172266. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos berendezések kétféle üzemállapotának jelzésére
3 172266 4 kívülre kerül. A leghaladottabbnak tekinthető, az ün. dinamikus komparátorral működő állapotjelző egység elvi megoldását az 1. ábra mutatja. A B bemeneten érkező, ellenőrizendő feszültség a C komparátor egyik bemenetére kerül, míg a másik bemenetre az S kapcsolóval váltogatott, az alsó és felső határértéknek megfelelő Uref ! és Uref2 feszültségek jutnak felváltva. Az S jelű — általában elektronikus — kapcsoló vezérlését a V vezérlő bemeneten érkező jel látja el. Amíg az ellenőrizendő feszültség az alsó- és felső határ között van, a C komparátor négyszöghullámú feszültséget juttat a T transzformátor primer tekercsére. Az E tekercsről az áttranszformált négyszögfeszültség vehető le a K kimeneten. Az. F tekercsre kapcsolódó, valamilyen D egyenirányító egyenfeszültséget szolgáltat. Természetesen több tekercs alkalmazására is mód van. Ha az ellenőrizendő feszültség kikerül a határok közül, a komparátor valamelyik állapotában marad és a kimeneteken a jelzés megszűnik. Ugyanez áll elő a komparátor hibája, a tekercsek szakadása stb. esetén. A jel megszűnése szolgáltatja tehát a hibajelzést. Ez a dinamikus logika tulajdonképpen állandóan vizsgálja önmagát, hiszen a transzformátoron keresztülhajtott váltakozó jel kiadásával minden periódusban ellenőrzi, hogy képes-e a „jelzés”, a 0 V kiadására. A dinamikus logika és így a dinamikus logikai elemek (pl. dinamikus komparátorok) megjelenése a szakirodalomban egészen friss keletű. Ilyen pl. Salomon, G., Therond, J. P.: Evolution technologique des circuits de protection; Conference and Exhibition NUCLEX 1975; Basel; Oct. 1975; No. 8/9. Olyan kapcsolási elemekről van szó, amelyek elsősorban a rendkívül fontossá váló atomerőművek védelmi műszerezésében minőségileg magasabb lépcsőt jelentenek és amelyek kapcsolástechnikája most alakul ki. Olyan állapotjelző rendszer, amely ezeket az új kapcsolási elemeket új összekapcsolásban egyesíti rendszerré, a gyakorlat számára igen jelentős, és újszerű, valamint előnyös hatású. A dinamikus komparátorok önmagukban ismert kapcsolási elemeknek tekinthetőek, pl. az idézett publikáció alapján. Az eddigiekben nem nyert azonban felismerést az a tény, hogy adott védelmi rendszer valamenynyi készülékét elláthatjuk ilyen állapotjelző egységgel és ezeket az egységeket olyan kapcsolásban működtethetjük, hogy a dinamikus komparátor dinamikus logikai kimenete a rákövetkező vezérlő jelét adja. Ilyen módon ugyanis a rendszer egyszerűen kialakítható, a hagyományos állapotjelző rendszerekhez képest előnyös tulajdonságokkal rendelkezik és az utolsó komparátor a rendszer egészére nézve szolgáltat információt, rendszer egészére nézve végez önellenőrzést, mivel a váltakozó jel kiadásával minden periódusban ellenőrzi, hogy képes-e a „jelzés”, a 0 V kiadására. Az állapotjelző egységek logikai jelei az ellenőrzött, különböző áramköri pontok állapotát adják meg és a jelenleg szokásos gyakorlat szerint egy vagy több logikai egységbe vannak vezetve, amelyek a rendszer hibáját jelzik, valahányszor valahonnan hibajelzés érkezik. E megoldás hátránya, hogy a közös logika révén az egységek potenciál-függetlensége megszűnik, egy bárhol keletkező zárlat, túlfeszültség, alkatrészhiba valamennyi állapotjelző zavarmentességét vagy épségét veszélyezteti, a közös értékelő esetleges kedvezőtlen irányú hibája a végső döntést éppen meghamisítja, újabb állapotjelzőknek a rendszerbe való pótlólagos beillesztése vagy elhagyása a beépített logikai elemek miatt nehézkes stb. Az új megoldás alapvető gondolata az, hogy az állapotjelző egység váltakozó jele — amennyiben jelen van, azaz az egység az ellenőrzött készülékkel együtt hibamentes, tehát a megkülönböztetett állapotban van — felhasználható a következő egység vezérlő jeleként, tehát a rákövetkező állapotjelző helyes működésének feltételeként. Ily módon az ellenőrzendő készülékrendszer állapotjelző egységei láncba kapcsolhatóak (csupán az első igényel egyéb forrásból származó vezérlő jelet). Ha a láncban bármelyik állapotjelző egység kimenőjele megszűnik, ez a lánc további teljes részét leállítja, tehát a teljes rendszer állapotára jellemző, mindig az utolsó elem kimenetéről származó jel is megszűnik. A találmány szerinti megoldással, önmagukban ismert elemek alkalmazásával kiküszöbölhetők az ismert megoldások hátrányai: mivel minden állapotjelző szigetelt tekercsekkel rendelkező transzformátort tartalmaz, a sorbakapcsolt láncban minden „láncszem” szigetelt lehet a másiktól, azaz a potenciálfüggetlenség, így a közös módusú zavaroktól, károsodásoktól való függetlenség növelhető, a láncok hosszúsága tetszés szerint csökkenthető vagy növelhető stb. A találmány szerinti, önmagukban ismert elemekből álló kapcsolási elrendezés működését egy kiviteli példa kapcsán a 2. ábra szerint részletesen ismertetjük. Az ellenőrzendő villamos berendezést a Bl, B2... Bn vizsgálati pont bemeneti vezetékeivel a dinamikus komparátorral működő 1, 2... 4 állapotjelzők figyelik. Az 1 első állapotjelző V, vezérlő bemenetére a 0 óragenerátor ad négyszöghullámú jelet. Ha a B1 vizsgálati pont feszültsége az 1 állapotjelzőn beállított határok közé esik, a KI jelző kimeneten megjelenő váltakozó jel ellátja a 2 állapotjelző V2 vezérlőbemenet vezérlését. Ha a B2 vizsgálati pont feszültsége is megfelelő, a K2 jelzőkimenet jele a 3 állapotjelzőt vezérli stb., egészen az utolsó n állapotjelzőig, ahol a Kn jelzőkimenet váltakozó jele csak akkor jelenik meg, ha az összes, Bl, B2... Bn vizsgálati pont feszültsége megfelelő. Minden állapotjelző egység természetesen megfelelő számú szekunder tekerccsel és egyenirányítóval látható el egyéb felhasználások céljára (esetünkben ezek az egyenirányítóit Lj, L2, ..., L„ jelet adó logikai kimenetek). Szabadalmi igénypontok 1. Kapcsolási elrendezés villamos berendezés kétféle üzemállapotának jelzésére, amely dinamikus komparátorral, transzformátorcsatolásban működtetett állapotjelzőket (1, 2 ... n) tartalmaz, amelyek a villamos berendezés vizsgálati pontjaira (Bl, B2 ... Bn) csatlakoznak, amelyek a vezérlő bemeneteikre (VI, V2 .. • Vn) adott váltakozó feszültséggel vezérelt jelző kimenetekkel (Kl, K2 ... Kn) rendelkeznek, ahol az első állapotjelző (1) vezérlő bemenete egy órajelgenerátor (0) kimenetére csatlakozik, azzal jellemezve, hogy az első állapotjelző (1) jelző kimenete (Kl) a második állapotjelző (2) vezérlő bemenetére (V2) csatlakozik, a második állapotjelző (2) jelző kimenete (K2) a harmadik ál-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
