172254. lajstromszámú szabadalom • Helyhezkötött berendezés szivattyúzható takarmánykeverékeknek az állatok részére történő folyamatos elosztásához
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 172254 At Nemzetközi osztályozás : Bejelentés napja: 1972. XII. 6. (IU—265) A 01 K 5/00 isr Elsőbbsége: Német Demokratikus Köztársaság: 1971. XII. 14. (WP A 01 k/159 559) Közzététel napja: 1973. X. 27. /$£•’ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI ( # '■***’■ HIVATAL Megjelent: 1979. V. 31. Feltalálók : Gärtner Felix oki. mérnök, Rühle Dietmar mérnök, Hanig Ernst mérnök, Hausschild Gerhard műszaki grafikus, Dresden, Német Demokratikus Köztársaság Tulajdonos: VEB Kombinat Impulsa, Elsterwerda, Német Demokratikus Köztársaság Helyhezkötött berendezés szivattyúzható takarmánykeverékeknek az állatok részére történő folyamatos elosztásához 1 A találmány tárgya helyhezkötött berendezés szivattyúzható takarmánykeverékeknek az állatok részére történő folyamatos elosztásához, amely révén az állatok etetését gazdaságosan, az állatok optimális fejlődésének biztosításával lehet végezni. A modern állattenyésztő üzemekben a költségek túlnyomó részét a takarmány ára és az etetési technológia költségei teszik ki. Ez az oka annak, hogy jelentős kutatásokat végeznek annak megállapítására, hogy a takarmányozást hogyan lehet a legjobb eredménnyel, a leggazdaságosabban végezni. A kutatások eredményei szerint az adja a tápanyag legjobb kihasználását, ha az állatok mindig a tápanyagszükségletüknek és felvevőképességüknek megfelelő takarmánymennyiséget kapják. Így kiküszöbölhető, hogy az állatok több takarmányt fogyasszanak, mint ami optimális gyarapodásukhoz szükséges. A takarmány optimális adagolására már ismertek olyan megoldások, amelyek folyékony takarmánykeverékeket egyenletes mennyiségben juttatnak az állatok etető vályújába. A takarmány elosztására egy egyszerű és a gyakorlatban sokszor használt megoldás, hogy a vályúk fölött közös elosztóvezetéket és ebben kézi működtetésű tolózárat alkalmaznak. Ennél a megoldásnál a takarmány kimért mennyiségét vizuálisan mérik és így pontos adagolásról nem lehet szó. 2 Ugyanilyen berendezés alkalmazásával pontosabb adagolást érnek el azáltal, hogy a tolózárakon időegységenként azonos takarmánymennyiségeket bocsátanak ki és a tolózár njutási idejét 5 stopperórával mérik. Ennek a megoldásnak hibája, hogy a kiszolgáló személyzetnek olyan mértékben kellene a művelet során koncentrálni, amire általában nem képes. A vályúk fölött elhelyezett közös elosztóveze- 10 ték és ebben levő tolózárak alkalmazásánál már azzal is próbálkoztak, hogy a tolózárakat körben futó huzal segítségével egymás után nyitják és zárják. Ennél a megoldásnál az adagolást időzítő kapcsolószerkezet vezérli. E megoldás hibá- 15 ja, hogy ha a tolózárak hosszabb ideig zárt állapotban vannak, a takarmány a tolózárban beszárad és ezért a tolózár nehezen nyitható, a huzal nyitás során csúszik. Az ilyen megoldások aránylag költségesek is. 20 Már azzal is próbálkoztak, hogy a tolózár karját rugó révén egyirányban állandóan feszítik. A nyitást húzómágnes végzi. A vályúban levő takarmány szintjét beállítható érzékelő érzékeli. Az érzékelő a váljúban levő kellő takarmány- 25 szint időpontjában a húzómágnesnek vezérlő jelet ad, ennek húzó hatása megszűnik és a rugó a tolózárat zárja. A tolózárak nyitását az összes vályúszakasz megtöltése után egyidejűleg végzik. 30 Ennek a megoldásnak hibája, hogy drága, 172254 1
