172307. lajstromszámú szabadalom • Készülék egy feljegyzéshordozón rögzített két vagy több görbe önműködő leolvasására és kiértékelésére
3 172307 4 fotodióda jelzi a görbe jelenlétét. Ezeknek az ismert berendezéseknek az összetett logikai-kiértékelő kapcsolása a kiértékelendő diagramtárcsák típusához, valamint a különleges feljegyzési módhoz illeszkedik, és más rendszerű diagramtárcsáihoz és feljegyzési módhoz nem alkalmazható minden további módosítás nélkül, ily módon a különféle típusú diagram-trácsához és minden különleges feljegyzési módhoz más és más kiértékelő kapcsolásra van szükség. Ezen túlmenően ezeknek az ismert berendezéseknek a kifogástalan működéséhez feltételezik azt, hogy a feljegyzett diagramok vonalvastagsága szempontjából viszonylag vékony és hosszabb regisztrálási időtartam alatt állandó tűrésű vonalakat kell kiértékelni, amelyek ezenkívül pontosan koncentrikusan húzódnak. Ezek a feltételek éppen a menetidő-diagramoknál nem állnak fenn. Továbbá az említett ismert berendezésekkel történő kiértékelésnél feltétel az is, hogy a különböző görbék tűrési tartománya, illetve két szomszédos nyomvonal egymásba nem nyúlik át (2 104 351 sz. NSZK közzétételi irat). Annak érdekében, hogy egyetlen diagramtárcsán kettő vagy több koncentrikus nyomvonalon feljegyzett görbe egy ilyen ismert berendezéssel kiértékelhető legyen, az ismert berendezést oly módon alakították ki, hogy a teljes letapogatási helyet a diagramtárcsára radiálisán, a kiértékelendő koncentrikus nyomvonalnak megfelelően mechanikusan eltolták. Ez tehát azt jelenti, hogy a különböző koncentrikus nyomvonalaknak csak az időben egymás után történő kiértékelése lehetséges. Felmerült azonban annak a lehetőségnek az igénye, hogy egy második letapogatási helyet is kialakítsanak a második nyomvonal kiértékelésére, amelynél egy további kiértékelőberendezésre, valamint a megfelelő két nyomvonalat kiértékelő kapcsolásra van szükség, amely kiértékelést egy időben lehet elvégezni. Ezt a gyakorlatban a mechanikus és kapcsolástechnikai berendezések megkétszerezésével oldották meg. Ismeretes továbbá a regisztrált mérési eredmények időtartamának automatikus vizsgálatára szolgáló berendezés, pl. az 1 499 399 sz. NSZK közzétételi iratból, amelynek segítségével sávdiagramok értékelhetők ki, és amely berendezés pontonkénti letapogatással működik. Ez a készülék egy forgó lyuktárcsából és egy megfelelő optikából áll a diagramtárcsa radiális metszete tartományának leképezésére, amely a lyuktárcsa síkjában történik. Fotodetektorként fotosokszorozó szolgál, amelynek működése megfelel a sötét érték időtartamának. A görbe átlépésekor a sötétérték megfelel a leolvasott sáv szélességének. Itt lényegében tehát egy folyamatos vonal letapogatásáról van szó, és ennek következtében a sávdiagram szélességének felismerésére van szükség, amelynek a szélességével arányos analógjel négyszögimpulzus alakjában jelenik meg. Annak érdekében, hogy ennek a szélességét és ezzel együtt a sávdiagram szélességét mérni lehessen, az előállított jel szélességét nagyfrekvenciás oszcillátor jelével mérik meg. Ennél az ismert készüléknél az oszcilláló letapogató pont előállításához, valamint a sávdiagram szélességének számlálásához külön előállított nagyfrekvenciás jel segítségével azt jelenti, hogy járulékos kapcsolástechnikai többlet áramkörökre van szükség, és ezen túlmenően a megbízható szélesség megkülönböztetés nehézséget jelent. Továbbá, ennél az ismert berendezésnél legalább két koncentrikus nyomvonal egyidejű leolvasása és kiértékelése nyilvánvalóan nem, vagy csak nagyon gazdaságtalan kapcsolásban képzelhető el. Ismeretes továbbá olyan statikus kiértékelő berendezés, amelynél a letapogató görbe amplitúdójának nagyságát egy impulzusgenerátor számláló impulzusaival számlálják meg. E célból impulzusgenerátort kell alkalmazni, amelyet á képet letapogató eletronsugárnak a diagram nullvonalán történő átlépésekor be kell kapcsolni, és az impulzusadót le kell kapcsolni, amikor a letapogató a görbe sötét részére ér. Ebben az esetben egy folyamatosan letapogatott szakaszt hasonló módon külön számláló impulzusokkal kell számlálni, mint ahogy az a korábbi ismertetett készüléknél történik a sávdiagram kiértékelése során. A számláló impulzusokat előállító impulzusadó nyilvánvalóan a tulajdonképpeni letapogatásban nem vesz részt. Figyelemmel egy széles sávra, vagyis egy olyan sávdiagramra, az említett kiértékelő készüléket úgy kell kialakítani, hogy a világos részről a sötét felületrészre történő átmenetnél az impulzusadó átkapcsolódjon és a sötét részről a világos felületrészre történő átmenetkor, a keresztezett széles vonal végénél leálljon. Ez az intézkedés, amelynek révén az amplitúdó középértéket egy széles sáv esetén érzékeljük, nem biztosít semmiféle információt a sávdiagram szélességének vizsgálatához. Ennél az ismert készüléknél fennáll továbbá, hogy a teljes mérési tartomány tíz azonos szélességű sávra van felosztva és valamennyi e közül a tíz sáv közül egy számlálóhoz van rendelve oly módon, hogy egy vonal mentén történő letapogatáskor számlált eredményt a nagyságrend szerinti gyakoriságeloszlás felállítása céljából a nagyságrendet képviselő számlálóba vezetik. Egy ilyen berendezést az „Elektrizitätwirtschaft” 59. évf. 1960. évi októberi, 20. száma ismertet a 734—737. oldalakon. A találmány egyik célja a bevezetésben leírt típusú eszköz kifejlesztése oly módon, hogy elvben valamennyi, a feljegyzéshordozón megjelenő görbe külön-külön átmehet a lineáris kiértékelésen és valamennyi, a feljegyzéshordozón kialakuló nem hasznos terület a sávokkal párhuzamos lesz, ezek tartalmazhatnak „interferencia” jeleket vagy egyéb hamis információt, de ezek kiszűrése könnyen megvalósítható, továbbá aZ eszköz egyszerűen minimális beállítással vagy módosítással illeszthető különböző típusú feljegyzéshordozókhoz, illetve rögzítő berendezéshez, valamint különböző tűrési feltételekhez is. Ezek szerint a találmány olyan eszközt biztosít; amely különösen alkalmas különböző fajtájú tachigráfiák elemzésére, de ezenkívül felhasználható hasonló jellegű rögzített görbék kiértékelé5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
