172360. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nedves, puha agyagos és/vagy iparilag szennyezett talajok szilárdítására és javítására
5 172360 6 után útépítésnél, talaj javítási és hasonló munkáknál használhatjuk fel. A 35 tárolóegység oldalfalakkal részekre osztható (8. ábra). Az egyik részben elhelyezett, alapozásra alkalmatlan 13 talaj a 11 szívóvezetéken át az A berendezésbe juttatható, ahonnan azután a 19 keveréket a 12 vezetéken át egy másik részbe adagoljuk. A 9. ábrán B berendezés látható, amely a kezelendő, alapozásra alkalmatlan 59 talajba van süllyesztve. Ennek 51 szívóegysége van. Az 51 szívóegység 52 beömléssel és 53 kiömléssel van ellátva. Az 53 kiömlés 54 keverőegység fölött elrendezett 55 adagolóegységgel közlekedik. Az 54 keverőegység 56 kiömlése az 51 szívóegység 52 beömlése alatt van elrendezve. Stabilizátor szállító 58 cső az 55 adagolóegység felső részéhez csatlakozik. Az 59 talajt az 51 szívóegység 52 beömlésen át szívjuk fel, a 60 keverék pedig a berendezésből az 54 keverőegység 56 kiömlésén át távozik. A 10. ábrán a talaj szint alatti B berendezés részletesebben látható. Az 51 szívóegység ún. „mono-rendszerű” 61 szivattyú. Ennek rugalmas 62 állórészt magában foglaló háza van, amelyben 65 motorral forgatott 63 rotor 64 hajtórúd útján van hajtva. Az anyagszállítás a beömléstől a kiömlésig a 62 állórész belső felületén kialakított csavarfelület és a 63 rotor külső palástján kialakított csavarfelület között történik. A 61 szivatytyú szívóhatását 700—750 hgmm-re, a nyomóadagoló 55 egység nyomását pedig 10—24 kp/cm2 közötti tartományban választottuk. A 61 szivatytyúval nagyon viszkózus anyagok, valamint 70— 80%-os víztartalmú anyag is jól szállítható. A.6l szivattyút víztömör 65 motor hajt, amely lehet villanymotor vagy hidromotor. A 61 szivattyú a 67 csőben függőlegesen van elrendezve, és 66 beömlése lefelé van irányítva. A 67 cső felső végén behatoló 68 szerkezettel, pl. vibrátorral van ellátva, és az egész 79 daruval van emelve, illetve süllyesztve. A 61 szivattyú 69 kiömlése 70 keverő felső végénél 71 adagoló-egység beömléséhez csatlakozik. A 70 keverő, jelen esetben álló, nem hajtott rendszerű, amelynél üreges hengerben 72 elemek vannak elrendezve. A 70 keverő felső része flexibilis 73 csővel van kapcsolatban, amelyen át a stabilizátor a nyomás alatt adagoló 74 egységhez csatlakozik. A 74 egység szivattyúból, motorból áll. Így a 73 csövön át a 71 egységbe betáplált stabilizátor a 61 szivattyú 69 kiömlésén át beadagolt 59 talajjal együtt a 70 keverőn átáramlik, jól öszszekeveredik mielőtt azt elhagyná. Természetesen olyan megoldás is lehetséges, amelynél forgórendszerű keverőt, vagy dagasztóegységet alkalmazunk. A 70 keverőnek kiömlésénél 75 leválasztója van, amely megakadályozza, hogy a keverőbői kilépő keveréket a 61 szivattyú újból beszívja. A 61 szivattyú és a 70 keverék közé a 75 leválasztó helyett 76 keverőrácsot is iktathatunk (11. ábra). Ennek a 61 szivattyú és a 70 keverő befogadására 77 és 78 nyílásai vannak. A 12. ábrán a B berendezés üzemi helyzeteit tüntettük fel. Az I helyzetből a berendezés a behatoló 68 szerkezet működtetésével a kívánt mélységig az 59 talajba van süllyesztve (II és III helyzet). Egyidejűleg működésbe hozzuk a 61 szivattyú és a stabilizátor adagoló 74 egységét. A nyert 60 keveréket azután a 70 keverőbői szilárdított 80 cölöpként adagoljuk vissza a talajba. (IV helyzet.) A 80 cölöp az V helyzetben látható módon éri el a talajszintet. Természetesen olyan talajoknál, amelyekbe a B berendezés saját súlyánál fogva besüllyeszthető, nem kell behatoló 68 szerkezetet alkalmazni. Ennél a megoldásnál az alapozásra alkalmatlan talaj és a stabilizátor keverési aránya és menynyisége a talajszint fölött ellenőrizhető, mivel a 70 keverő beömlésénél és a 74 egység kiömlésénél víztömör elektromágneses áramlásmérőt helyeztünk el (a rajzon nincs ábrázolva). Így a talaj ellenállása vagy állapota is megbecsülhető, azáltal, hogy a 70 keverő kiömlésénél a nyomást mérjük. Megállapítható továbbá a B berendezés behatolási mélysége azáltal, hogy a 68 szerkezetet a huzal egyik végéhez rögzítjük, amely huzal másik vége önszinkronizáló motorral csigán át van kapcsolatban. Így az önszinkronizáló motor a B berendezés behatolásának arányában foroghat. A javasolt berendezéssel 80 cölöpök egymás mellé, távközzel készíthetők, amint a 13. ábrán látható. A 14. ábrán szorosan egymás mellé készített 80 cölöpök láthatók. Olyan megoldás is lehetséges, amelynél az alapozásra alkalmatlan talajt támasztó stabilizált 81 réteget alakítunk ki (15. ábra). A 16. ábrán a találmány szerinti berendezés hármadik példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A szívóegységet C hiv. jellel jelöltük, amelynek mono-rendszerű 82 szivattyúja 83 motorja és a szivattyú külső palástján elcsúsztatható 84 csúszólemeze van. A 82 szivattyú és a 83 motor megegyezik a 2. második példakénti kiviteli alaknál ismertetettel. A 82 szivattyúnak az idegen anyagok távoltartására 85 szűrőrácsa van. A 84 csúszólemeznek a 82 szivattyú befogadására középen nyílása van. A 17. ábrán a 16. ábra szerinti berendezés üzem közben látható. Az I helyzetben a 84 csúszólemez alapozására alkalmatlan 87 talajon fekszik fel. A II helyzetben a 82 szivattyú működtetésével a C szívóegység mélyen behatol a 87 talajba. A 87 talajt a 82 szivattyú 88 kiömlésén át az 1. ábrán feltüntetett megoldáshoz hasonlóan a talaj szint fölött elrendezett keverőegységbe juttatjuk, ahol stabilizátorral összekeverjük. A nyert keveréket pedig tetszés szerinti módon hasznosítjuk. A III és IV helyzetben látható módon a 84 csúszólemez a 82 szivatytyú külső palástja mentén elcsúszik, ezzel megakadályozza, hogy a 82 szivattyú alsó részén vákuum képződjék. Egyúttal biztosítja, hogy a 82 szivattyú a 87 talajt jól felszívhassa. Eljárhatunk úgy is, hogy a 11 szívócső függőleges szakaszán is 84 csúszólemezt helyezünk el (1. ábra). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
