172361. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerkezet többfokozatú nyomáscsökkentő berendezések hőrekuperációs szintszabályozására, különösen folyamatos bauxitextraháló berendezésekhez

3 172361 4 Ez az önszabályozás mind a nyomáscsökkentő tar­tályból és a hőcserélőből álló részegységben, mind pe­dig a több részegységből álló teljes kaszkádban végbe megy, amennyiben a tartályokban a szinteket és a kaszkádnyomásokat megfelelő arányossági tartomá­nyokon belül a folyamatterheléstől függő értéken tartjuk. Eltekintve a rögzített fojtású keverőcső önszabá­lyozó hatásától a hőátvitel kiegyenlítő hatással is jár, amennyiben nagyobb áthaladási teljesítmény esetén a nyomás a hőátvitelhez szükséges nagyobb hőmér­sékletkülönbség miatt is a keverőcső és a rögzített fojtás előtti nyomásnövekedéssel azonos értelemben növekszik. Kielégítő gazdaságosság biztosítása végett a beren­dezést meghatározott terhelési tartományon belül, célszerűen a normál terhelés 50 százaléka és 150 szá­zaléka között kell járatnunk, a hőcserélőt pedig a hőátbocsátó képesség biztosítása végett megfelelően kell méreteznünk. A találmány szerinti szerkezetet az jellemzi, hogy az önszabályozást a tartály lefolyásába iktatott rög­zített fojtás és a szintmeghatározó gőzbeveeető nyí­lások, célszerűen a folyadékba merülő fölszálló cső rése és/vagy furatai biztosítják. A rögzített fojtáshoz irányuló gőzáramlás külön vezetéken át is végbemehet. Ennek alsó végén van azután a gőzbevezető szabályozó nyílás (rés vagy fu­ratok), amelyek a folyadék szintszabályozásának sza­bályozási körzetét meghatározzák. A találmány szerinti eljárás és az eljárás foganato­sításához való szerkezet alkalmazása az eddig ismert megoldásokhoz viszonyítva számos előnnyel jár. A berendezés szabályozásához szükséges költséges és érzékeny üzemű mérő- és szabályozó berendezések mozgó alkatrészeket nem tartalmazó mechanikus szerkezettel helyettesíthetők. Nagy jelentőséggel bír, hogy a különleges szabályozó szelepeket, amelyek leg­többször különösen a pép szilárd alkotórészeivel oko­zott kopásnak vannak kitéve, rögzített fojtások he­lyettesítik. Minthogy ezek szintereit fémből készült betétgyűrűkkel vannak kialakítva, igen kopásállók, egyszerű szerkezetűek és viszonylag olcsók. A záró­­gőzös szintszabályozás és a hőátvitelnél fellépő ki­egyenlítődés kedvező találkozása folytán a kaszkád­ban a terheléstől függő automatikusan jellegzetes nyomásváltozás alakul ki, ami biztosítja a fázisok ki­fogástalan szétválasztását, a nyomáscsökkentő tartá­lyokban a szült állandóságát, valamint a jó hőreku­­perációt. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismer­tetjük, amelyen a találmány szerinti eljárás fogana­tosításához való szerkezet példakénti kiviteli alakját tüntettük föl. A rajzon: Az 1. ábra rekuperációs kaszkád kapcsolási vázlata nyomáscsökkentő tartályokkal és hőcserélőkkel. A 2. ábra nyomáscsökkentő tartályokat tüntet föl keverőcsővel és rögzített fojtással metszetben. A 3. ábra gőzbevezető szabályozó nyílássokkal el­látott lefolyócső részének metszete látható. A rajzon azonos hivatkozási számok hasonló rész­leteket jelölnek. Valamely áramlási ellenállás átbocsátó képessége egyenlettel irható le. 2 Az önszabályozó hatás a 2. ábra alapján az (1) egyenlet figyelembe vételével a következőképpen tár­gyalható : A 2. ábrán látható rögzített 8 fojtás az (1) egyen­letben az állandó kv érték képviseli. A nyomáscsök­kentő 5 tartályban lévő folyadék szintje értékek között változik, amikoris a szabályozó 7 nyí­lásokon át egyre több zárógáz áramlik a 6 lefolyócső­be (3. ábra). Ennek következtében az áramló keverék (az (1) egyenletben v^) fajlagos térfogata csökkenő szinttel egyre nagyobb Tesz. XJgyanekkor az (1) egyen­letben m szimbólummal jelzett áramló tömeg egyre csökken. Ezzel a találmány szerinti szerkezetben vég­bemenő önszabályozási folyamat már belátható: Amikor a tartályban a folyadékszint magasabb, az elfolyó tömeg növekszi, süllyedő szint esetén pedig automatikusan csökken. Az ilyen szabályozási elkép­zelés megvalósításához a szerkezetet megfelelően kell méretezni. Evégből mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy forrásban lévő folyadék fajlagos térfogata a fojtásnál föllépő kigőzölgés következtében növek­szik: vExp = v'-kw(p) DP (2). Emellet föl kell ismerni, hogy a gőzfázis fajlagos tér­fogata lényegesen meghaladja az azonos nyomású fo­lyadékfázis fajlagos térfogatát és ez a fajlagos térfogat a nyomás csökkenésekor még növekszik: vgőz = v" *Kd(P> DP (3>­A (2) és (3) egyenletből kitűnik, hogy a fajlagos tér­fogat növekedése a nyomáscsökkenés folytán arányos az áramlási ellenálláson föllép- DP nyomáskülönbség­gel. A szerkezet méretezéséhez ismerni kell a Kw(p) és Kp,(p) értékeket. Itt termikus függvényekről win szó, amelyek jellemzők a telítettségi állapotra. Valamely rendszer termodinamikus szabadsági foka a telített­ségi állapotban ugyanis az egységre >.sokken. Ennek alapján azután például a nyomás függvényében va­lamennyi további állapotjelző és ezek kombonació­­jának illetőleg deriváltjainak változásai termikus függ­vények alakjában már hozzáférhetők. A (2) és (3) egyenletből, valamint az általános ke­verési szabályból végül kiadódnak a fajlagos térfogat azon értékei, amelyek a folyadékból és gőzből álló ke­verékre vonatkoznak és az (1) egyenlet értelmében a zárógőzös szabályozó hatást kiváltják. vn = x • vgőz +(I'x)vExp (4) Az x gőzhányad a rögzített fojtás előtti állapotra vo­natkozik. A 3. ábrán érzékeltettük, hogyan lehet a szabályozó 7 nyílásoknak a 6 lefolyócső mentén tör­ténő függőleges elosztásával célszerű szabályozási tar­tományt kialakítani. Jellegzetes eredményként a 3. ábrával kapcsolat­ban például utalhatunk arra, hogy néhány atmoszféra nagyságú nyomástartományban az m tömegteljesít­­mény Hppn . Hmax szinváltozás esetén megkétsze­reződik, amikoris az x gőzhányad csak nehány száza­lékkal változik. Befejezésül utalunk arra, hogy a zárógőzös szint­­szabályozás folytán szomszédos tartályok között ter-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents