172384. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kapilláris víztől nedves falak kiszárítására
5 172384 6 Széniszap helyett olyan porszenet is alkalmazhatunk, amelynek kalória tartalma 4000 fölött van. Miután a 13 földelektródát a 17 rézszalaggal a 21 hivatkozási számmal jelölt helyen összeforrasztottuk, a földelés fölé 20 bentontömböt helyezünk, nevezetesen a fémes összekötésnek a talajba eső részét (a 17 c rézszalag vízszintes szakaszát) betonba ágyazzuk. Ezzel a szigetelés és a korrózióvédelem követelményeinek egyeránt messzemenően eleget teszünk. Az 1 téglánál vastagabb 22 szélességű belső válaszfalban ugyancsak kialalkítjuk az 1 hornyokat, ame- jq lyek egyikében az 5 falelektródák szerepét ellátó 7 huzalt helyezünk el és ezt helyzetében 9 szegekkel rögzítjük. A másik 1 horonyban 5 falelektróda van. Célszerűen, ha az elektrósrendszert elkészülte után két nap múlva ellenőrizzük. A földelés ellenállásának 15 elektródaként legalább 12 Ohm értékűnek kell lennie. Megmérjük továbbá az 5 falelektróda illetőleg a 7 huzal és az áramkört záró 17 rézszalag közötti falszakaszban föllépő elektromotoros erőt. Itt legalább 100 mV feszültséget és 6 mA áramerősséget kell 20 mérnünk. Ha ezek az értékek valóban fennállnak, a falszárítási folyamat a kívánt módon valósul meg. Ekkor az 1 hornyokat 11 vakoló habarccsal kitöltjük és a nyers téglafallal szintbe hozzuk. A vakoló habarcs összetétele a bentonittól eltekintve ugyanolyan, mint 25 4 ágyazó habarcsé. A II lapon látható megoldás lényegében két vonatkozásban különbözik az előbbitől. Az első külömbség, hogy talajjal érintkező pincefal teknőszigeteléséről van szó, amelyet úgy állítunk 30 elő, hogy a padlóvonal fölött 1 hornyot alakítunk ki, amint ezt az előző példával kapcsolatban ismertettünk. Ezzel az 1 hornonnyal párhuzamosan 15-20 cm távolaságban mindig további vízszintes 1 hornyokat vésünk ki, amig a pincefödém illetőleg a terep- 35 szint magasságát el nem érjük. Ezt követően 30 - 250 cm közökben függőleges 1 hornyokat képezünk ki, amelyek a már kialakított vízszintes 1 hornyokat keresztezik. Végül a padlóval illetőleg a terepszinttel szomszé- 40 dós, vagyis a legalsó és a legfelső 1 horonyban elkészítjük az előző példából már ismert 3 furatokat, amelyek közül az alsók az ugyancsak már említett 10 -15-os szögben lefelé, a fölső 3 furatok viszont fölfelé lejtenek és így körülbelül 10 cm magasságban a 45 terepszint fölé érnek. Elkészítjük a teknőszigetelés elektródarendszerét, amely lényegében megegyezik az előző példa szerinti megoldással. A különbség mindössze az, hogy a „ vízszintes hornyokba 8 huzalokat helyezünk, amelye- 00 két helyzetükben 9 szegekkel rögzítünk és csomóponti 10 hegesztések útján is összekötünk a függőleges 1 hornyokba helyezett 8 huzalokkal. All vakoló habarcs elkészítését és alkalmazását cc az előző példában már ismertettük, úgyhogy ezekre a ° részletekre nem kell kitérnünk. Az említett másik különbség az előző megoldoshoz viszonyítva, hogy az adott esetben két párhuzamosan kapcsolt 13 földelektródát alkalmaztunk. A gn talajviszonyoktól függően természetesen alkalmazhatnánk többet is. A földelektródák méretezésével kapcsolatban ugyanis meg kell jegyeznünk a következőket: A 13 földelektródáknak a talajjal, illetőleg az ágya- 35 zó anyaggal érintkező felületét úgy kell megválasztanunk, hogy a pozitív vagy 5 falelektródák felületének legalább másfélszerese legyen. A viszonyszámot a 13 földelektródák egymástól való távolsága határozza meg. Ez a távolság - tapasztalataink szerint- nem lehet nagyobb, mint 15 m. A távolságot egyébként befolyásolja a talaj nedvességtartalma és a talajvízben oldott sók mennyisége. Nyúvanvalo ugyanis, hogy az utóbbi tényezők meghatározzak az 5 falelektródák és a 13 földelektródák között az elektrolit minőségét és ezzel az egész rendszer galvanos értékeit. Kísérleteink során például úgy találtuk, hogy 100 mg/lt (miligram per liter) S03 -at tartalmazó talajvíz esetén a 13 foldelektródák távolsága legföljebb 6 m lehet. Ha viszont ez a fajlagos mennylég több, mint 1500 mglt, akkor a 13 földelektródák 15 m távolságban lehetnek egymástól. A II lapon látható másik falrészlet ugyancsak két vonatozásban különbözik az I lap szerintitől. Egyrészt 23 vastagsága kisebb, mint a másik fal 22 vastagsága, nevezetesen féltégla vastagságú falról van szó. A másik különbség éppen ebből adódik: a padloszint közelében elhelyezett vízszintes 1 hornyokban a 23 fal mindkét oldalán 7 huzal van elhelyezve, szemben ^ előző megoldással, ahol az egyik oldalon 5 falelektrodát alkalmaztunk. , ,, ,___, „ Féltéglánál vékonyabb falak eseten elég, ha csak a fal egyik oldalán alkalmazunk 1 horonyban 9 szegek-1 1 ••___fl.11 ^7 Un>rn1t SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás kapilláris víztől nedves falak kiszárítására, amelynél a kiszárítandó falba és az ezzel szomszédos talajba furatokat (3, 12) furunk, ezeket ágyazó anyaggal (15) kitöltjük a fal és a talaj furataiba (3 illetőleg 12) falelektródákat (5) illetőleg földelektródákat (13) helyezünk és ezeket egymással fémesen (17) összekötjük, azzal jellemezve, hogy ágyazó anyagként (4, 11, 15) kalcium kivételével, egyéb alkáli földfémet tartalmazó keveréket alkalmazunk, a falelektródákat (5.7.8) és földelektródákat (13) pedig más-más fémből készítjük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a falelektródákat (5.7.8) rézből készítjük. 3. Az 1, vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve hogy a földelektródákat (13) cinkből készítjük. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a földelektródákat (13) horganyzott acélcsőből készítjük. 5. Az 1. — 4 igénypontok bármelyike szerinti eljárás fogantosítási módja, azzal jellemezve, hogy legalább két párhuzamosan kapcsolt földelektródát (13) alkalmazunk (H lap). 6. Az 1. - 5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítái módja, azzal jellemezve, hogy az alkáli földfémet alkáli földfém földpátjának alakjában viszünk be. 7. Az 1. — 6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy alkáli földfémet báriumszulfátot (BaS04) alkalmazunk. 8. Az 1. — 7. igényépontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy falelektródák (5) ágyazó anyagként kötőanyagot tartalmazó habarcsot (4) alkalmazunk, amelyhez bentonitot adunk. 3
