülményektől és a kiindulási anyagoktól függően a végtermékeket szabad for­mában vagy ugyancsak a találmány körébe tartozó savaddíciós só alakjában vagy adott esetben ez 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents