172344. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz nagyfeszültség érintésével és közelében végzett hálózatszerelési munkákra
3 172344 4 és használatos munkamódszer. Az eljárás 120, 220 400 és 500 kV feszültségen és hosszúrúd szigetelőkre nem használható. Csak a leghosszabb szigetelőláncokra, egysapkás szigetelőkre 750 kV feszültségen lehet alkalmas. Az eljárás során a sérült szigetelőtagokat csavaros kalodával összehúzzák, mechanikailag tehermentesítik és villamosán rövidre zárják, kicserélik és a kaloda oldásával, leszerelésével megterhelik. A módszer veszélyesnek ítélhető, mert a szigetelőlétrán álló munkás a szigetelőláncon foglal helyet, a test kb. 30—40%-kal lerövidíti a szigetelési távolságot, megnöveli a térerősséget és az esetleges villamos ív útjában van. Az áramvezetők megemelése a szigetelőlánc cseréjéhez eddig használatos csavarorsós emelővel nehéz és lassú. Szigetelőköteles csigasorral a földről pedig szigetelési szempontból veszélyes és az oszlopszerkezetet a vezeték súlyánál nagyobb erő terheli. Az egyszerű csavarorsós emelő és az egy szigetelőköteles terelőkerék kis teherbírású, a köteges vezetékre alkalmas szerkezet nehezen kezelhető. A több kerekes csigasor a több ágú szigetelőkötéllel szigetelési távolságot használ el és veszélyes. Ismeretesek a köteges áramvezetők távolságtartó szerelvényeinek, a sodronyok javítására az áram vezetőn haladó önjáró lábhajtású vagy a földről vontatott szerelőkerékpárok és szerelőkocsik. A 333 648 lajstromszámú szovjetunióbeli szabadalmi leírásból ismert szerelőkerékpár csak hármas kötegvezetőknél alkalmazható. A hajtóerőt a sodronyra, a súlyerőhajtott kerékre eső része és a súrlódási tényezők viszik át, ami az oszlop közelében a vezeték emelkedő szakaszán nem elegendő. A hajtott kerék átmérője szükségszerűen nagy. A pedál és a hajtott kerék között kényszerkapcsolat van. A szerelő lába a vezeték lejtős szakaszán sem pihenhet. Hátrafelé kell hajtani állandóan, ami szokatlan és fárasztó. Külön fékszerkezete van és a fék nyomása az áramkötéseknél ütközést okoz. A szigetelőlánchoz érve le kell emelni és a másik oldalra kell áthelyezni. A leemelés és felhelyezés bonyolult, súlya nagy, használata nagy erőkifejtést igényel. Az ismert szerelőkocsik kosárjellegűek. Zárt szerkezetük megnehezíti a munkavégzést és a beki és átszállást. Nagy súlyuk megnöveli a vezeték belógását. A Szovjetunióban mikrohuzalos szövetből és ezüstgyapot rátét anyagból készült, külön fémporos festésű sisakból, félvezetőtalpú bakancsból és kabát-nadrágból álló ruházat terjedt el. Hátránya, hogy védőhatása kisebb, nem textíliaszerű, gyűrődik, nem tartós. Az NDK-ban használatos védőruházat kezeslábas overál. A fémrácsot a ballonvászonra és a közönséges kesztyű kézfej részére, rézhuzalból varrógéppel, steppelő keresztöltéssel csíkokban varrják feL A sisak fém, a bakancs talpa félvezető, a sisak—ruha—kesztyű között hajlékony sodronykötések vannak. A ruha fémbetét és a szerelő teste rugós karkötővel fémesen összekötött. Hátrányos, hogy védőhatása kicsi a test árama nagy, nem véd a tranziens áramütésektől, technológiai tévedés és a potenciálkötés elmulasztása veszélyes. A test és ruházat összekötése elvileg téves a „csípő” érzést nem az összekötéssel, hanem a védőhatás növelésével kell megszüntetni. A kétrétegű ruházat nem szellőzik és nyáron meleg. A legújabb francia védőruházatot a SERECT kutató fejlesztette ki és a Kandelaft találmányok gyára gyártja. Szerkezetében a láncvonal műanyag cérna, a vetülékfonál fémszálas. A szerkezet csíkos rácsot alkot, amelynek védőhatása a kockás rácshoz viszonyítva kisebb. A fémszálak igénybevétele nagy, felületük egyszeres a vezetőképesség lánc- és vetülékirányban nem egyenlő, hosszirányban kisebb. Az 1 cm2-re eső fonalak száma 16 fémszál és 10 műanyag. Sűrű szövésű, nem szellőzik és páralecsapó. A szövet szimpla kiképzésű, mindkét oldala fémes. A test szigeteléséhez külön bélésszövetet igényel, ami csökkenti a szellőzést. A láncfonalon a fémszálak csúsznak. Az ismert megoldások egyedi jellegűek csak néhány berendezésre és oszloptípusra alkalmasak. Célunk, hogy találmány szerinti megoldásunkkal ezen hátrányokat kiküszöböljük és a feszültség alatti munka termelékenységét, biztonságát és kényelmét növeljük, költségeit, veszélyeit és időjárás-függőségét csökkentsük. Találmány szerinti eljárásunk során távvezetéktartó és feszítő szigetelőláncait, áramvezetőit és szerelvényeit szigetelten felfüggesztett lengő szerelőszékkel vagy önjáró szerelőlifttel védőruházatban közelítjük meg, érjük és hagyjuk el. Az oszlopképtől és a vezetékelrendezéstől függően a lengő szerelőszéket műanyag hosszúrúd szigetelővel és szigetelőkötéllel, az üzemi szigetelőláncénál magasabban levő, függőlegeséhez közeli tartószerkezetbe, oszlopkarra, csúcsra függesztjük vagy a műanyag hosszúrúd szigetelőre az üzemi szigetelőlánc mellett egyező magasságban, illetve az önjáró szerelőliftet műanyag szigetélő csörlőhevederre, hosszúrúd szigetelőre az üzemi szigetelőlánc mellett egyező magasságban függesztjük fel vagy a szerelőszéket a műanyag hosszúrúd szigetelőre az oszlop és az üzemi szigetelőlánc között középtájon egyező magasságban függesztjük fel a tartó szigetelőláncokon és áramvezetőkön végzett munkákhoz. Az önjáró szerelőliftet műanyag csörlőhevederrel, illetve a szerelőszéket műanyag hosszúrúd szigetelőre, szigetelőkötélre és görgős kocsival, kiengedő-visszatartó biztosító szigetelőkötéllel a védővezetőre is felfüggesztjük. A feszítő szigetelőláncon és az áramvezetőkön végzett munkákhoz. A lengő szerelőszéket, illetve a szerelőliftet vízszintes irányban ingaszerűen az oszlop és a vezetékek között mozgatjuk. A munkát az első áramvezetőn közvetlenül, a második áramvezetőn átszállással, másik szerelőszékkel a nagyfeszültséggel érintkezésben végezzük. Az önjáró szerelőliftet az oszlop és a vezeték függőlegese között ingaszerűen, szigetelt kihúzással-visszatartással, a vezeték és a szigetelési távolság között, csörlő Iábhajtásával mozgatjuk. ■ ■■ - ' 5 10 15 20 25 30 35 [40 45 50 55 60 «5 2
