172435. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lapalakú szilicium polikrisztályok előállítására

3 172435 4 azonban legfeljebb 1420C°-on, vagy ha ez az olvadékfelület egy további öntőforma-felülettel érintkezik, legfeljebb 1200C°-on tartjuk. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott szilí­ciumot például kvarctégelyben vákuum vagy inert gáz környezetében olvasztjuk meg, és a lemez alakú testnek megfelelő formába öntjük ki, ahol az olvadt szilícium hőmérséklete az öntésnél előnyö­sen 1450-1600 C°. Öntőforma céljára elvileg nyitott vagy zárt for­mákat alkalmazhatunk. Az eljárás szempontjából az olvadási folyékonyságot elért szilíciumot egy felül nyitott, üstszerű kokillába öntjük, amelynek alsó felülete a beöntött olvadék két legnagyobb hatá­rolófelületének egyikével érintkezik, és hőmérsék­lete alkalmas módon, például hűtőfolyadékkal át­­áramoltatott fémlemez alkalmazásával maximálisan 1200 C°-os, előnyösen azonban 600—1000 C°-os, míg az olvadék szabad felső felületét, amely a másik legnagyobb felülete például hősugárzás útján, egy megfelelőképpen izzított grafitlap közelítésével legalább 200-1000 C°-kal, előnyösen azonban 200-800 C°-kal az öntőforma alsó, hűtött felüle­ténél magasabb, azonban a szilícium olvadáspont­jánál alacsonyabb hőmérsékleten tartjuk. Ha a su­gárzási hőt egy megfelelőképpen izzított grafitlap biztosítja, úgy célszerűnek mutatkozik, hogy a szo­rosan az olvadék szabad felülete fölött elhelyezett grafitlap hőmérséklete 1400-1550 C° legyen. Hogy a ..nedvesedést" meggátoljuk, előnyösnek mutatkozott, hogy az öntőformának az olvadék legnagyobb határolófelületével szomszédos érint­kező oldalfelületeit, 1200 C° alatti hőmérsékleten azonban a hűtött legnagyobb érintkező felületnél célszerűen magasabb hőmérsékleten tartsuk, hogy a megdermedő szilíciumkristálynak az oldal felületétől befelé orientált növekedését lehetőség szerint kor­látozzuk, még abban az esetben is, ha nagyobb lemezek esetében ez annak csupán a keskeny pe­remrészeit érintené. Az oldalfelületeket előnyösen 1100—1200 C0 közötti hőmérsékleten tartjuk. Öntőforma anyagaként például szilíciumnitrid, szilíciumdioxiddal preparált szilíciumnitrid vagy elő­nyösen grafit választható. A találmány szerinti eljárás egy másik változata szerint olyan öntőformát alkalmazunk, amely az olvadék mindkét szemközti- legnagyobb határoló­felületével érintkezik, előnyösen úgy, hogy ezek a felületek függőlegesen helyezkednek el, azaz a két legnagyobb felület oldalfelület, és a szilíciumolva­dékot az öntőforma e két felülete között elhelyez­kedő résen keresztül öntjük a formába. Ennél az öntőforma kivitelnél, amely előnyösen ugyancsak grafitból alakítható ki, az öntőformának az olva­dékkal érintkező legnagyobb felületei közül a me­legebbik hőmérsékletét is célszerűen 1200C’0 alatti hőmérsékleten tartjuk, hogy az olvadékkal való „nedvesítést” elkerüljük. Ha ennek az érintkező­felületnek a hőmérsékletét pontosan 1200 C0 hő­mérsékleten tartjuk, akkor ajánlatos — mivel más­részről mind a két érintkező felület közötti hőmér­sékletesés a találmány szerint 200—1000 C° között van — hogy a másik legnagyobb érintkező felületet 200-1000 C° hőmérsékletre, előnyösen azonban kb. 400-800 C° hőmérsékletre hűtsük le. Az oldal­-> felületek temperálását emellett teljesen nyitott ön­tőformáknál való szabályozás szabályai szerint vé­gezzük. Elvileg oltókristályokkal való kristálynövesztés is lehetséges, ahol az öntőformának az olvadékkal való hűtött érintkező felületét a szilícium olvadék­nak a beöntését megelőzően egy vékony, ezt az érintkező felületet kitöltő lap alakú, a kívánt krisz­­tallográfiai paraméterekkel rendelkező szilícium­kristállyal töltjük ki. A találmány szerinti eljárás egy további foganatosításának módja az. hogy a nyitott öntőformába — amelynél az olvadék leg­nagyobb határoló felületei közül csak az egyik érintkezik az öntőformával, mégpedig annak hűtött alsó felületével — rétegesen vagy folyamatosan szi­líciumolvadékot adagolunk, úgy hogy a mindenkor megdermedő szilíciumréteg az utánatöltött olvadék kristálynövekedési feltételeit egy krisztallográfiailag előnyös orientáció szerint határozza meg, és a lap alakú szilícium-kristályokat tuskó vagy rúd alakban növeszti. A hőmérsékletet emelett alkalmas mecha­nikus vagy elektromos programadó segítségével fo­lyamatosan szabályozzuk előnyösen a találmány szerinti határok között. Ha a folyamatosan adagolt szilíciumolvadék felületét megfelelő hősugárzó test alkalmazásával kb. 1400 C° hőmérsékleten tartjuk, akkor az öntőforma eredeti alsó felületét a szilí­cium tuskók felhalmozódása során folyamatosan erősebben kell hűtenünk, hogy a dermedési front, amely az utána öntött szilíciumolvadékkal érint­kezik 400 és maximálisan 1200C0 közötti hőmér­sékletű legyen. Az öntőforma oldalfelületeinek temperálását megfelelő módon szabályozni kell, úgy hogy mindenkor a folyékony szilícium olva­dékkal érintkező zónákat célszerűen 1100 és legfel­jebb 1200 C° közötti hőmérsékleten tartsuk. A találmány szerinti eljárással készített szilícium­kristályok meghatározott „szennyezését” úgy végez­zük, hogy a szilícium-olvadékot az öntőformába való beöntése előtt megfelelő „szennyező” anya­gokkal, például borral, alumíniummal, galliummal, indiummal vagy arzénnal, antimónnal vagy foszfor­ral dúsítjuk. Adott kristályorientálású lap alakú szilíciumkristályok előállítását a hőmérsékleti para­méterek pontos betartásával végezzük. Ugyanígy állíthatunk élő más félvezető típusú anyagokat is. amelyek olyan tulajdonságúak, hogy a dermedéskor kitágulnak, mint például a germánium, gallium­­arzenid vagy galliumfoszfid. A találmány szerinti eljárással előállított lap alakú szilíciumkristályok a kristály rövidebb ten­gelye irányában kialakuló egykristály zónájú, kris­­tallográfiailag előnyös orientációjú oszlopos struktú­rájú kristályszerkezetűek és félvezető tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. Ha az olvadékhoz az öntő­formában való öntést megelőzően „szennyező” anyagokat adagolunk, akkor az a szilíciumban rendkívül homogén módon oszlik el, anélkül, hogy radiális vagy axiális irányú gradiensei lennének. A félvezető iparban az elektronikus kapcsolási elemekhez elsősorban olyan szilícium kristályok használhatók, amelyek előállítása során az olvadék­hoz annyi dopoló anyagot adagolnak, hogy a szi­líciumkristály 5x10*4 - 5xl0‘8 köbcentiméteren­kénti atom-dopoló anyagot tartalmazzon. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 5S 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents