172457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás körfolyamatos őrlőberendezések optimum szabályozására
3 172457 4 finom kamrákban az anyagtorlódások érzékelése külön-külön mikrofonokkal történik. A fő problémát az okozza, hogy a visszavezetett daramennyiség nem abban az időpontban változik, amikor a zavar fellépett, és ennek következtében a szabályozásban káros lengések keletkezhetnek. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy a szabályozásnál még egy jelet felhasználtak. Ismert ugyanis, hogy a malomtermék mennyisége az általában használt munkapontok esetében arányos a malom töltöttségi fokával. Ebből következik, hogy a malomterméket elszállító serleges elevátor hajtómotorjának az áramfelvétele is bizonyos mértékig arányos a töltöttségi fokkal. Az így nyert jel felhasználása további problémákat vet fel, mivel a -Serleges elevátoPNjiűködéséből következik, hogy ingadozó és erősen'*,változó áram jelalakot kapunk, ahol az átlagértékr képzéséhez megfelelő szűrőkről kell gondoskodni. Az elevátor műszaki állapotától függően ugyanazon szállított anyagmennyiséghez más és más hajtómotor áramfelvétel tartozhat. A körbejáró anyagmennyiség szabályozása általában a következő összefüggés alapján történik: r(t) 4- g(t) = állandó, ahol r(t) a feladott űj anyag mennyisége g(t) a visszavezetett dara mennyisége Ebben az esetben a malom bemenetén olyan bemeneti szabályozót alkalmaznak (11 bemeneti szabályozó a 4. ábrán), amely a feladott űj anyag mennyiségének változtatásával a malomba jutó anyag mennyiségét különböző daramennyiség esetében is állandó értéken tartja. Ez a szabályozási rendszer megfelelő biztonsági sávon belül biztosítja a malomnak az optimumhoz közeli stabil üzemét, de különböző zavaró hatások felléptekor (anyagminőségváitozás, technológiai feltételek változása, stb.) a malom az optimálistól jelentősen eltérő munkapontban is üzemelhet. Célunk a találmánnyal olyan eljárás létrehozása körfolyamatos őrlőberendezések optimumszabályozására, amellyel az őrlőberendezés állandóan az optimumnak megfelelő munkaponti tartományban működik, és ahol a szabályozás káros lengéseket nem tud előidézni. Az optimumszabályozás megvalósításához kiindulási alap az irányítási feladat pontos megjelölése volt. Ezek közül az első feladat az optimális üzemelési munkapont megállapítása, második feladat pedig ezen optimális munkapont tartása az egyéb más jellegű zavaró hatások ellenére. Az ilyen jellegű feladatok általában szélsőérték szabályozókkal oldhatók meg. A klasszikus szélsőérték szabályozók a kitűzött feladat megoldására azonban alkalmatlanoknak bizonyultak, mivel az itt alkalmazott integrátoros végrehajtó szerv bemenetének a statikus nemlinearitás differenciálhányadosával kellett arányosnak lenni. A malom azonban semmiképpen sem tekinthető statikus tagnak, hanem nagy tehetetlenséggel rendelkező dinamikus rendszer, és a klasszikus szélsőértékszabályozóknál a bevitt külső zavaró jel a malom működésében kényszerlengést válthatott ki. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az optimális munkapontban a végtermék differenciálhányadosa nulla és a beadott anyagmennyiség változása azonos a visszavezetett daramennyiség változásával. Ez a tény lehetőséget biztosít léptető szabályozás bevezetésére, ahol a lépések között eltelt időt a rendszer tranzies folyamatainak lezajlási idejénél hosszabbra kell választani. A találmánnyá eljárást hoztunk létre körfolyamatos őrlőberendezések optimumszabályozására, hol a körfolyamat során az őrlőberendezésbe beadott anyagot az őrlőberendezéssel megőröljük, a megőrölt anyag szemcsefinomság szerinti szeparálásával végterméket és darát hozunk létre, a darát visszavezetjük az őrlőberendezés bemenetére és a feladott űj anyag, valamint a visszavezetett dara együttes mennyiségét, amely a beadott anyagot képezi, bemeneti szabályozóval állandó értékre szabályozzuk, amelynél a találmány szerint az őrlőberendezésbe beadott anyag mennyiségét előírt lépéseknek megfelelően egymás után megváltoztatjuk, ahol a lépések között eltelt idő nagyobb, mint az őrlési folyamat tranziens jelenségeinek lezajlási időtartama, megmérjük a beadott anyagmennyiségváltozás által előidézett daramennyiségváltozást és közvetlenül vagy súlyozottan összehasonlítjuk az anyagmennyiségváltozással, majd a következő lépésnél a beadott anyagmennyiséget az összehasonlítás eredményétől függő irányban változtatjuk meg. A találmány tárgyát a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra ismert szabályozó rendszernek az anyagáramlást szemléltető folyamatábrája, a 2. ábra az l.ábra szerinti rendszer szabályozástechnikai vázlata, a 3. ábra a különböző mennyiségi jellemzőknek a beadott anyagmennyiségtől függő változását szemléltető diagram, a 4. ábra a találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés szabályozójának funkcionális vázlata, az 5. ábra a 4. ábrával ekvivalens megoldás vázlata, és a 6. ábra az eljárás foganatosítására alkalmas szabályozási rendszer tömbvázlata. Az 1. ábrán ismert szabályozási rendszer folyamatábráját tüntettük fel, amelyen az anyagáramlást is szemléltettük. Az ábra jelöléseinél a t argumentum, a kis betűk időfüggvényekre, a nagy betűk pedig stacionárius értékekre utalnak. Az ábrán alkalmazott jelölések a következők: r(t), a feladott R űj anyag m(t), a M malomtermék g(t), a visszavezetett G dara x(t), a malomba beadott X anyag v(t), a V végtermék Az ábrán láthatjuk, hogy az 1 malom M malomterméke 3 elevátoron keresztül 2 szeparátorra jut, amely a megfelelő szemcsefinomságú V végterméket a kimenethez, a G darát pedig az 1 malom 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
